Harangszó, 1911-1912
1912-05-12 / 24. szám
1912. május 12. HAR.ANGSZÓ. 197. Ezzel Gayarré odament a muzsikusokhoz, megkérdezte tőlük, mit szoktak énekelni, azonnal odaállt a csodálattól bámészkodó kóbor-énekesekhez és elkezdett énekelni. Alig énekelt néhány hangot, máris nagyon sok járókelő megállt és körülvette a művészt. — Nini I Hiszen ez Gayarré ! Valóban Ő az! — hangzott mindenfelől. A Gayarré név csodát művelt s csakhamar óriási tömeg verődött össze. Néhány perc múlva a piacon megakadt' a forgalom. A mikor végigénekelte az éneket, társa levette kalapját és udvariasan körüljárt almizsnát kérni. Valóságos ezüstpénz-eső hullt a kalapjába, de estek aranyak is. A tömeg lelkesedése leírhatatlan volt. Két kalap szi- nültig megtelt pénzzel. Ezután a két kalap tartalmát odaöntötték a két öreg koldus elé. Csak nagynehezen jutottak ki a tömegből és ügyet se vetve a két koldus hálálkodására és a tömeg ovációjára, elsiettek. — Nos, szólt Gayarré, — meg van elégedve a bevétellel ? Még sohasem énekeltem olyan kedvvel, mint ma. Hány ember értékesíthetné tudását szegény, nyomorgó embertársai javára, ha tehetsége mellett volna — jószíve is! Bolondság a biblia! Egy vallásos est alkalmával az épülési szándékkal jövő hívők sorában néhány ismeretlen ember is megjelent, kik a lelkész előadását gúnyos megjegyzéseikkel folyton zavarták. A lelkész nem zavartatta magát. Tovább olvas, épen a bibliáról. Ej, kiáltott közbe az egyik rendzavaró — hazugság az, ami abban van, én nem hiszek benne. A lelkész nyugodtan teléje fordul, kivesz a zsebéből egy aranyat és így szól: ön tehát nem hisz a bibliának; de vájjon ismeri-e ? íme, az aranyat önnek adom, ha tud idézni belőle öt mondatot. A közbeszóló gúnyos mosolya megszűnik, zavartan hallgat. — Ha két mondatot tud belőle, öné az arany. Ismét csend. — Ha csak egy gondolatot idéz is belőle, öné lesz. Ám a rendzavaró a közönség gúnyos kacaja közt némán távozik a teremből. Legtöbb esetben így ismerik a bibliát annak nagyhangú becsmérlői I Ki vallja kárát? Egy istentelen ember lelkipásztorát, aki őt jó útra téríteni igyekezett, a következő szavakkal utasította vissza: Mit nekem az Isten, meg lehetek én nélküle is !, A kegyes lelkipásztor így felelt: Ne feledje a dolog másik oldalát se! Isten is el lehet maga nélkül ; igen könnyen ellehet, csak az a kérdés ki vallja kárát, Isten-e, vagy maga ? Pista cigány. Megyen Pista cigány Búsan a templomba, Vállait a bűnnek Nehéz terhe nyomja. Megverte az anyját, Ki őt felnevelte, E miatt háborog Oly nagyon a lelke. De — gondolá Pista — Mindig mondja a pap: Ki bűnét megvallja. Bűnbocsánatot kap! Szemeit a papra Hát merészen veti És a szörnyű vétket Elsorolja neki. „Tisztelendő uram! Háborog a lelkem! Nagy bűnt követtem el: Egy bundát' megvertem!“ A pap boszankodik S azután azt mondja: „Hogy te bundád vered, Kinek arra gondja ? Nem vétek az ilyen! Ha csak ezt csinálod, Megadja Istened Majd a menyországot!“ „Hogy a bundát vertem, Nem baj, — mond a cigány — Csakhogy mikor vertem, Benne volt az anyám!“ Szini Péter. A levegő. A levegőt is, mint a teimészetnek minden titkát, kincsét, hosszas kutatások, vizsgálatok révén ismerte meg az ember a maga valóságában. A régiek elemnek tartották, mely más testtel szilárd vegyületet alkothat. Aristotales úgy említi a levegőt a 1 tűzzel, mint könnyű elemeket; azért könnyűnek, mert felfelé szállanak, holott a víz, a föld lent marad, tehát — szerinte — ezek nehéz elemek. Apátzai Tsere Jánosnak 1653-ban megjelent „Tudománytár-könyv“-ében ez olvasható a levegőről: „a levegő ég a gégén néha a tüdőkbe, hogy az azoknak ereiben lévő vért meg- hűvösítve, űzetik, néha pedig azokból kormokkal és párákkal együtt vettetik ki“. Apátzai tehát még csak azt tanította, hogy a levegő lehűti a vért. Később, a 18. században fedezték fel, hogy a levegő nem elem, hanem két gáznak, a nitrogénnek s az oxigénnek keveréke ; hogy az embernek éltető közöse a benne levő oxigén, mely nélkül nincs emberi élet, nincs egészség. Van a levegőben még szénsav, ammóniák, ózon, baktériumok. Por vagy gáz alakban mindazon anyagokat tartalmazza, melyek a föld felületén vannak. Az élet, az egészség szempontjából legfontosabb alkotó rész az oxigén vagy éltető levegő. Ez a levegőnek Va része. Majdnem mindenütt egyenletesen van eloszolva. Bányák mélységében, szűk aknákban azonban tetemesen kisebb százalékban van, úgy hogy ily helyekre nagy nyomással juttatnak több oxigént tartalmazó levegőt. Tüdőnkbe a levegő légzés utján jut. A kilégzett levegőben úgy 5% körül van kevesebb oxigén, mint a belélegzettben. A tüdőkben a szövetképző vér és pedig a veres vérsejtek veszik fel a levegőből az oxigént; elviszik a sejtekhez, a sejtek pedig felhasználják a maguk életműködése, hivatása közben. A növényeknek, állatoknak ép úgy szükségük van oxigénre, mint az embernek. A növények is légzenek. Mivel növények is oxigént fogyasztanak, nem tanácsos a hálószobákban nagymennyiségű növényt, virágot tartani. A szabad éjjeli levegő — eltekintve a hőmérséktől s vízgőz tartalomtól — lényegesen nem különbözik a nappali szabad levegőtől. Ha tiszta, époly egészséges, mint a nappali. Ép ezért ahol a kedvezőtlen körülmények miatt sokan kénytelenek kis szobában hálni, nyitva kell hagyni éjszakára is az ablakot. Friss, oxigén dús levegőben alvás után ujult erővel, jó étvággyal, jó kedéllyel ébredünk; migha teljesen zárt szobában, zsúfoltan alusznak, megromlik a levegő, felemésztődik az oxigén; reggel fejfájással, bágyadtan, étvágytalanul, rossz kedéllyel, zsémbesen ébrednek. Nem ártalmas a hideg levegő se, ha jó meleg a takaró.
