Harangszó, 1912-1913
1913-07-06 / 28. szám
224. HARANGSZÓ. 1913. július 6. vérek esdő szózata messze elhangzott és sokaknak áldozatkészségét felkeltette. így bátran mondhatjuk, hogy a pozsegai evang. testvérek egyházi épületei képezik legújabb bizonyságát a testvérszeretet és rokoni összetartás mindenható erejének. A felavató ünnep június hó 12-én folyt le. Hogy a Drávántúli testvérek öröme teljes legyen, személyesen kereste fel őket ez alkalommal a dunántúli evang. egyházkerület nagy- buzgóságu s apostoli ékesszólásu főpásztora : Gyurátz Ferenc püspök. A somogyi esperesség képviseletében — hova az összes horvát-szlavon evang. gyülekezetek egyházhatósági- lag tartoznak, — Németh Pál esperes kisérte útjában. A hosszú út fáradalmaival dacolva, az éltes kor kényelmét teljesen félretéve, egyedül az egyházépítés és a vallásos buzgóság emelését tekintve célul, — sok fiatalt megszégyenítő kitartással és erőbirás- sal tette meg úgy az ősz főpásztor, mint az esperes az utat, hogy az egyház- kerületnek egymástól és a hitrokonoktól oly távol eső híveit is felkeressék. Június 11 én reggel 8 óra után léptük át Barcsnál a Drávát és vettük utunkat Horvátország felé. Már a legközelebbi állomás neve teljesen horvát. Ezentúl a magyar szó lassan- lassan elhallgat, csakis az államvasút alkalmazottaival beszélhetünk nyelvünkön. Majd jennek a különböző nemzetiségek, horvátok, szerbek, rácok, bunyevácok, úgy hogy már-már teljesen idegennek érezzük magunkat, annyira elválaszt a nyelv és a furcsa népviselet. Pedig ez az erdőkoszo- ruzta szép vidék, ezekkel a búja legelőkkel, gazdag vetésekkel, ezzel a rengeteg halom tüzelő és épületfával, még mind a magyar szent korona birodalmához tartozik. Hiszen a történelem oly szoros kapcsolatot létesített a Dráva két partján lakó népek között, melyet szétszakgatni, vagy szétszakítani engedni, szinte az ön- gyilkossággal volna határos! Szebbnél-szebb tájakat hagyva magunk után, délután 726-kor érkeztünk a pleternicai állomásra, hol Pozsega város polgármestere és a gyülekezet felügyelője üdvözölték a főpásztort; a város határán pedig a város élére állított királyi biztos fogadta. Nagy sokaság várakozó figyelme mellett j ülünk a templom és lelkészlak elé, hol szép diadalkapu köszönt: „Zsivio Biskup“ (Éljen a püspök) felírással. A ielkész- lak ajtajában Dobrovoljac. Milkó pozsegai lelkész mond szíves szavakat az érkező főpásztornak, majd az ő kis lánya kedves csevegéssel virágcsokrot nyújt át neki. Azután különböző felekezetek vezetőinek a megyei és városi hatóságok fejeinek tisztelgését fogadta a püspök, kik mindannyian tiszteletteljes örömmel köszöntötték az ev. egyház főpásztorát. Az érkezés napján az idő oly gyorsan elrepült, hogy csak másnap nyílt alkalmunk az épület megszemlélésére. A teljesen új, egy emeletes épületnek földszintje a lelkész lakásául szolgál, az emeleten pedig a szentegyház foglal helyet, a lelkészi irodával és egy jó tágas szobával, mely a konfirmandusok oktatására van szánva. Valóban dicséret és elismerés illeti meg azokat, kik e nem rég keletkezett kicsi gyülekezetei, lelkesítve buzdítva, néki példát adva, oly körülmények közé juttatták, hogy szent vágyát ily hirtelen valóra válthatta, de azokat is, kik a nehéz kérdés ily szerencsés megoldásával tetemes költségtől megmentették. A felavató ünnep 12-én délelőtt 10 órakor vette kezdetét. A szent hajlék az első esetben szűknek bizonyult a hívők befogadására; vajha minél több ily esetet tudnának Pozse- gán ezentúl is emlegetni. Magyar, német és horvát nyelvű ima után lépett az oltár elé Gyurátz Ferenc püspök. Először magyarul beszélt, majd németül folytatta. Szépen szívhez szólóan beszélt; úgy ahogy azt mi már megszoktuk. Csakhogy Pozsegán és a Dráván túl nem szokták ám meg, azért már az első szavaknál könny csillogott nemcsak azoknak a csekély számú magyar ajkuaknak szemében, kik e beszédet értették, hanem a meghatottság átragadt azokra is, kiknek idegen a magyarok nyelve. A beszéd második fele németül-folyt, de épen azzal az ékesszólással, épen azzal a hévvel, tűzzel és teljes el- ragadással. Figyelmesebb hallgatóságot keresve sem lehetne találni, mint a pozsegai egybegyűltek voltak. De nem is csuda 1 Hisz mindannyian éreztük, hogy nemcsak e gyülekezet történetében lesznek emlékezetes a mai nap eseményei, hanem nagy kihatásuak lesznek azok általában az evangélium ügyére s a Lutheri szabad szellem, előhaladására Horvátországban. Vagy nem fényes bizonyítéka-e az ébredésnek ez a pozsegai szervezkedés ? Hány lelket tudnánk a nyáj számára megmenteni, hányat a vakhit sötétjéből kivezetni, ha csak egy pár ilyen missió hely is létesülhetne ott lent a horvátok kö- között?! Igaz egy kicsi gyertyának gyenge világa nem hat messzire. Hagyján! Csak azoknak világítson kik körülötte vannak, már is hivatást végzett; de én hiszem, hogy a vak éjszakában majd csak mások is észreveszik, míg végre lassan-lassan dereng majd a hajnal. Nagy hatást téve a szívekre végződött az ünnepély. Az ünnepen résztvevők soraiban megjelentek az összes megyei és városi hatóságok fejei, az iskolák küldöttei és az összes felekezetbeli vezérférfiak, a róm. katholikusok kivételével. Kül- döttségileg képviseltette magát a zágrábi evang. egyház, azonkívül ott voltak az összes horvát-szlavon lelkészek és páran a magyar vidékekről is. Ünnepély után számos nézője akadt a díszes oltárképnek, mely a püspök unokahuga, Gyurátz Linus kisasszony művész kezeinek munkája s ajándéka a pozsegai gyülekezetnek. Délben közös ebéd volt, melyen szebbnél-szebb felköszöntők hangzottak el, a délutáni órákban pedig kirándultunk a város remek szép környékére. Az éjszakát még Pozsegán töltve — másnap kellemes emlékekkel szívünkben keltünk útra, kiki az ő otthonába. Habár a hosszú út izgalmai megviseltek is bennünket, a szíves horvát vendégszeretet elfeledtette velünk a fáradalmakat s őszintén tudtunk örülni az ömlőkkel. Vajha a mindenható, ki eddig segítette őket ezután se vonná meg áldó kegyelmét tőlünk távol lakó, de szíveinkhez közel álló hitrokonainktól, hanem az ébenhaézer felállítása után is oly lelkesedést és összetartó szerete- tet adna a vezetőkbe és az egyháztagokba, mely a gyülekezet továbbfejlődését biztosítaná. Akkor mi, kik ott álltunk a csemete ültetésénél, bizonnyal örülhetnénk virulásának, terebélyes, izmos fává növekedésének is. Mindnyájan ezt kívánjuk tiszta szívünkből. Nagy István ev. lelkész. Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyái a sátán Qtötl olt Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel bajlákot. Július 6. vasárnap, Salam, példab. 3, 1—12. 7. hétfő, 8. kedd, 9. szerda, 10. csütörtök, 11. péntek, 12. szombat, 13. vasárnap, 15. hétfő, Ifi. kedd, 17. szerda, 18- csütörtök, 19. péntek, 20. szombat, 3, 27—35. 6, 1—11. 10, 17—32. 12, 9—22. 14, 26-35. 15, 20-33. 16, 19. 18—33. 21, 1—13 22, 1—16. 23, 1—14. 23, 22-26,29—35. 24, 23—34. 25, 18—22.
