Harangszó, 1912-1913

1913-02-23 / 18. szám

144. HARANGSZŐ. 1913. február 23. Varga Ferkó is s együtt egy szívvel énekelték a régóta nélkülözött, ked­ves, szép éneket. A pápista templom csakugyan fé­nyesen ki volt világítva. Török János szeme szinte káprázott a nagy fény­ben. A minisztránsok szép tarkák vol­tak, hát még a plébános úr I De mégis rosszul érezte magát, a tömjén-szag úgy ránehezedett a lel­kére, mintha valami rosszat csele­kedett volna. Aztán az orgonaszó az ő fülében mindig arra ment ki, hogy: Krisztus Urunknak áldott szü­letésén I. . . Nem mert előkerülni, csak meg­húzódott a leghátulsó padban, aztán elővette az olvasóját, de Uram bocsá’, nem tudott vele mit csinálni. A mise javában folyt. Odafigyelt egész lélek­kel, úgy szerette volna, ha megnyug­vást. talált volna az ő háborgó lelke. De hiába figyelt. Nem értett az idegen nyelvből semmit. Csak nehezebb, nehezebb lett lelkének súlya. Egyszer aztán azon veszi magát Az egyház köréből. Eljegyzés. Mészáros István keme- neshőgyészi ev. lelkész, lapunk munka­társa eljegyezte jövendő házastársul Bárdossy Gizuskát Répcelakról. Mi is tiszta szívből azt kívánjuk, hogy egész életükön vezesse őket az a bibliai igazság, mit maguknak választottak: „sokkal jobban vagyon dolga a ket­tőnek, hogynem az egynek: mert azoknak jó jutalmuk vagyon az ő munkájukból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli az ő társát. Jaj pedig az egyediilvalónak ha elesik, mert nincsen, ki felemelje őtet.“ Iskolaépítés előtt. A virágzó urai- ujfalui (Vas m.) gyülekezet, mely az utóbbi időben oly sokat áldozott templomra, lelkészlakra, ismét új al­kotás előtt áll: új iskolát emel. Most szerezte meg a gyülekezet a szüksé­ges telket s ez a körülmény alkalmat adott Nagy Pál földbirtokosnak, a gyülekezet régi, hitbuzgó felügyelőjé­nek. hogy áldozatkészségéről újabb bizonyságot tegyen. A telekhez ugyanis saját földbirtokából ingyen engedett át egy darabot, melynek értéke meg­észre, hogy bizony semmit sem figyel a misére. Próbál nyugton lenni, de vége már annak, lelkében az önvád ördögei vannak 1 Folyton csak egyet lát: kis családi képet s idebenn szí­vében valami úgy éget! Nincs már maradása! Csendesen kioson a temp­lomból s fut, tut, mint akit kergetnek. Eldobja az olvasóját s csak egy ér­zelem, egy vágy hajtja, haza, haza, haza 1 Mikor házához ér, énekhang üti meg fülét. Oda megy az ablakhoz s mikor látja, hogy azok, akiket szeret, s akik őt is szeretik, mily boldogan áldoznak lelkűkben az Urnák, kitől ő el akarta tiltani, akkor nem bírta többé a lelki harcot, a nagy ember térdre rogyott a hóba s sírt, zokogott keservesen. Mikor aztán a gyermekek egy pil­lanatra elhallgattak, egyszer csak meg- zendül odakünt az ő apjuknak ismerős hangja: Krisztus Urunknak áldott születésén. .. — Apám, édes jó apám I — Gyermekeim, kedves gyerme­keim I Egy boldog családnak folytak egybe könnyei. Azt talán mondanom sem kell, hogy másnap Török János énekelte legbuzgóbban az evangélikus temp­lomban a karácsonyi éneket: Boldog örömnap derült ránk Vigadjon szivünk, zengjen szánk 1 Az egész világ vigadjon Istenünknek hálát adjon ! (Vége.) Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. 8ol biblia a házban nincs, Tanyát a sátán ütött ntl, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel hajlékot Február 23. vasárnap, Márk 9, 30—37. „ 24. hétfő, Márk 9, 38—50. „ 25. kedd, Márk 10, 1 — 16. „ 26. szerda, Márk 10, 17—31. „ 27. csütörtök, Márk 10, 32—54. „ 28. péntek, Márk 10, 46—52. Március 1. szombat, Márk 11, 1 — 10. haladja az 1000 koronát Ugyan­csak az uraiujfalui gyülekezetben Ajkay Elemérné, nemesgondolkodásu úrasszony, kinek jótékonyságát az egyház már sokszor élvezte, 310 kor. értékben új harmóniumot ajándéko­zott az iskolának. A hitbuzgóság eme tiszteletreméltó példái önmagukban hordják dicséretüket! Uj nöegyletek. Ajkán és Csékuton (Veszprém m.) megalakult a nőegylet. A tagok hitbuzgóságát és áldozatkész­ségét eléggé jellemzi az a körülmény, hogy a csékuti nőegyletnek eddig 240, az ajkainak 350 korona kész­pénze van. A jó Isten őrizze meg a tagok áldozatkészségét a jövőben is I Nagylelkű jótevő. Az egyház és is­kolák bőkezű pártfogója, báró Soly- mosy Ödön, kér. gyámint. elnök, a nemeskéri ev. egyházközségnek — mint az egyházközség tagja — f. hó 12-én új orgonára 800 kor. küldött. A nemes tett önmagát dicséri I Felügyelő beiktatás. A miskolci ev. egyház egyházfelügyelői állására, a mely Radvány István lemondása foly­tán megüresedett, egyhangú lelkese­déssel Lichtenstein Lászlót, a Miskolci Takarékpénztár vezérigazgatóját vá­lasztották meg. Az egyházfelügyelő ünnepélyes beiktatása vasárnap folyt le az egyház, város és megye elő­kelőségeinek jelenlétében. Vallásos estély. A szombathelyi ev. gyülekezet február 16-án a dia­konissza intézmény javára vallásos estélyt tartott. Az estély, melyen nagy­számú közönség vett részt Kiss Já­nos buzgó .imádságával kezdődött, majd szép karének-számok között Mohácsy Lajos marcalgergelvi lelkész felolvasást tartott, Lórántffy Péter segédlelkész pedig szavalt. A belmissió ügye. A január havá­ban tartott püspöki értekezlet elha­tározta, hogy az összes egyházkerü­letekben, egyházmegyékben, sőt gyü­lekezetekben belmissiói egyesületeket szervez. Az új egyesület célja: az egyháztagokat új szállal erősíteni az egyházhoz s megerősíteni a lelkek­ben a vallásosságot. Emlékfüzet. A némethidegkúti (Vas m.) ev. gyülekezet 50 éves fenn­állása emlékére egy nagyon kedves és értékes emlékfüzetet adott ki, melyét Szabó István lelkész szerkesz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom