Harangszó, 1912-1913
1913-05-11 / 24. szám
HARANGSZÓ. 1913. május 11 194. lévő nyílás, mely a nyakat körülvette, szűkíthető volt, hogy a kínzó fájdalmát evvel is növeljék. — A pellengér, melyet a magyar „pellengérre állítani“ kifejezésből ismerünk, a ház külső falába bevert vasállvány volt, melyre az elítéltet fölállították s hogy le ne ugorhasson a körülbelül két méter magas (a ház tövétől számítva) állványról, pellengérről, nyakát bilincsbe verték s a bilincset a falba erősítették. Itt kellett állnia naphosszat s türelmesen viselnie az arra menők szidalmát, gúnyját, köpködéseit. — Ezek a kisebb bűnösök számára valók. A nagyobb bűnösök számára már kegyetlenebb szerszámok vártak, különösen, ha nem vallottak. Vasprésekbe fogták újjaikat s a szorító csavart lassan srófolni kezdték, úgy, hogy körmei alatt a vér bugyogott elő. Ezen újjprések legtöbbje belül még apró szegekkel is ki volt bélelve. Ugyanily szerszámot alkalmaztak a fejre, mellyel körülsrófolták a kínzott fejét, hogy a halántékán fölpattantak az erek s megrepedezett fejcsontja, azután rákötötték egy levegőben forgó kerékre s azzal oly sebesen forgatták, hogy félholtra szédült. Volt szegekkel kivert karosszék, melybe különféle csavarokkal valósággal belenyomták az illetőt, meg nem feledkezve meztelen lábairól s karjairól sem, melyek számára szintén volt készítve a karosszékben megfelelő szöges hely. Egy másik vallató eszköz a hegyes, éleshátú faló, melyre fölültették a vádlottat, de lábait kengyel helyett vassúlyokkal látták el, hogy ezáltal még ördögibb kínokat álljon ki. így kellett órák hoszat ülnie, míg nem vallott. Mutogatnak még a nürnbergi kínzó kamarában szegekkel kivert bölcsőt, melybe meztelenül belefektetve a kínzottat ringatni kezdték. Hogy közben ki ne ugorhasson a bölcsőből, arról is gondoskodtak egy szeges fedél által, mivel ringatás közben betakarták a bölcsőt. Vannak különféle fogók a nyelv tövestül való kitépésére is; ha az il-. lető száját nem akarta kinyitni s nyelvét a tépő fogóba illeszteni, külön arra készült szerszámmal feszítették fel száját, oly durván, hogy közben összes fogait kitörték. Ha ez sem volt elég, a feszítőbe került. Kifektették egy vízszintes mángorló szerű falapra, egyik végén kezét erősítették meg, a másikon lábát kötéllel s aztán feszíteni kezdték egy kerékcsavar segítségével, a kínzott testét valósággal szétszakították. Tüzes fogók, égető szerszámok, .. stb. mindmegannyi bizonyságai az ember állati korának. Nem is csodálható, hogy ennyi kínzásra tiz közül kilenc inkább szívesebben vallott magára bármily igaztalan bűnt, csakhogy legalább hamarabb vége legyen kínjainak. A halál nemeit is megválogatták. Szokásban volt a pallossal való lefejezés. A nürnbergi kínzó kamarában van egy pallos a sok közül, melyet üveg alatt tartogatnak s azt beszélik róla, hogy nyolcszáz életet oltott ki. Kerékbetörés, karóbahuzás sem volt ismeretlen kivégzés. Különösen kedvelt eljárás volt az, hogy a földbe négy karót vertek be s lefektetve a halálra ítéltet azok közé kezénél, lábánál megkötözve kötéllel testét jól kiíeszítették, ezután mellébe fakarót vertek be. Legtöbb gonddal készült a „vas- kisasszony.“ Egy tömör vasból készült női alakú szobor ez, mely belül üres s egy ajtó segítségével kinyitható. A vaskisasszony belseje épp egy ember befogadására készült. A halálra Ítéltet a vaskisasszony belsejébe állítják s azután récsukják az ajtót; az ajtóban a szem táján két hatalmas szeg van, a mell táján három, mikor tehát a nehéz vasajtót rácsapják, két szeg a szemébe, három a mellébe fúródik. Ezután — úgy beszélik — a hullát a vaskisasszony alatt lévő mélységbe sülyesztették, hol egy gépezet a testet apró darabokra metélte, mint a szecskavágó a szalmát s az aprólékot a halak étkéül dobták a folyóba. De ne folytassuk tovább 1 Elég beszédesek ezek az eddig említett néma hóhérszerszámok is, melyeken keresztül bepillanthatunk egy állatiasan gondolkodó kor vad érzésvilágába, hol elhomályosul minden emberies érzés s elsötétül az értelem. Uralomra jut az állat az emberben. Oh nagy Isten „... mi nyomorult Akit remeknek alkotál, az ember!* (Madách.) S belőlünk sem veszett ki még teljesen az állat, csak más formában jelenik meg. Ha elvesztem önuralmamat s vadul kitör szenvedélyem, sértegetek, bántom felebarátaimat, akkor tudom, hogy az állat szólt belőlem s Isten szelíd lelke elhagyott. Ha bosz- szút forralok s megtorlást keresek: az állat diadalmaskodott én bennem. S a XX. század állatiságáról olvashatunk a balkáni háború „ Haditudósító “-jának följegyzéseiben, ki saját tapasztalataiból írja le, mint döfköd- ték ki a háborús felek ellenségük szemét, vagdosták le fülét, orrát s egyéb testrészeiket s vitték kosárszámra a lecsonkított darabokat. Itt is az állat él az emberben. Pedig már a XX.-ik évszázadot írjuk Urunk születése után. Mikor írhatunk már Istenről az emberben ? Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sálán ütött otí, Hiányzik ott a legfőbb kincs, De Isten nem lel bajlákol. Május 11. vasárnap, Apostolok csel. 2, 1 —13. » 12. hétfő, Apostolok csel. 2, 14—36. Ti 13. kedd, Ti n 2, 37—47. Ti 14. szerda, n V 3, 1—10. n 15. csütörtök, n n 3, 11—26. n 16. péntek, V n 4, 1—18. n 17. szombat, n n 4, 19—37. Ti 18. vasárnap, Ti n 15, 22—41. 19. hétfő, „ n 16, 1—24. íf 20. kedd, V n 16, 25—40. » 21. szerda, n V 17, 1 — 15. n 22. csütörtök, a V 17, 16—34. n 23. péntek, Ti n 18, 1 — 11. Ti 24. szombat, Ti „ 18, 12—28. .......... O lvasóinknak, munkatársainknak, lapunk minden jóakaró barátjának Istentől megáldott, boldog pünkösdi ünnepeket kívánunk ! Az egyház köréből. Esperesi értekezlet. A dunántúli esperesek április hó 22-én tartották Pápán Gyuratz Ferenc püspök elnöklete alatt ezidei közgyűlésüket. Az értekezlet behatóan foglalkozott a vasárnapi munkaszünetnek és a korcsmák vasárnapi zárvatartásának fontos kérdésével. Azután szükségesnek
