Harangszó, 1911-1912
1912-05-26 / 25. szám
1912. május 26. HARANGSZÓ 205 Birtokunk jövedelmének emeléséről. Egy előkelő magyar napilapban olvastuk ezt a tartalmas gazdasági cikket, mit tanulságos voltánál fogva örömmel ismertetünk meg olvasó- közönségünkkel. I. A mezőgazdaság jövedelmezőségének alapja a növénytermesztés. Ha a mezőgazdaságunk jövedelmezőségét fokozni akarjuk, elsőrendű feladatunk a termés fokozása lesz és pedig mennyisége és minősége tekintetében. Két kalászt termeszteni ott, ahol eddig csak egy nőtt, annyit jelent, mint földterü'etünket megkétszerezni: földünk értékét kétszeresre emelni,, s így ez az egyedüli és helyes ut gazdasági boldogulásunk kivívására. Ezeknek az eszközeit kívánom ez alkalommal fejtegetni. 1. Sorjába véve a dolgot, elsőnek jelentem ki a jó vetőmag beszerzését. Régi mondás: „ki ocsut vet, ocsut arat“, mégis sok helyen azt gondolják, vetésre a silányabb is jó, pedig nem úgy van. A teltebb, fejlettebb, egészséges magból erőteljesebb csiranövény fejlődik, az több gyökeret, jobban fejlesztett leveleket készíthet, mint minő a silányabb, mondjuk szorult szemű búzából képződhetik s ez nem képes olyan jól táplálkozni, mint az erősebb növény és ez silányabb termést is fog szolgáltatni; míg az erőteljesebben fejlődött növénytől dú- sabb kalászt, jobban fejlődött magvat s így értékesebb árut remélhetünk; sok burgonyát ismerünk, amelynek keményítőtartalma nem több 12 százaléknál, de van olyan burgonya is, amelyiknek keményítőtartalma a 24 százalékot is eléri, sőt felül is múlja. Egyszeri kiadást okoz ilyen dúsabb keményítőtartalmu vetőgumóról gondoskodni és így értékesebb anyagot állítani elő ugyanazon költséggel és fáradtsággal; ami különösen akkor válik érezhetővé, ha a burgonyából szeszt főzünk, mert a második burgonyaféléből — miután a keményítő az, amely a gyárban szesszé alakul által — ugyanannyi burgonyából éppen kétszerannyi szeszt állíthatunk elő s így földünk jövedelme jelentékenyen emelkedik. A mag változtatásánál azonban nagyon óvatosak legyünk. Mindenesetre létesítsünk lakásunk közelében megfelelő kísérleti teret és a gyakran túlságosan nagy hangon hirdetett magvakat, gumókat először kicsinyben, mondjuk fél- vagy negyedholdas parcellákon termesszük s ha a kísérlet bevált, csak akkor menjünk által a nagyban való termelésre, mert különben bizony könnyen kárát valljuk. 2. A mély és gondos talajművelés. Növényeink gyökerükkel a talajból, levelükkel a levegőből táplálkoznak. Nélkülözhetetlen hamualkotórészüket a talajból veszik föl s ha ez hiányos, levelüket sem fejlesztik olyan mértékben, mint különben fejleszthetnék s így a levegőből sem táplálkozván kellőképpen, csak silányabb termést adnak. Ha a talajt megfelelően mélyítjük, porhanyítjuk, a növények gyökerei mélyebbre hatolhatnak, tere- bélyesebbek lesznek, nagyobb földtömeget hálózván be, abból több táplálékot is vehetnek föl s így nyilvánvaló, hogy bővebb termést is adhatnak. Ennek azonban egy másik szempontból talán még nagyobb jelentősége van. A növénytáplálkozás fő közvetítője a nedvesség. Száraz időjárásunk mellett a talaj felületétől kezdve lefelé kiszárad s a növény, ha gyökerei csak a sekélyebb rétegekben vannak elterjedve, hamar megsínyli az esőhiányt. A mélyebb rétegekben fokozatosan több a nedvesség, különösen akkor, ha a mélyítő szántást ősszel végeztük és a téli nedvesség a földbe beivódott; azok a növények, melyek gyökerüket mélyebbre eresztették, még szépen fejlődnek akkor, midőn a szomszédos, sekélyen művelt földek növényzete már hervadásnak indult. A gőzekeművelés azért fizeti ki a legtöbb helyen magát, mert ilyen módon a téli nedvességet későbben a növényeknek rendelkezésére bocsátván, azokat bővebb termésre képesíti. 3. Nagy gondot fordítsunk a gyom irtására. A gyom a nedvességet és a táplálékot vonja el a művelt növény elől s mint számos példa bizonyítja, a termést hihetetlen mértékben alászállítja, s így a jövedelmet nem kis mértékben csökkentik. 4. A megfelelő vetésforgó. Már mielőtt a természettudományok fejlődése révén ez irányban felvilágosítva lettünk volna, azt mondta a praktikus gazda, hogy: „a föld megunja, ha egymásután többször akarnak gabonát termeszteni rajta.“ Ma már tudjuk ennek az okát. A különböző növényeknek bizonyos tekintetben különbözők a tápanyagok iránti igényei : aki gabona után gabonát vet, akkor a másodszor vetett gabona olyan talajt talált, amelyből ugyanaz a növényfaj a táplálékot többé-kevésbbé kiélte s ebből az utódnak természetesen kevesebb marad, amely ezért kevesebbet is fog teremni. Ha mi a növényeinket a természetszerűen leghelyesebb egymásutánban vetjük, jelentékeny mértékben fokozhatjuk termésünket. Ez okból a trágyához legközelebb azokat a növényeket termesztjük, amelyek azt legjobban hálálják. Gondoskodunk arról, hogy a sok nitrogént kívánó gabonafélék előtt és után úgynevezett nitrogéngyűjtő növények, tehát pillangós virágú növények, mint aminők: a lóhere, lucerna, baltacin, bükköny stb. műveltessenek. Nagyon célszerű a kopárnövények művelése, részint gyomirtás, részint pedig a rovarálcák stb. pusztítása szempontjából minden, még rövidebb tartamú vetésforgóba is beillesztendő, de még a kapálással járó földmozgatás a levegőnek, napnak, esőnek jobban kitett rétegekben fokozza a talaj részecskék el- mállását, igy szaporítja a növények által fölvehető táplálóanyag mennyiségét, s igy egyben fokozza a termést is. (Folytatjuk ) Gabonaárak. A körmendi gőzmalom részvény- társaság gőzmalmából Körmenden, 1912. év, május hó 23-án. Búza — — — — 22‘40 kor. Rozs — — — — 20’40 „ Árpa — — — — 20'00 „ Zab _____ 22-40 „ (Az árak 100 kiónldnt értetődnek.)
