Harangszó, 1913-1914

1914-01-18 / 13. szám

1914. január IR. HARANGSZÓ 103. eszmélt föl. Hogy is volt, mi is volt?-- - kérdezgeti magától. De em­lékei homályából alig képes össze­szedegetni a történt események szét­szórt darabjait. Felkelt a védőügyvéd, beszélt va'amit, tőle is kérdeztek valamit, beszélt is, de vájjon mit ?.. . Az ügyész is felkelt, az is szólt né­hány szót. Semmire se emlékszik, nem is sejti, hogy hogyan került börtönébe vissza. Csak egyet tud. Minden homályos emlékén, emberek, beszédek összekuszált zűrzavarán, mint megsemmisítő bizonyosság zúg végig az Ítélet szava: a rablés és gyilkosság bűnében bűnösnek mond­juk ki s 15 évi fegyházra ítéljük ! . . . Csak erre az egyre emlékszik!.'.. Csak ez az egy bizonyos! . . . ő rablógyilkos! . . . És 15 évi fegyhá- zat kapott! . . . Becsapódott mögötte a földi élet kapuja! A bélyeg ott ég homlokán s nincs ember-erő, mely azt onnan letörölje. Ajka mozgott, de szava nem volt. Úgy érezte, mintha a lelkében meg­szakadt volna az az erő, mely az ér­zéseket, gondolatokat összetartja, s most visszatartózhatatlanul zuhanna alá egy vak sötét tátongó ürességbe. Egy ideig meredten nézte a fehér falat, azután elhomályosodott előtte minden, mintha rázuhannának a téglasorok s megindulnának lába alatt a padlódesz­kák. Egész testét megreszkette a belső láz, odaroskadt kemény fekvőhelyére s szemeiből megindult a nagy gyötrel­mek csöndes levezetője: a könnypatak. Körülbelül egy hét múlva össze­bilincselt két kezébe adták batyuját, kocsira ültették, azután vasúton, ko- j csin elszállították a soproni fegyházba. ^ Amint a hegy tetejére épített Szent- : Mihály templomnál elhagyták a vá­rost s a szőlőkkel szegélyezett lan- kás dombokon lefelé haladtak, csak­hamar szemük elé tűnt egy hatalmas | kőfalakkal körülvett épülettömb: a fegyház. Az őrség szobáján át a pa­rancsnoki irodába jutottak. Itt elvet­ték Gyurka holmiját s mindent pon­tosan bevezettek a nyilvántartókönybe. Bejegyezték nevét és adatait a törzs­könyvbe s kiadták fegyenc-számát 3589. A jelentkezés után már a fegy- házi őrök vették át, s egy-kettőre elkészítették rajt a fegyenc-formát. Göndörödő fürtös haját rövidre vág­ták, otthoni ruháját levetették s he­lyette a tegyencek szürke, daróc­ruhájába öltöztették. Fürdés után a fegyház fényképészéhez vezették. Le­ültették egy székre, fejéhez tükröt állítottak, hogy az arcképen a fej oldal- és hátsó része is látható le­gyen, kezeit mellén keresztbe fektet­ték, azután lefényképezték. Maga a fegjház hatalmas három emeletes épület. Az egész egy nagy H betű alakját mutatja. A betű két hosszú és egy rövid összekötő szá­rán vannak elhelyezve a zárkák. Előttük folyosó húzódik végig. Ha­lotti csönd borul a nagy épületre, még csak szó sem veri fel csöndjét. Az egyetlen zaj, mi egy kis életet varázsol belé, az őrök lépéseinek egyforma üteme. (Folytatjuk] A burgonya rothadása. Az idei rossz időjárás sok helyen megsemmisítéssel fenyegeti a burgo­nyatermést. Különösen a burgonya­vész lépett fel az idén ijesztő ará­nyokban. Már a szedés alkalmával általános volt a panasz, hogy az idei burgonyatermés nehezen lesz télen át eltartható, mert a rothadás jelei mutatkoztak az összes fajtákon. Igen sok helyen igyekeznek a gazdák a terméseiken túladni, vagy fokozot­tabb mértékben kifőzni, illetve fel- takarmányozni. Tekintettel arra, hogy a nedves időjárás és a nagy mérték­ben fellépett gumóbetegségek való­színűvé teszik a burgonya rothadását, azért szükségesnek véljük a gazdák figyelmét azokra az újabb védekezési módokra felhívni, a melyek Német­országban, mint jól bevált eljárások, a burgonya rothadását meggátolják. Első helyen kell megemlítenünk az oltatlan vagy égetett meszet. Ha pincében, veremben, vagy kupacok­ban akarjuk télen át eltartani a bur­gonyát, akkor elejét vehetjük a rot­hadásnak az által, hogy a pince, Vagy verem négy sarkában egy-egy nagy faládát helyezünk el, a melyet felénél valamivel feljebb oltatlan vagy égetett mésszel töltünk meg s a ládák tetejét — hogy az esetleg magasabbra rakott burgonya belehullását megaka­dályozzuk — dróthálóval befödjük. A kupacokba szintén beállíthatunk ilyen mésszel telt ládákat drótros’ély- lyal ellátva, minden 5—6 méter távol­ságra egyet. Itt azonban inkább szé­lesebb és hosszabb alapú és alacso­nyabb falu ládákat kell alkalmaznunk, hogy a kellő mennyiségű meszet megadhassuk, de azért a kupacok alakját el ne rontsuk. Az ilyen bur­gonya nemcsak, hogy a rothadásnak ellenáll, hanem a gumó felesleges vizének elvonása által magasabb ke­ményítő tartalmú és étkezésnél lisz­tesebb lesz. Egyes helyeken az oltat­lan meszet szabadon is alkalmazzák láda nélkül, egyszerűen a gumókra reáhintve. Vetőmagnál ez a csira­képességet nem befolyásolja, a szesz­gyártásnál és takarmányozásnál azon­ban használat előtti intenzív mosást tesz szükségessé. Hatása ugyanaz, mintha ládákban alkalmazzuk. A másik védekezésre igen alkalmas szer a közönséges kénpor, melyből 1 q. burgonyára 30 grammot kell számítanunk. Ezt már közvetlenül kell alkalmaznunk, mintegy rétegezve az eltartásra szánt burgonyával. A verem, pince vagy kupac aljára egy réteg kénport hintünk, aztán egy arasznyi réteg burgonyát rakunk, erre kénport hintünk, lehetőleg egyen­letesen, hogy minden gumóra kerül­jön, aztán egy réteg burgonya, egy réteg kénpor és így tovább, mig a kupac készen nincs, vagy a verem, pince meg nem telt. Alólra és leg- felülre okvetlen kell kénpornak ke­rülni. A kénpornak a gombaölő ha­tása szintén ismeretes. Ha valami igen értékes vetőgumónak a meg­őrzéséről van szó, helyesen cselek­szünk, ha mind a két szert alkal­mazzuk s így biztosak lehetünk, hogy a téli romlási veszteségünk a mini­mumra csökken. Talán felesleges is megjegyezni, hogy a burgonyát el­tartás előtt különben is át kell jól válogatnunk s a már rothadásnak indult és nagyon sérült gumókat el kell távolitanunk. GABONAÁRAK. A körmendi gőzmalom részvénytársaság gőz­malmából Körmend, 1914 évi jan. hó 15-én. Búza 20.—, Rozs 15 20, Árpa 14.40, Zab 14.40. Az árak 100 kilogrammonkint korona értékben értetődnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom