Harangszó, 1911-1912

1912-03-31 / 21. szám

Ü. évfolyam

1912. március 31,

21-ik szám

Szerkeszti K A PI BÉLA ev. lelkész.

Előfizetési ír* egész érre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség olmére Körmendre (Vasvármogye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító la.

Tartalom: Gárdonyi Géza: Krisztus álma (vers.) — Kereszt tövén. — Zábrák Dénes: Ecce homo (vers). — Monda a Krisztus keresztjéről. Luther: A húsvéti kép. — Sántha Károly: Husvét ünnepén (vers). — Kapi Béla: Megiratlan húsvéti evangéliom. — Dr. K-vácsics Sándor: Közegészség. — Kiss Béla: Az igazi imádság (vers). — Egyházi talány. — Ki bánja meg ? — Orvosság a rágalom ellen. — Nagy István: A Gyámintézet és a Gusztáv Adolf Egylet. — Pohánka Margit: Végzet (vers). — Csite Károly: Farkasguzs. — Kicsiny nyílás. — Találó

felelet. — Ország-Világ. — Persely. — Luther Társaság.

Virágvasárnap.

„A te királyod san." . . .

jő hozzád alázato- Máté 21, 5.

Krisztus álma/)

Legenda virágvasárnapra. —

A pálmafák alá vonult A Mester és a kis csapat,

— Hol hűs árnyat ereszt a lomb, Pihenni fáradalmukat.

S míg őket álom ringatá,

Susogni kezd a kis liget:

Mozdul a fa, virág, fűszál, Vonaglottak a tövisek.

A Pálma kezdi: — Én vagyok A fák között, kit ő szeret,

Ha fáradt volt, levélernyőm Föléje hűs árnyat vetett.

S midőn hozsannát zeng neki A szent városban ifjú, agg,

Útjára lombom ezrei S legszebb virágim hullanak.

*) A Luther-Társaség kiadásában megjeleni Hárfaliartgok c. vallásos költemény gyűjteményből

Sápadtan az Olajfa mond:

— A nap leszáll s eljő az éj;

S lappangva lombjaim alatt Az áruló már lesre kél.

És eljő az Űr, s én hallgatom Gyötrődő lelke mit sóhajt.

Két karja az éghez remeg . . .

És rája villan dárda, kard.

A tó színén feljő a Nád,

Fürtös feje búsan zizeg:

— Királyi pálca én leszek.

Miért is szültek a vizek?

A Tüske szúrós ágait Magához nyomva így zokog:

— Átok reám e tőrökért,

Én vérzem a szent homlokot.

A Tölgy megbdrzong, s felsóhajt:

— Holnap kivájgoak engemet. Holnapután a Golgotán

A hóhér rajtam öli meg.

A zöld Borostyán így rebeg:

— Sírjához innen kúszom én S ezer karommal ölelem

Ki legjobb volt a föld színén.

A kis liget virágai Susognak erre sírva mind:

— Oh elmegyünk ráomlani,

Sírján kiadni lelkeink!

Főikéi az Úr. S a kis csapat Indul a szent-város felé.

Az Úr előbb mindkét kezét Áldásadón fölemelé:

— Nézzétek — szól — a harmatot: Mint könnyek ezre úgy ragyog.

Gárdonyi Géza.

Nagypéntek.

„Jézus monda: elvégeztetett minden. És lehajtván fejét, klbocsátá lelkét."

János 19, 30.

Kereszt tövén.

Az a kérdés, hogy átérezzük-e igazán nagypéntek gyászát?... Felöltöztetjük-e lelkünket éj fekete ruhába s megtesszük-e Jézussal az útat a megváltás keresztjéig ?...

Nem egyszerű emlékezésre van szükségünk, bár ez is fontos. Az Igaz ártatlan kinoztatására való visz-