Harangszó, 1911-1912
1912-01-07 / 11. szám
90. HARANGSZÓ. 1912. január 7. kalácsot, erős, ropogós perecet és nagyon édes süteményt, — ez természetesen nem felel meg a mi Ízlésünknek és mégis csupán keresztyén, felebaráti szeretetből és udvariasságból el kell fogadni azt, amit tőlük ajándékul kapunk. Mi csak megkóstoljuk és a maradékot a szolgák kapják, akiknek ez ünnepi lakoma A karácsonyfát nem ismerik tamuljaink. Eljönnek ugyan az iskolába, ha a misszionárius az ajándékokat kiosztja köztük, prülnek a sok gyertyafénynek, hanem hogy ők állítsanak fel egyet — ahhoz nem elég költői lelkületűek, hisz nem is illenék gyéren lakott házukba! •— Elvégre is honnan vegyék azt a sok casuarinost, melyet Indiában fenyőfa helyett használnak? Tehát a tamulok fa nélkül ünnepük a karácsonyt, hasonlókép hó és jég nélkül is. De ez így is jól van. Mindennek ellenére mégis fölékesítik házaikat, mely abban áll, hogy újra meszelik falaikat, ami Indiában nem sokba kerül és az asszonyok egy nappal az ünnep előtt bemázolják a padlót. Ahol fiúk és leányok vannak a háznál. kiknek idejük van, meg ügyesek is hozzá, hogy ollóval és késsel bánjanak, ott szép papirlancokkal és bibliai mondatokkal díszítik a veranda oszlopait. De mindent, amit egy szegényebb ember nélkülözni kénytelen otthon, azt az Isten házában kívánja pótolni. És ez szép vonás tamuljainkban, hogy ennyire törődnek templomukkal. Karácsony estéjén az Úrvacsorájánál senki sem hiányzik. De érdemes is ilyenkor a templomba elmenni ! Hisz szorgalmas kezük egész nap dolgozott egy öregebb vezetése alatt, hogy megadják a templomnak a karácsony ünnepi formát. Es mennyire módjukban van az indusoknak, hogy ezt megtegyék 1 j Vannak ott örökzöld, hatalmas levelű j I sudár banánfák, tarka-barka pálmale- I velek, sötét lombu, tűzvörös virágú j hybiskus cserjék I Némelykor egészen ; j el voltam ragadtatva, ha Schialiban ! levő templomunkban ezen remek, művészies díszítést láttam, min- I den csak úgy ragyogott az ezernyi gyertyafénytől. Igen, ilyen karácsony I Éz mélyen vésődik a nép leikébe. Ez az ünnep számukra nélkülözhetetlen. És e csinos templomban, kedves gyülekezet van. A gyerekek majdnem mindnyájan fehérbe vannak öltözve, ma este mind vakító fehérek; ellenben az asszonyok és lányok a legtarkább színű ruhákat öltik magukra. Ruházatuk egy nagy darab színes kelméből áll, melynek széles alsó szegélye rendesen aranyszálakkal van átszőve. A hozzá nem értőnek fogalma sincs, hogy némelykor mek- | kora kinccsel ér föl egy ily ruha. Még a legszegényebb páriaözvegyek és asszonyok is megjelennek ma. Az a ruha van rajtuk, melyet egynéhány órával ezelőtt a misszionáriusuktól kaptak ajándékba. Itthoni pártolóik adták össze rá a pénzt. Óh ha látnák e szegények örömét I Még az j iskolásgyerekek is örvendeznek a kis szoknyácskának vagy kabátkának, amit a nagy missziói ládából a karácsonyasztalra raktak. Hálát mondunk mindazon jóltevőknek, akik el j nem fáradnak jót cselekedni. Ily öröm uralkodik az Isten házá- j bán, és vidáman hangzanak el ezen | régi egyházi énekeink idegen nyel- | ven: „Hívek jertek“, „Mennyből jövök most hozzátok.“ Meg vannak majdnem mind az ismeretes karácsonyi énekeink e nyelven és a tanulók szívesen éneklik azokat, ámbár szeretik a saját dallamukat is belevegyíteni amelynek oly különös hangzása van. Ily örvendetes napon a gyülekezetnek a nagy örömről prédikálni, mely minden népnek öröme, a misz- szionáriusnak nem esik nehezére; ilyenkor a maga gondjairól megfeledkezik, nem gondol csalódásokra és sikertelenségekre, hanem teljesen és egyedül az evangeüomi örömhirdetést tartja szem előtt. De nemcsak a nagy templomban a misszióállomáson, hanem a szerény kis falusi kápolnában is ünnepli a gyülekezet a karácsonyt. Itt nem jár annyi pompával, de azért nem is hiányzik teljesen és a vallasoktató, ki az istentiszteletet tartja, szakít magának annyi fáradtságot, hogy a szegény keresztyéneknek a karácsonyi ünnep jelentőségét megvilágítsa. Látjuk tehát, hogy a karácsony ünnepe keresztyéneinknek, szegénynek, gazdagnak egyaránt kedves és becses. Bár meghozta volna az ezidei ünnep is a maga áldását, azt t. i. hogy mennél hívebben ragaszkodnának az Idvezítőhöz, ki értük emberré lett. E hit hassa át a messzefekvő pogá- nyok szívét is, hogy hagyják el bálványünnepeiket és keresztyéneinkkel ahhoz imádkozzanak, ki karácsonykor minékünk megszületett! ..." Handmann misszionárius után szabadon: Hajék Hermin. Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol biblia a Házban nincs, Tanyát a sátán ütött ott, Hiányzik ott a leotőüt) kincs, De isten nem lel Hajlékot. Január 7. vasárnap, Ezsajás 26, 4. „ 8. hétfő, Gálái 6, 2. „ 9. kedd, Zsolt. 138, 6. „ 10. szerda, Luk. 12, 29. „ 11. csütörtök, 13, 6—7. „ 12. péntek, Luk. 2, 49. „ 13. szombat, Rom. 1. 6, 19. Az egyház köréből. Halálozás. Az ó esztendő vége súlyos gyászt hozott az ösküi gyülekezetre s annak meghitt lelkész-családjára. A gyülekezet lelkésze, Zsakó János december 28-án 57-ik életévében rövid szenvedés után elhunyt. December hó 30-án temették nagy részvét mellett. Súlyos csapást küldött a jó Isten Zábrák Dénes soproni lelkészre, a protestáns irodalom ismertnevü, jeles munkására. A halál elszakította családjától hű hitvesét, a gyöngéd lelkű édesanyát, Zábrák Dénesné, Odor Vilmát. A vigasztalás Istene adjon békességet 's a"' súlyosan^ meglátogatott lel- keknek! Karácsonyfa ünnepélyek. A szeretet ünnepét majdnem minden evang. gyülekezet nagy melegséggel és benső- séggel ülte meg. Különösen a nőegyesületek buzgólkodtak, hogy a szeretet ünnepét felejthetetlenné tegyék a szegényeknek és a szegénysorsú iskolásgyermekeknek. Buzdításul itt közöljük a beérkezett tudósításokat:
