Harangszó, 1911-1912
1912-09-15 / 33. szám
?fi8. Az evangéliom legyen necsak hirdetett, hanem átélt igazsága az emberiségnek. A generális letette kardját!... De hisszük, hogy evangélikus egyházunknak lesznek lángoló lelkesedéssel, csüggedetlen akaraterővel küzdő vitézei, kik magában az egyházban egyesítik az életre ébresztett evangélikusok ezreit I Lesznek evangéliomi életű keresztyéneink, kik az üdvösség hadseregét anyaszentegy házunkban látják s ahoz élő hittel, istenfélő bi- zodalommal és parancsolatot tisztelő engedelmességgel ragaszkodnak! Nem félünk! Az Isten velünk van! Mikor van vége az Istentiszteletnek ? Nemde különös kérdés ez ? Hát egyszerűen akkor, amikor a prédikátor áment mond és a gyülekezet ráénekli a bezáró éneket. így válaszolnának e kérdésre legtöbben azok közül, akik vasámaponkint vagy naponként látogatják templomunkat. Pedig e kérdésre nem olyan egyszerű a felelet, mert azzal, hogy az istentiszteletet végig hallgatod, ott énekelsz és imádkozol, vagy elismerőleg azt mondod reá, hogy: ma igazán szép volt! — azzal az ügy még nincs elintézve. Ezzel, hogy a példaszót használjam, csak A-t mondtál még, amihez, ha félúton megállani nem akarsz, B-t is kell mondanod. Mert amikor vége van a templomban a prédikációnak, a hívekre nézve csak akkor kezdődik igazán a .prédikáció, vagyis a templomban való hallgatásra a templomon kívül való cselekedetnek kell következnie. Ezért mondja Jakab apostol levelében (1 : 22): „Az igének megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat“; és tovább: „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban és szeplő nélkül megtartani magát e világtól“ (27). Oh mennyi áldás származhatnék istentiszteleteinkről, bibliaóráinkról a világra, a szivekre s a házakra, ha minden hallgató ilyen gondolattal és szándékkal térne azokról haza: Amit tanultam, azt gyakorolni is akarom; amit vettem, azt szét is osztom ; arattam, vetni is akarok: amit hallottam, azt cselekedni is fogom! Egyszer egy nőtől azt kérdezték hozzátartozói, hogy mit mondtak neki azon a rövid „órán* ? Amire így felelt: „Ezen az egész „héten* látjátok majd azt.“ I HARANGSZO. Ez a nő azután nem vetette le ke- resztyénségét a vasárnapi ruhával és nem zárta be szekrényébe, hanem mindennapi-ruha gyanánt hordta magán mindenütt: a házban, a mezőn, a konyhán, az udvaron, házanépével és szomszédaival való érintkezéseiben, megértvén Üdvözítőnk szavát: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket.“ (Kér. Élet.) Megnyugvás. Van a kis madárnak édes, kicsi fészke. Az erdei vadnak is van menedéke. Jóságodért áldlak édes jó Istenem, Nekem is van, ahol lehajtom én fejem. És ha a bú gyötör, ha szívem bánkódik, Ha lelkem, miként a tenger, úgy hánykódik, Ha ostorcsapással látogatsz meg engem, Akkor sem csüggedek, édes jó Istenem. Nem vagyok én akkor sem kétségbe esve, Mert szárnyra kél lelkem s megnyugvást keresve Betér egy hajlékba, szülőhajlékomba, Hol két áldott öreg siet a karomba. Áldott szeretettel csókolnak, ölelnek, Panaszos szavamra vigasszal felelnek, S bánatos könnyeim hogyha megáradnak, Ölelő karjukban hamar felszáradnak. Védd meg Istenem ez ölelő karokat! Küldd e két öregre a te áldásodat, Hogyha fáradt lelkem visszatér hozzájuk, Boldogságot nyújtson az ő boldogságuk ! Flórián Géza. A világosság. Irta : Dr. Kovácsics Sándor téti járásorvos. A világosság annyira természetes, szükséges feltétele az ember életének, fejlődésének, egészségének, hogy a természetes, nappali világosság megszűntével mesterségesen pótoljuk mindaddig, míg az élettel járó anyagszere termékek pihenésre, alvásra nem kényszerítenek. Világosság az élet barátja — mondja egy régi iró. Minél tökéletesebb valamely szervezet, minél fejlettebb, annál több viIP12. s^entember 15. lágosságra van szüksége. A föld gyomrában, az örök sötétségben, csak a penész, a gomba tenyészik. A növényeknek más az életük nappal, más éjjel. Nappal a világosság befolyása alatt szénsavat vesznek fel; ekkor termelik az illatos anyagot, a klorofilt — mely a levelek zöld színét adja; a világosság megszűntével oxigént vesznek fel — ép úgy, mint az állati szervezet. Este a virágkely- hek becsukódnak, nappal kinyílnak, a nap felé fordulnak. Világosság nélkül nem lenne a földnek színes takarója, nem lenne virág, nem teremne a föld; színtelen bágyadtság lenne mindaz, amit a föld termelni tudna. Amint a nap lenyugszik — kialszik az élet örök forrása — a természet elszenderül. Lepihennek még a vadak is; elhallgatnak az éneklő madarak; csak őrállónak hallunk itt-amott egy- egy hangot, zizergést, zümmögést. S amint a felkelő nap szétszórja újból világító sugarait, minden élő lény mozog, hangot ad: új élet, erő száll a földre. „A nap, az élet!“ A világosságnak mély hatása van az ember lelkére, testére. Borongós, ködös időben rossz a kedély, a hangulat ; csökkent a munkakedv, a gondolkodó képesség. A múlandóság árnyéka vesz bennünket körül. Világosság befolyása alatt oszlik a bú, javul a hangulat, élénkül a szervezet működése. Ki ne ismerné meg az első pillanatra azt, aki a világosságtól elzárva kénytelen napjait leélni ? A börtönlakók, a bányászok, a sötét irodában dolgozók halványak, gyengültek; míg a természet világosságában dolgozók pirosszinűek, erősek ; duzzadó izmokkal, élénk kedély- lyel bírnak. A nap fürdők, a Röntgen sugarak gyógyító hatásukat a világosság gyógyító erejének köszönhetik. Világosság hatása alatt mélyebben, többször lélegzünk; több oxigént vesz fel szervezetünk, alaposabban kiküszöböli a bomlós termékeket. Az egészségesebb szövetnedv, vér nagyobb erőforrást képvisel, mint az, amelyiket a bomlási termékek is fogyasztanak. Világosság ereje elpusztítja a betegséget okozó csírákat. A sötétség — piszkot jelent; a világosság — tisztaságot. Aki szereti a világosságot, az meglátja a piszkot s eltávolítja; annak a jelleme egyenes, becsületes, az a szabadság, a lelkiismeretesség híve. A falusi lakószobák egészségtelen voltának egyik főoka a — kellő vi-
