Harangszó, 1911-1912
1912-06-09 / 26. szám
212. HARANGSZÓ. 1912. június 9. tudat nem változott. A köztudatban még mindig a hideg, a „huzat“ motoszkál ok gyanánt. A tudomány ismerete lassan terjed. Jó, ha egyáltalában terjed. Pedig az emberek az élétben mennyire szeretnek bölcselkedni, mennyire szeretik azt a keveset, mellyel agyvelejük meg van terhelve, mihamarabb beváltani aprópénzre s közben — mint a zsibvásáron — hangosan, lármázva dicsérik portékájuk kiválóságát. így persze nagyobb a — vevőközönség. De térjünk vissza a jó levegőre. A tapasztalat mutatja, hogy akik foglalkozásuknál fogva szélnek, viharnak, hidegnek vannak kitéve, mint a kocsisok, favágók, tengerészek, katonák, mezei munkások, azok ritkán szenvednek meghűlésben s azoknak nem árt a „huzat“, a hideg levegő; ellenben a zárt, fütött helyiségek virágait, embereit bágyasztja, kikezdi a „cug“, az éles levegő. Dolgozó, mozgó, jól táplált emberre nincs káros hatással a hőmérsékcsökkenés, a levegőmozgás. A nagyon hideg szél azonban, ha az egyoldalon éri az embert, már okozhat komoly zavarokat a szervezet működésében. A levegőt, melyet beszívunk, az orr mintegy megtisztítja a portól, a bacillusoktól, felmelegíti. Ép ezért ártalmas a szájon át való légzés. Eltekintve attól, hogy ez esetben a száj nyálkáshártyája, a torok, gége kiszárad, por, piszok éri s megveti talaját a szájban, torokban, tüdőben a betegségeknek. A levegőben levő porszemcsék — ha egyebet nem — hurutot okoznak; a hurut-betegség, mely a szövetek ellenállóságát csökkenti s most már az kell, hogy in- ficiált levegőt szívjunk be s kész a tüdőhurut, a sorvadás. Ép ezért nem lehet elég gyakran hangoztatni, hogy csakis az orron át szabad lélegzeni. Gyermekeknél látjuk, hogy rossz szokásból nyitott szájjal lélegzenek. Szoktassuk le őket, míg nem késő. Vannak azonban betegségek is, melyek miatt az orron át légzés nem történhetik. Náthánál a hurutos, duzzadt nyálkás hártya miatt az orr a levegő részére átjárhatatlan. Ez a betegség azonban múló. Mirigy-szö- vetszaporulatok is elzárhatják a garatot s akadályozzák az orron át való légzést. Ez esetben a gyógyulást nem kell, nem szabad a Mindenhatóra bízni, mert meglehet, mire rákerülne a sor, a szájon át történt légzésből még nagyobb bajok származhatnak. Az ilyen mirigyszöveteknek élettani feladatuk nincsen. Ezeket el kell távolítani, ki kell vágatni. Az orr visszatartja a levegő tisztátalan alkatrészeit; ép ezért gondosan kell ápolnunk. Naponta ki kell öblítenünk tiszta vagy sósvizzel (1 kávéskanál só 1 liter vízben oldva). Ami az életben fokozott viszontagságnak van kitéve, azt nagyobb figyelemben, ápolásban kell részesítenünk, figyelmeztessük — különösen a gyermekeket — az orr tisztántartására. # * * A köd nem egyéb, mint a levegőben függő vízmolekulák. A köd ár- talmasságától nem kell félni. Többet ráfognak, mint amennyit érdemel. Hűti a testet, a levegőmozgást akadályozza s így a levegő felújítását megnehezíti. Ez okból nem mondható a ködös levegő egészségesnek. * # * A levegő mozgását — szélnek nevezzük. Ez a mozgás nyomás- különbség által származik. A meleg levegő — mint tudjuk — kiterjed, könnyebb lesz, felfelé száll, helyét a hidegebb levegő foglalja el. Ez a levegőmozgás azonban nem egy határozott irányban folyik, mert útjában a föld forgása, a hegyek stb. eltérítik. A másodpercenként félméter sebességgel biró levegőmozgást alig érzünk. A vihar 30 méter sebességgel bír. Az északi szelek hidegek, jobban tisztítják a levegőt, míg a déli szél ugyan meleg, de mivel oly helyről jön, hol a talajban a hő miatt nagyobb korhadás folyik, több szénsavat sodor el hozzánk s így levegőnket rontja. A tengerparton állandó levegőmozgás van; mégse félnek tőle, sőt egészséget keresnek a sós párákkal telített, tengeri levegőben. Jótékony hatását elismerik. Jó lenne az emberek nagy tömegét időnként kiszellőztetni; az ép szaglószerv nem szenvedne annyit. * * * 20000 kg.-ot tesz ki azon nyomás, mellyel a levegő az emberre nehezedik. Ezt a nyomást azonban mi nem érezzük, mert a nyomás minden oldalról hat s így egymást ellensúlyozzák. Nagy magasságban csökken a levegő nyomása, hígabb lesz a levegő s így oxigéntartalma is csökken. A föld felületére nehezedő levegő 5.2 trillió kilogrammot tesz ki. Ebből 3’99 trillió kg. a nitrogénre, 1.19 trillió kg. az oxigénre esik. Oxigénnel tehát bőven el vagyunk látva. Nem kell félnünk, hogy egyhamar oxigénéhség áll be. Oxigénez- hetünk vígan, mert az oxigénkészítők még nem szervezkedtek, nincsenek semmiféle szakszervezetben s így béremelésről — belátható időben — nem lesz szó. Olvassátok a bibliát! Zsolt. 110., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sátán ütött ott, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel bajiéból. Június 9. vasárnap, Zsidó lev. 11, 27. „ 10. hétfő, János 5, 39. „ 11. kedd, János 4, 34. „ 12. szerda, Zsidó lev 12, 1—2. „ 13. csütörtök, János 1, 47. „ 14. péntek, János 8, 46. „ 15. szombat, János 12, 25 „ 16. vasárnap, Lukács 15, 17. „ 17. hétfő, Lukács 22, 32. „ 18. kedd, II. Tim. 1, 8. „ 19. szerda, Jakab lev. 4, 8. „ 20. csütörtök, Ephezusi lev. 5, 8—9. „ 21 péntek, János ev. 3, 16 „ 22. szombat, Máthé 5, 5. Csók kisérje gyermekünket az ágyba! Egy anya gyermekét valami csin- talanság miatt korán lefektette aludni és elmenése közben mondá: „Hogy megmutassam milyen rossz voltál, nem csókollak meg ma estei“ Nagy, tágranyitott, szomorú szemekkel feküdt a gyermek; — majd nagy könnycseppek gördültek végig arcocskáján és piciny, piros ajkai remegtek, de az anyja nem vette ezt figyelembe és munkájához látott. „Anyám, anyukám I“ Ezen panaszkodó, kérő hang nemsokára visszahozta az anyát. „Ó anyám, hát nem csókolsz meg? Nem tudok elaludni anélkül“ ; — sopánkodott a kis Iluska kinyújtva kezecskéjét. „Anyád nem csókolhat meg,“ mondá, mialatt a takaró alá dugta a kis kacsokat. Észrevette ugyan, hogy ezek forróak, de ő ezt csupán az izgatottságnak tulajdonította. — „Reméli anyád, hogy ezentúl engedelmesebb leszel“, mondá, amint a szobát elhagyá. Körülbelül éjfél tájban elhívták a gyermekhez, akit már meg sem ismert. Ott ült egyenesen, arca izzadt, szeme lángban égett. Ettől kezdve napokon át tombolt láza, mialatt kiszáradt ajkai folyton suttogták: „O csókolj meg anyám, csókolj meg; máskülönben nem tudok elaludni.
