Harangszó, 1911-1912
1912-03-03 / 19. szám
1312. március 3. H 4 RANGSZÓ 153. vizcsöpp szaladt végig az ujja barázdáján. A kimenőre szóló verset Doma bácsi fújta legbuzgóbban. — »No, kedves tanító uram, mikor viseltes hétköznapimban s azokkal a rossz cipőkkel becsalt a templomba, azt gondoltam, jaj de csúnyán megbüntetett !... Most meg érzem, hogy nagy jój tett velem, mert igaz ünneplő ruhában megyek ki az Isten házából. Most már látom, hogy hétköznapi ruhában is lehet igazán ünnepelni, csak az embernek szive, lelke legyen ünnepi köntösben.“ így vezették Doma bácsit rongyos cipők a jó útra! Egy lap a bibliából. A híres Franklin Benjamin, az amerikai egyesült államok nagynevű elnöke életéből említik fel a következő esetet. Előkelő társaságba volt hivatalos egy alkalommal, hol a társalgás a vallás és a keresztyénség körül mozgott. Kiméletlenül támadták, gúnyolták. Gyermekeknek való, nem gondolkozó embereknek, szólt az egyik. A biblia állításai mind valótlanságok, be is tudnám bizonyítani, szólt a másik. És igy tovább, végnélkül. Franklint nagyon kellemetlenül érintette ez. Észre is vették rajta s siettek véleményét kikérni. Nagyon sajnálom, szólt Franklin, nem foglalkoztam a kérdéssel; napok óta egy rendkívül érdekes könyv foglalja el időmet, melyet könyveim közt találtam; szíves engedelmükkel felolvasok belőle egy részt. Ezzel elővette bibliáját s felolvasta belőle az I. Kor. levél 13. részét, a szeretet nagy dicséretét. Általános tetszéssel s bámulattal fogadták. Sohasem olvastam ily szép dolgot ; szólt az egyik. Sohasem hallottam mélyebb igazságot erőteljesebben kifejezve, mondta a másik, aki épen a bibliát gúnyolta előbb. Pedig hát, szólt Franklin, ez a rész az önök által épen az előbb annyira kigúnyolt, megvetett bibliából való. Máskor megfontolják, ha ily komoly dologról mondanak Ítéletet. A régi és uj hit. Egy szociálista gyűlésen a szónok nagy hangon becsmérelte a keresztyén vallást. Nem i Ilik az a mi korunkba; azon már túl vagyunk, uj hitre van szükségünk, amely a mi anyagi boldogulásunkra vezet. A beszéd végén egy öreg anyóka a következő szavakkal fordult feléje : évekkel ezelőtt férjem egy gyári szerencsétlenség alkalmával meghalt. Hat neveletlen, kiskorú árvával maradtam kenyér nélkül. Kétségbeesésemben elakartam családomat, magamat is ölni, ám régi hitem megtartott. Felneveltem gyermekeimet ; szenvedésemet enyhítette a Megváltó szerefete, és most boldog vagyok. Képes-e erre az önök által hangoztatott uj hit, mely elveti a Megváltót s nevetségessé teszi a régi hitet. Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol biblia a Házban nincs, Tanyát a sálán ütött ott, Hiányzik ott a legtöbb ktnes, De Isten nem lel üajlákot. Március 3. vasárnap, Luk. 18, 13—34. » 4. hétfő, I. Korinth. 13, 8. „ 5. kedd, I. , 13, 13. „ 6. szerda, Lukács 18, 35—38. „ 7. csütörtök, Philip. 2—9. » 8. péntek, Ján. 8, 34. „ 9. szombat, Math. 4, 3—4. » 10. vasárnap, Luk. 11, 1. „ 11. hétfő, Lukács 9, 23. , 12. kedd. Math. 5, 10—11. „ 13. szerda, Zsolt. 111, 4. „ 14. csütörtök, I. Kor. 9, 27. „ 15. péntek, Ján. 12, 24. „ 16. szombat, Zsolt. 73, 26. Gyümölcsfák' betegségei. Embernek, állatnak megvan a maga baja, betegsége, ellensége. Épen így van a növényeknél is, jelesen épen a gyümölcsfáknál. Azért a gyümölcskertésznek igen nagy gondot kell fordítani fáira, mert ha ezt elmulasztja, legbuzgóbb munkálkodása mellett sem hoz a gyümölcsöse jövedelmet, hasznot. A gyümölcsfáknak számos betegsége van, melyek közül egy néhányról emlékezem meg e lap hasábjain. A mézgafolyás. Gyakori betegsége ez a csonthéjasoknak, néha oly mértékben lép fel, hogy rövid idő alatt elpusztítja a fát. A mézgásodás igen könnyen felismerhető, a törzsön és a vastagabb ágakon, de néha a flata- labbokon, sőt a gyümölcsön is. Ismer- tető jele, hogy a felsorolt helyeken gyantaszerü anyag szivárog ki, mely a levegőn megkeményedik s rugalmas tömeget képez. A mézgafolyás lényege ! a fát a tápláló anyagok hibás áthaso- nításában rejlik, amennyiben a kémé- > nyitóból mézga képződik, mely a héj nyílásain keresztül kifolyik. A fa a folytonos tápanyagveszteség következtében mindinkább gyengül, végre is elpusztul, kivész. A sárga baracknál, a mandulánál, a cseresznyénél igen gyakori a mézgásodás, azonban előfordul ez a többi csonthéjasoknál is. A hajlam e betegségre bent van minden csonthéjas gyümölcsű fában, de hogy mily mértékben lép fel a baj, az igen sok mellékkörülménytől függ. A gyümölcsfa nemesítések, oltások alkalmával nagy súly helyezendő arra, hogy az alany és a nemes rész sejtjei egyenlők legyenek, nehogy az oltás helyén a nem megfelelő alany miatt nedvtorlódás következzék be, mely esetben a táp- I anyagok nagy része a koronába visszamaradna s ott mézgásodást idézhetne elő. Más esetben a gazda, hogy fáit bő táplálékkal ellássa, erősen trágyáz. Ha a trágya nem kellőleg kezelt, s a rendesnél éretlenebb, vagy pedig a mit szintén előszeretettel kultivál- nak, hogy a fa tövébe elhullott állatokat temetnek, szintén okozói lehetnek az érzékeny csonthéjasok elmérgesedésének. Ugyancsak előmozdítja e betegség fellépését az időjárás is. Hosszabb meleg után, hirtelen, minden átmenet nélküli hideg idő, vagy nagyobb esőzések a mézgásodás megindítói. A nedves, hideg, kötött talaj, nemkülönben a jégverések szintén felidézői lehetnek a bajnak. A legnagyobb veszedelme azonban az említett betegség keletkezésének a nem megfelelő metszés, illetőleg rossz megválasztása a metszési időnek. A
