Harangszó, 1911-1912
1911-12-10 / 7. szám
II. évfolyam 1911. december 10 7-ik szám Szerkeszti K A P I B É L A ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű me?~ keresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. Ádventi fohász. Isteni voltod megtagadva, Szolga-formát vevél magadra, Hogy közelebb lehess mihozzánk, Közelebb jöjjön a mennyország, Mit Önmagadba rejtve hoztál, — Közel férkőzzél a szivünkhöz: Légy áldva, Jézus, Légy üdvöz! „Te adj erőt, hogy szent szavadra, Bűnös valónkat megtagadva, Közeledjünk mi is Tehozzád, Ragyogjon ránk mennyei orcád, Szivünkbe új életet olts át, Közel érezzünk a szivünkhöz: — Légy áldva, Jézus, Légy üdvöz! Ámen. Petrovlcs Pál. Ádvent. Irta: Zongor Béla. A falevelek, amelyek a nyáron olyan vígan zöldeltek, haldokolnak. Ha egy-egy fán van is még egy-egy levél, az már csak a koporsónak ékessége: halotti pompa. A süvítő őszi szél szárnyain nemsokára majd megjön a tél is, amely ráborul a haldokló természetre és fehér szem- fedőt borít annak csöndes orcájára. És akinek van érző lelke, az úgy át- érzi azt a bús, lemondó, sötét hangulatot, amelyet bennünk az ősznek komor képe ébreszt I És mégis van valami bájos ezekben a komor őszi napokban. A pattogó kályha és a barátságos lámpafény mellett olyan jól érzi magát az ember a családi körben, mikor oda- künn a szélvész rázza az ablakot 1 A gyermekek anyjuk köré gyülekeznek, aki mesél nekik a karácsonyfáról, a gyermekek szemében a legnagyobb, legfényesebb boldogságról. A kicsinyeknek meg kipirűl az arca, megcsillan a szeme a fényes reménységtől, a nagy vágyakozástól, amely- lyel arra a fenyőillatú, ragyogó karácsonyestére gondolnak... Az ádvent az esztendőnek a legsejtelmesebb időszaka. Minket, felnőtteket is megragad ez az epedés ezekben a komor ádventi napokban. Az ádvent bús, sötét valóság, de egyszersmind nagy, fényes reménység is. Innen van az epedés egy szebb nap után. Ha külsőleg tekintjük egyházunk életét, — bús, panaszos érzések fogják el szívünket. A hideg közönynek, a szegénységnek pusztító szele végigszánt az egyház mezején és annyi sok hervadt levelet: annyi sok nemtörődöm embert és alig-alig tengődő nemes intézményt hágy maga után I A nagy őszi némaságban innen is fölhangzik egy-egy kárörvendő hang, amely azt jósolja, hogy a hidegségre, a tengődésre ráboruló fehér szemfedő már nem késhetik sokáig... Akinek van érző lelke, az úgy megérti azt a sötét hangulatot, amelyet szívünkben ennek a lelki ősznek a komor képe ébreszt! De ha belsőleg tekintjük a vallási életet, akkor epedő, sóvárgó szívünket megszállja valami nagy, fényes reménység! Mert amint a gyermekek anyjuk körül sereglenek, hogy ellessék ajakéról a kis Jézusról szóló szép történetet; amint Jeruzsálem lakosai az Üdvözítő bevonulásakor nagy tömegbe verődve izgatottan kérdezték: kicsoda ez ?. .., úgy ma is végigvonul Krisztus az egész világon és népünknek mind nagyobb és nagyobb tömegében kelt maga iránt érdeklődést. Még húsz-harminc évvel ezelőtt föl sem igen emelték fejüket az emberek Jézus nevének a hallatára, míg most szinte látni lehet azt a forrongást, amely eltölti a szíveket annak a kérdésnek a fölvetésénél, hogy ki volt és mit akart az a Názáreti Jézus. A jelenkor fiai egyre jobban kezdik megérteni, hogy a vallás nemcsak a
