Harangszó, 1913-1914
1914-02-01 / 15. szám
1914. február 1. HARANGSZÓ. 119 gőbben, a legdiadalmasabban a lutheránusok harangjai. Az istentisztelet tartama alatt a harangoknak szerep nem jut; a róm. katholikusoknál azonban, amikor a mise alatt a szentséget felmutatják, meghúznak egy harangot abból a célból, hogy akik nincsenek jelen a templomban, azok is értesüljenek a szentség felmutatásának magasztos tényéről, hogy otthon is letérdepeljenek, keresztet vessenek és imádkozzanak. E szokásra emlékeztet némely evang. gyülekezetben divó azon eljárás, hogy a lelkész prédikációjának elmondása után, amiKor a Miatyánkot mondja, ugyancsak meghúznak egy harangot. Baranyában régi szokás, hogy a nagypéntek délutáni beszéd befejezése után, mialatt a hívek a templomban orgona- kiséret mellett eleitől végig elénekelték a „Jer temessük el a testet,“ kezdetű halotti éneket, az összes harangokkal — mint temetéseknél — harangoznak. A kívülről behallatszó harangok bánatos búgása és a hívek seregének áhitaios éneklése a legmeghatóbb érzéseket kelti a szívekben. A rendes istentiszteletekre való harangozás mellett, szokássá vált a harangoknak más alkalmakkor való használata is. Több helyen, főkép falusi gyülekezetekben ma is szokás, hogy a keresztelendő kisded elé, mikor a templomba hozzák, harangoznak. Greifswaldban erre a célra külön harang van. Ezt csak keresztelésekkor használják. Nagyon szépnek, keresztényinek kell tartanunk azt a szokást is, hogy a násznép elé, amikor az Úr oltárához kisérik, megszólaltatják a harangokat. Mindenesetre ez a szokás szebb és jobban emeli a szerető szívek frigykötésének komoly ünnepélyességét, mint az a helytelenítendő szokás, hogy rezesbandával, vagy cigányzenével jönnek az Ur házához. (Folytatjuk.) Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. E°1 biblia a kázbao nincs, Tanyát a sáláa litótl ott, Htányzib ott a lentől)!) kincs, De Isten nem Ibi Hajlékot. '"'ebruár 1. vasárnap, Máth. 15, 21—28. » 2. hétfő, Márk. 7, 24—30. » 3. kedd, Máth. 17, 14—21. » 4. szerda, Márk. 9, 14 — 22. * 5. csütörtök, Márk. 9, 23—29. " 6. péntek, Máth. 8, 5 — 13. » 7. szombat, Máth. 10, 2—15. Ami erősebb az embernél. Elbeszélés. Irta: Kapi Béla. Tizenegyedik fejezet. Nehéz gondolatok. Megnyugvás. Földes Györgyöt valósággal az őrültség fenyegette. Amint kézrenju- gasztott fejjel, előrehajolva ott ült a fekvőhelyén s meredten nézte az előtte fehéredő falat, olyan volt, mint a sírjában fekvő holt ember, kinek arcából a halál keze kitörölt minden életet. Úgy érezte, mintha feje felett egy óriási, éj fekete, halálfejes pillangó lebegne s szárnyait verdesve, mindig lejebb ereszkednék. Most, most csap le, azután ráteriti fekete szárnyát és akkor mindennek vége van. Minek is éljen ? — kérdezte magától nyugodtabb óráiban. Szabadulási idejét nem éri meg, az bizonyos. És ha megérné is, vájjon érdemes volna-e azért életben maradni?... Mivé lesznek addig szegény kis cselédei ? Hetedik határig üldözi őket kicsiny falujukból a vásott gyerekek gúnyolódó szava. Látta feleségét lerongyolódva, koldusbottal járni házról-házra. Korai ősz szálakat lop hajába a gond, görnyedve, fáradt járással megy az országúton s reménysége fájáról mindennap új virágot szakit sárba a csalódás vihara. Azután odalát a temetőbe s lába megroggyanik egy horpadt, gazos sír fölött. A keresztet is rég elhordták róla, neve sincs már annak a szegény édesanyának, ki alant piheni örök álmát, összerázkódik. — Nem, nem akarok élni 1... Eddig mindig bízott az Istenben. Mikor vizsgálati fogságba vetették, akkor is azt mondta: az Isten jó, ő megvédelmezi az ártatlanokat. De az Ítélet óta kitépte szívéből az Istent ! Nincsen is Isten a felhők fölött, mert ha lenne, akkor nem történhetnének ilyen kiáltó igazságtalanságok I... 0 nem engedné gyermekeit gyötrődni, nem hagyná börtönben sínylődni az ártatlant. Vagy ha hagyná, akkor. .. akkor úgy is mindennek vége, mert ilyen Isten neki nem kell!. .. Egy szabadítás marad az ő számára, meghalni. És ha a halál jótékony álomként nem száll reá, úgy maga hívja, s önkezével vet véget életének. Börtönbe zárva, meggya- lázva nincsen ereje élni. Ennél az életnél ezerszer jobb a halál! Később valamivel elviselhetőbbnek találta sorsát. Naponként egy óráig szabad levegőt is szívhatott. Az épület két hosszú szárnya közti, kő- és vasrács kerítéssel körülvett szabad téren körben sétálhattak. Egyesével, egymás után mentek. Mellettük az őrök, a kerítésen túl megcsillanik egy-egy szurony hegye. Beszélni nem szabad, lehajtott fejjel, némán mennek egymás után, mintha a halottak birodalmából tértek volna vissza egy órára. Néha munkát is kapott. Egy párszor a folyosót sepertették vele, egyszer meg a lépcsőt zsurolta fel. Máskor talán zajongott volna a lelke s azt mondta volna: asszonynak való foglalkozás 1 Most boldog volt, hogy akármit is, de dolgozhatik. Csak a halál nehéz gondolatát nem tudta kitörölni leikéből. Inkább úgy érezte, hogy az mindennap erősebb lesz. Amint az élősdi fagyöngy beleereszti gyökerét a fa törzsébe s elszívja annak éltető nedvességét, úgy a halál gondolata egész lelkét hatalmába ejtette s minden életerejétől megfosztotta. A csüggedést kétségbeesés, a fáradtságot kimerültség, az életuntságot haléi utáni sóvárgás váltotta fel. Régi imádsága helyett új imádságot mormolt ajka s mikor sötétség szállt kis cellájára, kiterjesztette karjait s epekedve kiáltott: — jöjj el hozzám halál, hozz szabadulást !. . . Szabadulásra nem is gondolt, mert az úgyis lehetetlennek látszott. De az öngyilkosságot is könnyebb volt elgondolni, mint végrehajtani. Eleinte az ereit akarta felszaggatni, de csakhamar belátta, hogy az lehetetlenség. Később a falon akarta összezúzni a fejét, de ettől meg csakhamar visszariadt. Egy délelőtt, szokatlan időben csörrent a kulcs-csomó s idős ember lépett a cellába. Intésére az őr visz- szament s ők ketten maradtak. — A fegyház lelkésze vagyok, — mondta az öreg úr. Azért jöttem, hogy megkérdezzem: nem nyomja-e valami lelkedet?. . . Mikor Földes Gyurka szótlanul, földre szegzett tekintettel állt helyén, szelíden hozzátette :. . . fiam, minden bánat könnyebb, ha ketten hordozzák 1 A te gyötrődésed is megenyhül, ha annál keresel enyhülést, ki azt megadhatja, a Krisztusnál. Egy idő múlva hozzátette: — mondd fiam, mi bánt téged?... Szólj hozzám, mintha atyád lennék. Földes Gyurka kebléből szakadozva tört elő a szó. — Elhagyatottságom.
