Harangszó, 1913-1914
1914-02-22 / 18. szám
144. HARANGSZÓ. 1914 február 22. s egy nagy táskát vitt magával. Biztosan abban volt az én pénzem is. így lettem koldusabb a koldusnál. Dömötör gondolkodva nézett maga elé. — Látod, én már a hajón is óvtalak a birtokvásárlástól. Én is eladtam az enyémet; most még egy-két esztendeig muokafelügyelő vagyok egy kalapgyárban, az én régi jó gyárosomnál, azután megyek haza Magyarországba. Gyere te is velem !... Istenes összerázkódott. — Nem, csak azt nem I Haza nem megyek! Dömötör fürkészve nézett rá, azután könnyedén odavetette: — majd találunk neked itt is valamit!. .. Ha én nem is, de a gazdám bizonyosan !.. . Éjfél már elmúlt, mikor pihenni tértek. Dömötör még az ágyban is a fejét rázta, úgy látszik az Istenes dolgában valami nem tetszett neki. Istenes szemét is kerülte az álom. Ilyenkor az éjszaka csöndes óráiban bevallotta, hogy ő tulajdonképpen örül pénze pusztulásának. „Ebül szerzett vagyonnak ebül kell elvesznie“, mondogatta magágan. North Karolinában, az emeletes majoros házban sok szenvedésen ment keresztül lelke. Árnyak suhantak körötte, leselkedő alakok bujkáltak a recsegő padlóju szobákban s ha az ugaros földet járta, egy-egy bozótban kakastollas csendőr fejét látta : Eh I — kiáltott egyszer — számoljunk le I Pusztuljon az igaztalan úton szerzett vagyon, legyek szegény, koldus, éljek a két kezem munkája után, akkor majd megint nyugodt lesz az álmom, csöndes a pihenésem !... Hát nem vette túlságosan a lelkére, midőn koldus szegény lett!.. . Az egyház köréből. Gyászrovat. Súlyos szenvedésektől váltotta meg a jó Isten Berta Dávid nyugalmazott lébényi lelkészt Az Úr hű szolgája élete 66-ik évében ejtette ki kezéből a vándorbotot. Özvegye, fia, leánya (Tóth Kálmán sza- konyi lelkész felesége) és kierjedett rokonsága gyászolja. Áldott legyen az elkö'tözött jó lelkész emlékeze ! Egyházközségi alapítvány. Özvegy Horvath Jánosné szül. Simon Sára, a farádi evang. egyházközségnek egy 400 koronáról szóló s az egyházközség nevére kiállított takarékbetét könyvet adományozott, oly feltétellel, hogy ez az összeg az egyházközség Másnap Dömötör a gyárba ment, j Istenes meg otthon maradt s csöndesen elbeszélgetett a gyerekekkel, j Beszéd közben lopva meg-megnyu- ! godolt tekintete Mariska karcsú alak- j ján. Elnézte, amint annak szorgal- más keze végigsimítja a szobákat s < mindenütt talál igazítani valót. Tiszta, takaros ruhájában szebb volt, mint valaha. Hamvas arcán huncut göd- röcskék incselkedtek. Két nagy sze- | méből virágos tavasz mosolygott. A verőtény is felragyogott azon a helyen, ahova lépett. Istenes Mihály gyönyörködve nézte a szép lányt, azután egyszerre meg- j szólalt: — Te Marinka, ha gazdag ember leszek, eljövök érted. A lány pipacs-piros arcát csodál- ! kozva fordította Istenes felé: — hagyja el, jó dolgom van nekem Dömötör bácsinál. . . — De ha mégis érted jönnék s Dömötör bácsi is áment mondana ?... ! — Ki tudja, ki tudja?. . . kacagott a leány s kifutott a szobából. Később hiába kereste Istenes az alkalmat, nem tudott többet a leánnyal erről a kérdésről beszélni. Másnap Dömötör bácsi ezzel a szóval nyitotta be az ajtót: — holnap indulhatsz Mihály, alkalmazást kaptál a szénbányában 1... Istenes fanyarul elhúzta a száját. Tegnap még a csatornatisztítást is szívesen elvállalta volna, ma meg a bányamunkáért se lelkesedett. — Hátha valami jobb is kerülne ? Dömötör arca kemény vonásura vált, mint a márvány szobor. — öcsém szükségben nincs válogatás! Ami kerül, két kézzel kell megfogni. — Igaza van, elfogadom, — felelt Istenes. Mikor másnap nagy hálálkodás után elbúcsúzott a háziaktól, újra kérdőleg nézett Marinka arcába, de bizony abból semmitse tudott kiolvasni. A kapuból visszafordult, de üres volt az ajtó s az ablakból sem intett a távozónak senkise. (Folytatjuk.) Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Bol biblia a házban nincs, Tanyái a sálán ütött ott, Hiányzik ott a lectöbb kincs, De Isten nem lel hajlékot. Február 22. vasárnap, Ján. 12, 1—8. „ 23. hétfő, Márk. 14, 1—9. „ 24. kedd, Máth. 26, 6—13. „ 25. szerda, Márk. 9, 30—32, és 10, 32—34. „ 26. csütörtök, 8, 27,—38. „ 27. péntek, Máth. 16, 21—28. „ 28. szombat, Luk. 18, 31—43: A bibliai rejtvények megfejtőinek névsora. (Folytatás.) Mind a három rejtvényt megfejtették: 34. Simon Zsófi Tét, 35. Kecskés Mihály Nagygyiniót, 36. Somogyi János Ászár, 37. Hári Ádámné Magyargencs, 38. Kelemen Zsuzsa és Vilma Ostffiasszonyfa, 39. özv. Kelemen Istvánné Ostffiasszonyfa 40. ifj. Ágoston József Nagygeresd, 41. Németh Lidi és Károly Ostffiasszonyfa, 42. Maráczi József Vásárosmiske, 43. Berecz Imre Vönöck, 44 ifj. Major József Magyar- keresztur, 45. Kovács Lina Gyóró, 46. Ta- káts Józsefné Magyarkeresztur, 47. Kovács Elemér Gyóró, 48. Zsiray Eszter Mihályi, 49. Szmodics Ferenc Sand, 50. Csete István Gecse, 51. Potyondy Lajosné Mihályi, 52. Tóth Rozália Alsószakony, 53. özv. Szabó Lajosné Alsószakony, 54. Kiss Ernő- né Gyékényes, 55 Czirák Annuska Kisfalud. (Folytatjuk.) által az ő nevét viselő örök alapítványként kezeltessék. Ez az újabban létesített alapítvány is azon élő hitről tesz bizonyságot, mely cselekedetben nyilatkozik meg s a jövő nemzedék számára is gondoskodik anyagi eszközökről az egyházépítés munkájához. Isten áldása lebegjen szüntelen a kegyes adományozón. A Selmecbányái evang. nőegylet f. hó 8-án tartotta meg évi működéséről beszámoló közgyűlését. Az egylet tagjainak száma 143. Meghatározott havi pénzbeli segélyben részesített 29 özvegyet és elaggott lányt és 27 gyermeket. Konfirmációjuk alkalmából 6 gyermeket ruházott föl, ellátva' őket énekeskönyvvel is. Szegény iskolás lányok mellett tart kézimunka tanítónőt s azt havi 14 kor. díjazásban részesíti. A polgári leányiskolát segélyezi évi 200 koronával. Advent negyedik vasárnapján árváinak s szegényeinek karácsonyfát állított, ruhával és élelemmel látta el őket. Az egylet 1913-ik évi bevétele 7181 kor., kiadása 6809 kor. volt. Összes vagyona 59.198 (ötvenkilenc ezer százkilencvennyolc) korona. F. évi december havában fogja az egylet megünnepelni 50 éves jubileumát. Ez alkalomra meghatja s kiadja a nőegylet történetét. Fölhívjuk előre is evang. nőegyleteink figyelmét e készülő művecskére, mely félszázados szeretetmunkáról számol be, tehát amelyből tanúságot meríthetnek a társegyletek vezetői, de útmutatást a kezdő vagy éppen
