Harangszó, 1911-1912
1912-03-17 / 20. szám
II. évfolyam 1912. március 17 20>ik szám Szerkeszti K A PI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. Március 15. A kedves küszöbön végkép hogy átléptem, — négy éve már, E nagy, dicső napon oda Képzelmem vissza-visszajár. hol nemes szívek annyinak Nyiták meg néma ajakát, E helyen tanultam én is Imádni Istent és hazát. A múltak ködfátyolán át Látom: közéig egy kis csapat Amott, a temető felől. Zászlót visz és babérokat. Megyünk szép sorban, csöndesen, Kokárdával szívünk fölött, 5 a szívet betöltő érzés Szemünkben visszatükrözött. Elesett hősök hantinál Megnyílt ajkunkon felcsendül, Lelkesen, szívből fakadón : „Hazádnak rendületlenül I . . . " Az ébredő természetben Minden csak ezt visszhangozza, Kugyedző fák, ibolyácskák, Utszéli kis csermely habja. Csicsergi velünk a madár. __z®n9 bűvös-bájos dalokat. is inótás I — ne nekünk zengjed I m halljuk mi a hangodat! — j Itt alant nyugvó honfiak I Szívünk ím tinéktek áldoz, Legyetek az eszményképünk Hűségben édes hazánkhoz! j E földnél szentebb, szebb nékünk Nem lesz más 1 — érzi a kebel; A mindenség — halljuk — rázúgja : „Itt élned, halnod kell I" Pohánka Margit. A szabadság ünnepén. Irta: Somogyi Géza. Mikor a hideg tél bilincseiből először kezd szabadulni a természet, mikor a virág fakasztó tavasz lehelle- tére ébredezni kezd erdő, mező, március havának 15-dik napján szép hazánkban minden igaz magyar embernek félre kell tenni munkáját, s ezt a napot a magyar szabadság ünnepének szentelni. Mióta, miért ünnep a magyarnak március 15-dike, ezt akarom röviden elmondani. * Képzeletben szálljunk vissza a múltba 60—70 esztendővel. Egész más világ járta akkor nálunk, mint ma. Hazánk a bécsi kormány igájában szenvedett; ez gátolta hosszú időn át, hogy hazánk fejlődhessék, hogy ipar, kereskedelem, tudomány úgy virágozhassák, mint más államban. Nem volt olyan jogegyenlőség, mint manapság; nemzetünk kél osztályra különölt: a jobbágy fizette az adót, végezte a robotot, de semmi joga nem volt, közügyekbe nem avatkozhatott ; a nemes ellenben terhet nem viselt, csak a jogokat élvezte. Ezeken az állapotokon változtatni kellett, s ezt csak hasznos újítások által lehetett elérni. 1848. tavaszán az országgyűlés Pozsonyban épen ezekről a reformokról tanácskozott, amikor körülöttünk mindenütt nagy dolgok kezdtek történni. Az elnyomott népek, nemzetek megmozdultak, szabadságot követeltek, s ha nem kapták meg, karral s karddal vívták ki. Párisban kiütött a forradalom, Olaszország s Bécs is forrongtak. Nálunk is a haza sorsa, az új törvények, a reformok, miktől a haza felvirágzását várták, állandóan ébrentartották az emberek érdeklődését. A pesti ifjúság március 14.-én este az „Ellenzéki kör“-ben összegyülekezett, s 12 pontban foglalta össze, hogy mik a magyar nemzet kívánságai. Másnap felvirradt az a nagy nap, amilyen kevés van a magyar történelemben. Miután az ifjúság megtöltötte a Pilvax-kávéház termeit, Jókai Mór felolvasta a 12 pontot. Zúgó
