Harangszó, 1911-1912
1911-11-05 / 2. szám
1911. november 5. De egyetlen férj sem nézi ezt jó szemmel, Gyógyítgatja a bajt ki azzal, ki ezzel. Nem tudom használ-e? sohasem próbálom, Azért a receptet másnak sem ajánlom. Búsan ballag Péter, itt is hiában járt, Elégedett szívre még sehol nem talált. No, de hát csak menjünk, talán rosszul [kezdtem, Mit Budán nem leltem, feltalálom Pesten. Az ingó lánchidra félve teszi lábát, Ilyen alkotásnak soh’sem látta párját. Kérdezi, szólítja majd ezt, majd meg amazt, Nem győzi hallgatni a sokféle panaszt. Ennek a hús drága, amannak a kifli, Háziurat, boltost alig győzik szidni. Cucilista szónok a gyárost mosdatja, Gyáros a munkással van örökös bajban. Lakó, házigazda, hivatalnok, szolga, Mind azt tartja: másnak sokkal jobb a sorsa, jár Péter naphosszat, felvégtől alvégig, Piros szalonnáját bámészkodva nézik. Lát fényes tündöklést, sok nyomorúságot, Mulatozást, víg zajt, festett boldogságot, De olyant, hol panasz ne volna az ajkon, — Habár betekintett ezer s ezer ajtón — Nem talált, sem fent a paloták fényében, Sem lent, a szegénység tépett öltönyében. Kijut a városból, nézi szalonnáját, Biz nem látja annak legkisebb hibáját. „Ezt ugyan előbb is gondolhattam volna, Nagy fény, nagy árnyékot rajzol le a porba.“ Máshol keressük a csendes boldogságot, Hol a fény nem rajzol sötétítő árnyat, Hol egyszerűségben, — árnyas fáktól védve Megelégedés közt él a falu népe. (Folyt, köv.) A pálinka. A pálinka nem a modern kor találmánya, amint a feljegyzések mondják. Rhares nevű perzsa orvos találta fel Kr. e. 1000 évvel; de ekkor nem erőt, élvezetet kerestek benne, hanem arcfesték és méreg gyanánt használták. A régiek tehát jobban ismerték a pálinkát, — mert hisz méregnek tartották, — mint a mai kor fiai, kik ha jól érzik magukat — örömükben isznak s ha valami búbánat sötét felhője kavarog zavaros fejük felett, — akkor is isznak, hogy ne lássanak tisztán, hogy megmérgezzék gondolkodó szerveiket, az agyvelejüket. A régieknek tehát igazuk van, a pálinka méreg, a pálinka mérgez, épúgy mint a foszfor vagy arzén a patkányokat, — csakhogy igen sokan tompult érzőképességüknél fogva ezt a mérgezést összetévesztik az élvezet, a testierő érzésével. Ez az érzésbeli csalódás viszi azután az emberiség nagy tömegét arra az ingoványos, süppedő talajra, melyen minél beljebb haladunk, annál nehezebben tudunk visszajönni. Sokan elsülyednek egészen, mások csak részben. Miből is van a pálinka ? Szeszből s vízből s valami szint vagy illatot adó anyagból. Közönségesen kétféle Pálinkát különböztetnek meg: jót HARANGSZŐ. ____ v agy rosszat. Az egyik kupicánként drágább 1—2 krajcárral (itt még nem honos a fillér számítás), a másik olcsóbb. Közös tulajdonságuk, hogy mindenik egyformán rossz, egyformán mérgező, mert mindenik a „bót“-ban, vagy a pincében készült. A jobb rendesen erősebb, mert több mérgező, tisztátalan, pálinkaolajat tartalmazó szesz van benne. A cognac se egyéb pálinkánál. Úri pálinka. Nem egyéb, mint a borból kiválasztott szesz, de nem tartalmaz mérges pálinka kozmás olajokat, melyek még a szesznél is rombolóbb hatással vannak az emberi szervezetre. A jó hírnévnek örvendő törkölypálinka a bor-sajtolásnál visszamaradt szőlőcsutkából készül. Mivel tisztább szesztartalommal bir, nem olyan veszedelmes, mint a kereskedésbeli. — Készítenek pálinkát a gyümölcsökből, szilvából, cseresnyéből, barackból stb. A legtöbb szeszt burgonyából, kukoricából s gabonanemüek magvából állítják elő. így legolcsóbb. Az így nyert szeszből azután, — mely nemcsak szeszt, de más egyéb mérgező, izgató anyagokat is tartalmaz s ezek között a legártalmasabbak a kozmás- olajok, — készül higitás, pancs utján a pálinka. Ez az az ital, mely fűti a munkásember testét, amely lassanként oly általános szükség lesz, akárcsak a — víz. Az emberi testben találtak 18 elemet, — de pálinkát azt nem találtak benne. Ha az emberi test munkát végez, akkor — ugyebár — ez csak az emberi testben levő anyagoknak felhasználása utján nyert erővel lehetséges. Az így erővé, illetőleg munkává átalakult anyagot pótolni kell — táplálékkal. A táplálékban vannak azok az elemek, melyekből a test alkotva van. S mivel az emberi test pálinkát munkára nem használ fel, nem fogyaszt, következik ebből, hogy pálinkát nem kell pótolni, pálinkát nem kell az emberi testnek visszaadni. Pálinkára tehát szüksége nincs az emberi testnek. Nemcsak felesleges anyag, hanem ártalmas is. Ha csak ritkán használják, gyomorhurutnál egyéb bajt nem okoz. Ez is múló jelenség. Ha azonban állandóan élnek vele, a gyomorhurot is állandóvá lesz. Ennek következménye lesz a napról-napra fokozódó étvágytalanság, melyből azután rossz hangulat fakad. Zsörtölődő, veszekedő az ilyen ember. Semmise tetszik neki, senkivel sincs kibékülve, csak akkor és ott érzi a békés világ jótékonyságát, amikor és ahol ihatik 15. kedvére. Ilyenkor szeretné keblére ölelni az egész világot s üres szivének, buta agyának érzelmeivel, gondolataival agyon traktálja társait. Az igazság nem az alkoholban van, hanem az emberben. Az alkohol öntudatlanná teszi az embert s ilyenkor — mint az álmodozó ember — kibeszéli azt is, amit józan fejjel elhallgat, mert nem tudja megitélni: mi van kárára vagy hasznára. A korcsmaajtó-nyitogatót, az iszákost elárulja külseje. Arckifejezése szokatlan, visszataszító. Sokban a majomra emlékeztet, mert az öntudatos emberi lélek helyett az ösztönök, az állatias érzékek uralják. Bőre kékes veres, duzzadt, különösen az arcon, az orrhegyén, nyelőcsőben, gyomorban, belekben s egyéb belső szervekben vérzéseket találunk boncolásakor. Szivét vastag zsírréteg borítja, az izomzata gyengült, sorvadt s emiatt a szív gyengébben működik, vérpangás áll be. Keze, lába, egész teste feldagad, vizenyős lesz. A vérerek elmeszesednek, keményekké válnak, könnyen megrepednek: gutaütés éri. Megváltozik az idegrendszer állománya is: sorvad, elfajul, zsir lép a helyére. Bénulások, elmebajok a következményei. Az előbbi gondos gazda, békés családapa, nem gondol semmivel, nem törődik senkivel. Amit megfoghat, elissza. Családja nyomorog. Csak egy utón jár; azon, amelyik a pálinkához vezet; csak egy gondolata van : a pálinka. Ez az üdve, boldogsága, mindene. De később mintha mégse volna minden rendben, mintha a pálinka se tudná visszaadni keresett nyugalmát. Mintha üldöznék gonosz tettéért. Kígyók, békák, patkányok látogatják cserébe a sok leeresztett pálinkáért. Halálthozó ellenségek közt látja magát; menekül, fut, ordít, de az üldöző rémek mindenütt nyomában ; nipcs menekvés előlük, csak akkor, ha lemond a pálinkáról, ha nem iszik többé, ha összetöri még azt a decis üveget is, melyből inni szokott. A pálinka, — mondja Seneka, — pillanatnyi öntudatlanságért hosszú ideig tartó szánom-bánommal fizet. Az élet úgyis oly rövid, benne a valódi öröm oly kevés, miért rövidítsük butító pálinkával s miért fosz- szuk meg magunkat az igazi örömök tiszta élvezetétől? Dr. Kovácsics Sándor, járási t. orvos
