Harangszó, 1912-1913

1912-11-03 / 2. szám

14. HARANGSZÓ. 1912. november 3. mintegy második, ideiglenes padlást alkotva. Ha ez sem volna elég, úgy az istálló fala mellé kívül szalmát rakunk. Ez már aztán mindenesetre elég lesz. Vizesfalu istállókban a fa­lakat szalmafonattal kell betedni. Sokkal nehezebb dolog a túlságo­san meleg istálló hőmérsékletének a szabályozása. Hiába tanácsoljuk azt, hogy kevesebb állatot kell bekötni, ha nincs másik istálló, ahová a fe­lesleget elhelyezhessük. Nyáron nyitva lehet hagyni az ajtót, ablakot, sőt ha a hőség tűrhetetlen, még az egymás­sal szemközt álló ablakokat is bátran ki lehet nyitni; ilyenkor a léghuzat­tól nem kell félni. Az istálló padlóját s az állásokat hideg vízzel naponta többször öntözzük fel, mert a párolgó víz hőt von el az istálló levegőjéből. A trágyát szorgalmasan ki kell hor­dani, mert a bomló anyagok is nagy meleget fejlesztenek. Ha olyanok vol­nának a viszonyok, hogy azt nem le­het megtenni, akkor valamicskét az is segít, ha a trágyát időről-időre friss földdel födjük be. De a fődolog kellő szellőztetésről gondoskodni. Szellőztetni egyébként minden is­tállót kell, még télen is, olyformán, hogy a beözönlő hideg levegő ne érje közvetlenül az állatokat, minél hidegebb a külső levegő, annál rövi- debb idő alatt frissül fel az istálló romlott levegője. Télen elég néhány percnyi szellőztetés s az istállóban tiszta levegő lesz, anélkül, hogy a hő­mérséklet 1—2 foknál többet sülyedne, ami azonban nem lényeges veszte­ség és hamar pótlódik. Jól szellőztetett istállóban a jószág tiszta levegőt szív be, ami egészsé­gére nézve elengedhetetlen, míg a nem szellőztetett istállóban az állatok j párolgása, bőr- és tüdőlégzése, meg a bomló trágya és trágyalé annyira megrontják a levegőt, hogy az álla­tok tüdejébe mindeníéle romlott le­vegő és gáz kerül, ami bizony na­gyon veszedelmes dolog, de meg a romlott levegőben a legkülönfélébb fertőző betegségek csirái, elsősorban a tüdővész kórokozó csirái, valósá­gos melegágyra lelnek. Nagyon nehéz lenne pontosan meg­határozni, hogy mennyit kell szellőz­tetni. Általában annyit, hogy az is­tállószag sohasem legyen tűrhetetlen, hanem a belépő az elkerülhetetlen állati szagon kívül ne érezze rothadó trágya és bomló vizelet átható szagát. Persze a kellő almozás is elkerülhe­tetlen, de erről s a többi lényeges dologról a tek. Szerkesztő úr szives engedelmével majd máskor fogok megemlékezni. (Gazdaszövetség.) Az egyház köréből. Reformáció-ünnep. A besztercebá­nyai evang. egyesület reformáció ün­nepét november 3-án szép emlékün­nepéllyel üli meg. „Erős vár a mi Istenünk* eléneklése után Kovács Sándor pozsonyi theol. akad. tanár tart felolvasást „Elfeledett énekköltő- ink“-ről. Felolvasás közben Farkas András, Péceli Király Imre, Sztáray Mihály énekeit énekli Pór Pál. Dr. Holesch Gyula szavalat és zeneszám után a Hymnusszal fejeződik be a szép ünnepség. Felügyelő-beiktatás. Nagy érdeklő­dés mellett iktatták be felügyelői ál­lásába a gecsei gyülekezet új felügye­lőjét, Dr. Kovácsics Sándor téti járás­orvost. A templom udvarán a falu apraja s nagyja fogadta. Az ifjúság nevében Horváth E. hajadon üdvözölte s szép virágcsokrot adott át az új felügyelőnek. Az Istentisztelet után tartott közgyűlésen Nagy Kálmán lelkész meleg hangon üdvözölte az új felügyelőt, majd az eskü letétele után Kovácsics Sándor felügyelő tar­totta meg gondolatokban gazdag szék­foglaló beszédét. Egyszerű tanítólakás volt a szülőhajléka — úgymond, — de tiszta vallásosságot, egyházszere- tetet hozott magával. Az egyházak legnagyobb hivatását abban látja, hogy | j megjobbítsák az emberek testi és lelki életét. A nemes elhatározásokhoz az erőt mindig az egyház adja. Titus római császár elveszettnek tartotta azt a napot, melyen nem tett jót. A keresztyén embernek még inkább így kell gondolkodnia. — A szép be­széd mély hatást keltett a jelenvoltak szívében. Az új felügyelő a nap em­lékére 200 K-t adományozott a gyü­lekezetnek. Iskolaavatás. Fényes ünnepség ke­retében avatta fel az őrimagyarósdi gyülekezet (Vas m.) új iskoláját Kund Sámuel esperes. Az avatóünnephez hozzákapcsolódott a templom félszá­zados emlékünnepe. Az ünnepi isten­tiszteleten Kund Sámuel esperes tar­tott beszédet s rámutatott a gyüle­kezet tiszteletreméltó áldozatkészsé­gére. Mikor egy félszázaddal ezelőtt elhatározták a templom megépítését, az akkori hívek részaratóknak sze­gődtek el az urasághoz s a gabona­részüket mind a templomépítésre for­dították. Most is nagy áldozatkészség és hitbuzgóság jeleképpen megépült az új iskola. — Ä minden szívet meg­mozgató egyházi beszéd közben Dá­vid János körmendi kántortanító ve­zetése mellett a körmendi ev. gyűl. énekkar énekelt szép egyházi éneket. — Istentisztelet után az egész gyüle­kezet az iskolához vonult, melyet Kund Sámuel esperes szép beszéddel adott át magasztos rendeltetésének. — Dél­után az iskolafelszerelésre kitünően sikerült hangversenyt rendezett a gyü­lekezet, melyen a körmendi ev. gyűl. énekkar néhány szépen előadott ének­kel szerepelt, Bögöthy Károly tanító szavalt, Dávid János, Háry Elek és Szemes Károly egy kacagtató bohó­zatot, Pavetits Manó, Dávid János és Töpfer Gyula pedig egy szép zene­számot adtak elő. A szépen sikerült hangverseny sokáig felejthetetlen marad. Tanító-beiktatás. Megható ünnep­séggel iktatta hivatalába a somló- vecsei evang. tanítót, Gáspár Istvánt, — Ihász Mihály kertai lelkész. Avató beszédében meghatottan emlékezett meg arról, hogy a gyülekezet öröm­ünnepére fátyolt borít a gyász, mert hiszen a gyülekezet buzgó lelkipász­torát, Szalay László esperest csak most temette el. — A megható be­széd után Gáspár István tanító letette az esküt, majd közgyűlés következett, melyen az új tanító szép szavakban köszönte meg a benne helyezett bi­zodalmát. Luther utolsó órái. Lapunk mai számának 10. oldalán közölt Papé: „Luther utolsó órái“ című kép a Könyves Kálmán Magyar Műkiadó R. T. Budapest (Nagymező u. 37—39.

Next

/
Oldalképek
Tartalom