Harangszó, 1912-1913
1912-10-27 / 1. szám
4. HARANGSZÓ. 1912. október 27. Berki Lőrinc mézédes, hízelgő hangon. __ Isten hozott bennetek I — fogadta Berki Sámuel őket, magához ölelvén az öccsét és a fiút. — Jó, hogy meglátogattál öcsém, ép hivatni is akartalak. Fontos közleni valóm van veled. — No lám, úgyis az Isten sugalmazta, hogy most meglátogassunk. — szólt Berki Lőrinc. Jól sejté, miről akar vele beszélni a bátyja. — Látom, szépen növekedik testben a fiad. Gondolom lélekben is hasonlókép fejlődik ? — mondta erre az öregebb testvér. — Oh, igen, sőt mondhatom, hogy lélekben még sokkal jobban! Kitűnő tanuló. Első az egész gimnáziumban... — Szép, nagyon szép! S remélem, hogy a lélek legszebb virágait: az Isten s minden teremtményei iránti szeretetet, úgy az emberi szívnek minden jóságát kellőkép elpalántálta és gondozza is lelkében. — Mintaképe a megtestesült jóságnak a fiam. Sőt jobb, mint a mai világban kellene lennie. S attól félek, hogy a túlságos jósága miatt sok baj fogja érni a mai bűnös, önző világban. — Minő boldogság! Örvendezhetsz öcsém, hogy ily gyermekkel áldott meg az Ég! — Örömömből egy rész, mondhatnám fele, téged illet, kedves bátyám. Közös őseink vére csergedez fiam ereiben. Ősi, nemes családi nevünket is egyedül ő örökli s hiszem, hogy mindkettőnk vagyonát is, miután neked más örökösöd nincs. — Nagy örömem is telük az én kedves kis öcsémben, büszkeség tölti el keblemet, hogy ősi nemesi nevünket méltó utód örökli. Azonban vagyonomról máskép óhajtok intézkedni, mint említéd. Ép a végett is akartalak magamhoz hivatni, hogy elkészítendő végrendeletemről tájékoztathassalak ; — mondta lassú, vontatott hangon az öregebb Berki. Berki Lőrinc elsápadt, izgatottan ugrott tel a székről: — Nem értelek, bátyám! Csak nem akarod kitagadni vagyonodból a jogos örökösedet ? I — öcsém, értsél meg! Mindkettőnk lankadatlan szorgalmát megáldotta az Úr: szép vagyont szereztünk. Úgy tudom, hogy a te összes vagyonod is megér legkevesebb háromszázezer koronát. Elég nagy summa. Úri módon megélhet jövedelméből a fiad. Sőt a szegényeknek is juttathat belőle. — Hogyne! majd az én fáradságos munkám gyümölcsét elosztogatja, a te kedvedért, az ingyenélők közt. — jegyezte meg gúnnyal az ifjabb Berki testvér. — Lőrinc, ne légy oly kegyetlen önző ! Közeledsz te is utánam a sír felé, amikor számadást kérnek tőled odafent a tetteidről. — Jó, jó! Majd csak magam viszem bőrömet a vásárra. Gondoskodj te csak a magad bőréről I — mondta indulatosan Berki Lőrinc. — Ép azért, mert Istenem és embertársaim iránti kötelességemnek eleget akarok tenni, vagyonomat alapítványul hagyom a városunk szegény árvái és özvegyei számára, hogy kamataiból segélyeztessenek. Fiadra csakis tízezer koronát szándékozok hagyni, miután te utánad elég nagy vagyon néz reája. — Őrültség I — ordított fel Berki Lőrinc. — Félmilliót elakarsz rabolni tőlem! — öcsém, annyit mondok, hogy ne gorombáskodj az én házamban! — Átkom kísér sírodba, ha ezt megmered tenni I — Ha lelkedhez fér az a szörnyűséges gondolat, én nem akadályozhatlak meg elkövetésében. — Azt is eltagadom, hogy testvérem voltál. Úgy elkerülöm majd egész családommal együtt a koporsódat, mint egy gyilkosét! — Én pedig kérem a jó Istent, hogy bocsássa meg bűnös gondolatodat, mert nem tudod te, hogy mit beszélsz I — És azt is megmondom, hogy bárkinek hagyod vagyon ódat, én azt visszaperlem! — Perelhetsz, hisz tudhatod, va- gyonom felett szabadon rendelkezhe- tem. Annak hagyhatom, akinek akarom, mert szerzeményem. Tudom Istenem, elúszik vagyonod a céltalan perre. — Nem fog elúszni. Mert ez a fiú fogja majd a pert végrehajtani. Ügyvédnek taníttatom, csakis azért, hogy ne kelljen a perhez idegen ügyvédet fogadnom. Azért ha azt akarod, hogy a sírban se legyen nyugtod, csak tagadd meg a véredet!.. .Jer fiam! Búcsúzóul a fiú kezet akart csókolni nagybátyjának, de apja úgy elrántotta mellőle, hogy az majd felbukott. Szegény Berki Sámuelt úgy kimenté az izgalom, hogy beteg lett bele. Le kellett feküdnie. Csak másnap foghatott a végrendelet elkészítéséhez, melyet sajátkezűleg irt meg nagy, gömbölyű betűivel. Tele írt három ív papirt, melyet összefűzött s két tanú előtt felolvasta és aláíratta velük. Ezek után még csak fél évig élt. Mint a város szegény árváinak és özvegyeinek legnagyobb jóltevőjét, kikísérte a temetőbe az egész város népe. De hiányzott a temetésről Berki Lőrinc. El is utazott még aznap a városból. II. — Atyám, fontos hírrel jövök! — ezzel nyitott be egy napon dr. Berki Gusztáv ügyvédjelölt az édesapjához. — Nos ? Letetted tán az ügyvédi vizsgát ? — Azt is leteszem a jövő hónapban. Hanem édesatyámra nézve annál is fontosabb hírt tudok. — Mond hát, fiam, mi az ? A kíváncsiság egész izgalomba hoz. — Hát úgy áll a dolog, hogy ma átolvastam Sámuel nagybátyám végrendeletét s egy igen nagy formai hibát fedeztem fel benne, melynél fogva még meg is nyerhetné atyám az örökséget, tudniillik, ha arra szánná el magát, hogy megtámadná perrel. — Mi az a hiba, te gyermek ? I Mondd, te édes, egyetlen fiam ?! — A végrendelet több ívből áll s a zsinórt, mellyel összefűzték az íveket, nem pecsételték le a tanúk, holott azt a törvény feltétlen megköveteli. — Remek, dicső nap ez I... Életemnek legboldogabb óráját értem meg I — ujjongott szinte ugrálva az ősz Berki Lőrinc. — Fiam, még ma hozzáfogsz a per megindításához! — utasította aztán a fiát. — De édesatyám, én jobban szeretném, ha más ügyvédet bízna meg a perrel. S őszintén szólva, részemről el is engedném azt az örökséget. Ne átkozzon érte senki.., — Őrült 1 — ordított fel Berki Lőrinc. — Ha még egyszer ilyent hallok tőled, fiamnak sem mondalak! — Atyám, amint te akarod, aszerint cselekszem 1 — szólt szomorúan a fiú. Megbánta már, hogy megmondta édesatyjának a végrendelet felfedezett hibáját. Pár nap múlva megindult a nagy per, melyet meg is nyert Berki Lőrinc mind a két fórumon: a törvényszéken és a királyi táblán is. Már csak a kúria ítélete következett. S már csak attól rettegett az öreg Berki, hogy nem éri meg a per végleges elintézését. Ugyanis a per izgalmai rohamosan segítették a sír felé. Bottal is alig tudott már menni.
