Harangszó, 1912-1913
1913-08-17 / 31. szám
1913. augusztus 17. HARANGSZÓ. 249. Néhány szó a gyümölcsfa- tenyésztésről. Irta : ifj. Mészáros Kálmán erdészeti fő- isk. hallgató. A kertészet egyik legjövedelmezőbb ága a gyümölcstermelés. Hazánknak talaj- és éghajlati viszonyai ennek nagyon is kedveznek, úgyannyira, hogy a hazánkban termelt gyümölcsök felette állanak minőség tekintetében a külföldieknek. Ennek dacára gyümölcstermelésünk mégis elhanyagolt. Ennek oka pedig könnyelműségünk, nemtörődömségünk. Ahelyett, hogy dolgoznánk valamit, politizálunk, mintha minden magyarba beléöntöt- ték volna a politikát. A gyümölcs- termelés egyik célja az, hogy az egyes vidékeken elharapódzott pálinkaivást valamennyire kiszorítsa és a jövő nemzedék józanságát, életrevalóságát és így előrehaladását biztosítsa. Hiszen némelykor olvashatjuk azt, hogy sok gyümölcsöt termesztő vidékeken a pálinkaivás ismeretlen fogalommá vált, mert a termelőközönségnek módjában van gyümölcsöt fogyasztani és szája ízét nem rontja el holmi spiritusszal. Az ilyen népnek sokkal nagyobb a munkabírása és szellemi képessége. Ezen tehetségüknek köszönhetik az ilyen országok előrehaladásukat. Nem régen beszéltem egy Amerikából hazajött földimmel, aki Porosz- országon jött keresztül. Tőle hallottam, hogy ameddig csak ellátott, a falvak körül, az utak mentén mindenütt gyümölcsfák tenyésznek. A jólét és boldogság sugárzik itt minden arcról. A nép ott barátságosabb, szorgalmasabb, gazdagabb, műveltebb. Bizony ezt hazánkban alig láthatja az ember. Igaz ugyan, hogy törvényünk előírja, hogy minden községnek legalább egy fél holdnyi faiskolája legyen, de sajnos, nagyon sok faiskolánk van, amelyekben nincs más, mint gaz, és jobb esetben egy pár bokor burgonya. (Tisztelet a kivételnek.) A legtöbb faluban, ha végig megy az ember, árnyas akácfák közt vezet az út, amelyeken vígan élvezik szabadságukat a verebek. Pedig ha néhány község meg tudta tenni azt, hogy utcáikat gyümölcsfák díszítsék, azt hiszem, hogy nagyon sok község meg tudná tenni ezt, csak volna bennük egy kis jóakarat. Sokan azt mondják, hogy azért nem ültethetnek a ház elé, mert ellopják. Igaz ugyan, hogy kajszinbarackot én sem merek ajánlani, de meggyet, diót, almát egész bátran ültethet bárki a háza elé. Ha pedig annak az illető községnek lakosai valamennyien egy fajtájú gyümölcsfát ültetnének, egész bátran merem ám ajánlani bármelyik nemes fajtájú körtefa ültetését is. Ez nem szorul bizonyításra. Csak az a baj, hogy közöttünk magyarok között Attila halála óta hiányzik az összetartás. De nemcsak az utcáról hiányoznak a gyümölcsfák, hanem a házunk falai mellől (belülről) és a kertből is. Milyen jól esik az ember szemének, ha egy gondozott szőllólugast lát, pedig ehhez nem kell valami sok munka. Viszont rosszul esik az embernek, ha a ház végétől egészen a csűrig vad fák tenyésznek. De mindezt sokan nem veszik észre, sőt nem is akarják észrevenni. Ezt be is bizonyítom. Egy meglehetős jó gazdával beszélgettem, s mondom neki, hogy miért nem vágja ki ezeket a haszontalan fákat; miért nem ültet helyettük gyümölcsfákat? „Tudja Isten, ezeknek megvan az a jó oldaluk Öcsém — mondotta ő —, hogy ezeket sohasem kell hernyózni.* Éz az az úgynevezett .nemtörődömség“, amit egyesek még valamelyik „fatengelyes világban“ élő ősöktől örököllek. De ha valaki meg óhajt ismerni egy pár fontosabb dolgot, annak szolgáljanak útmutatásul az alábbi fejezetek. 1. Talajviszonyok. Gyümölcsfáknak és cserjéknek meglehetős nagyok a talajigényei. Azért a talajt, mielőtt a fát elültetnénk, gondosan készítsük elő. Ha talajunk olyan, hogy a termő rétegünk (jó föld) csak vékony, akkor ezt trágyával szórjuk be, ezt alászántjuk vagy beássuk, és 60—80 cm. re megfordítjuk. Lehet egy méterre is. Ha jó sárga agyag van a közelben, akkor keverjünk agyagot talajunkhoz forgatás közben. Ha könnyű talajunk van, arra legalkalmasabb a tehéntrágya. Ha vastag termőrétegi'i fekete, vagy sárga rétegű, avagy barna agyagtalajunk van, úgy ez nagyon alkalmas a gyümölcsfák tenyésztésére. Ilyen helyen a talajt nem is kell megforgatni, mert 60—80 centiméter mély 1 méter átmérőjű gödör ásása mellett is nagyon szépen fognak tenyészni. A sovány agyagos talajt legjobb lótrágyával, vagy szeméttel megjavítani. Azonban itt is előnyösebb forgatni. Ha azonban szeretnénk csonthéjas gyümölcsöt termelni (cseresznye, meggy, szilva, dió, barack, mandula), akkor a talajt mésszel, esetleg ha van, hát malterhulladékkal feljavítani. Ilyen meszes talajban a fentebb említett fák kitünően tenyésznek. Ha fiatal szőllőültetvényünk van, talajunk akár homokos, akár agyagos, jó nagy gödröt ássunk, hogy célt érhessünk a faültetéssel. Azonban régi, vagy kiélt homoktalaju szőllő- ültetvényeknél ne ültessünk gödörbe, mert a gödröt a szőllőgyökerek rövid idő alatt behálózzák és a fa a legjobb esetben három évig valahogyan megél, de azután nem lesz belőle semmi. Sok függ a kitettségtől is. Amely fát pl. északnak kitett oldalra ültetünk, az nélkülözi a kellő napfényt, nem tud megszokni, minek következtében a fa nem fejlődik rendesen. Ha ellenben keletnek, nyugatnak avagy délnek kitett oldalra ültetjük a gyümölcsfát, az ott nagyon szépen fog tényészni. Itt említem meg a falak mellett való tenyésztést is. Ugyanis a falak mellett mindig nagyobb meleg van, mint máshol, különösen akkor, ha az a fal fehér, avagy sárga. Mert az ilyenekről visszaverődik a napsugár, ilyen helyen a gyümölcs korábban is érik és a cukortartalma sokkal nagyobb. Falakra legyező alakban futtatjuk fel a fákat, sodronyok segélyével; így sok tért nem foglalnak el, akadályul semminek és senkinek nem szolgálnak. (Folytatjuk.) GABONAÁRAK. A körmendi gőzmalom részvénytársaság gőzmalmából Körmend, 1913 évi aug. hó 14-én. Búza 21.20, Rozs 16.—, Árpa 16.40, Zab 16.—. Az árak 100 kilogrammonkint korona értékben értetődnek.
