Harangszó, 1911-1912

1912-02-25 / 18. szám

14« HARANGSZŐ 1912. február 25. liom fennmaradását, hogyan állhat meg a keresztyénség a minden oldalról fenyegető nagyságban rárohanó ellen­séges áramlatok közepette; beleillik-e a mai kor minden tekintetben fejlett kultúrájába, szolgálja-e napjainkban is az ember nemesedését, előrehala­dását, szükség van-e rá egyáltalában. Ilyen és ehez hasonló kérdések foglalkoztatták az ország minden részéről összegyűlt, különböző szakon levő mintegy loO főiskolai diákot, jogászt, theologust tanárjelöltet, orvos- tanhallgatót, technikust, tanítót. Az előadók theológiai tanáraink, lelkészeink s más tudományos pályán levő emberek soraiból kerültek ki. Csak néhány nevet említünk fel: Raffay S. bpesti ev. lelkész, dr. Szabó Aladár bpesti ref. lelkész, Pongrácz József Báró Podmaniczky L., Papp István theol. tanárok, Victor János diák- szövetség titkára, Takaró Géza kőbá­nyai lelkész. Különböző oldalról és mégis egy­behangzóan mutatták ki. hogy a kér. világnézet nem túlhaladott állás­pont, hogy a golgota keresztje az egyedüli hely, ahol a békesség után szomjuhozó, de azt máshol meg nem találó emberiség megpihenhet. Az evangéliom megáll napjainkban is, ég, föld elmúljanak bár. De nekünk keli ehez minden erőnkkel hozzá­járulunk. Istenországa erős csak akkor lesz, ha minden polgára hűen teljesíti a maga feladatát. Az a lelkész a hívei közt, a tanár tanitványai sorában, az az orvos a beteg ágynál s a többiek is mind a maguk munkaterén. Egyik szónok hangsúlyozta: az előttünk fekvő s megoldásra váró nagy problémák, feladatok legnagyob­bika mi magunk vagyunk. Ha a magunk életét megoldottuk azáltal, hogy oda vittük azt Jézushoz, fele­barátainknak, a társadalomnak, az egész emberiségnek nagy kérdéseit közelvittük a megoldáshoz. A mi életünkben van az a csomó, amelyet ha fel tudunk bontani, megoldunk vele minden égető kérdést. Csak az volna a kívánatos, hogy minél nagyobb érdeklődés, részvét, támogatás könnyítené ennek a rend­kívül fontos mozgalomnak az ügyét. Külföldön, amint arról a múlt számok egyikében megjelent liverpooli gyűlés leírása bizonyságot tesz, anyagi s szellemi támogatás egyaránt elősegíti az ügy haladását. Ott kinn megértik az idők jeleit I Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sálán ütött ott, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel bajiéitól. Február 25. vasárnap, Jak. 4, 17. „ 26. hétfő, Ezsajás 49, 3. „ 27. kedd, Lukács 19, 26. „ 28. szerda, Ján. 6, 48. „ 29. csütörtök, 2. korinth. 1. 12. 7. Március 1. péntek, Matti. 5, 8. „ 2. szombat, Jeremiás 23, 28—29. Az egyház köréből. Egy pusztuló gyülekezet. A közel hetekben a resicabányai gyülekezet immár másodszor küldte szét gyűjtő­íveit. Mintha csak a viharzó tengeren ostromolt gyönge ember halálkíáltása j ütné meg lelkünket. Nyolc esztendeig lelkipásztor nélkül volt, mert szegény­sége miatt nem kapott lelkészt. Ez­alatt iskolája is tönkre ment, úgy hogy azt is bezárták. Lelkészlaka j düledezőbe van, úgy hogy valószínű- j leg hamarosan azt is le kell rombolni. Mi lesz akkor ezzel a szegény pusz­tuló gyülekezettel ?. .. Saját hívei majdnem hónaponként változnak, úgy hogy nincsen meg az az állandó tar­tózkodás, mely külön áldozatkészségre sarkalná az egyébként is súlyos adó­teherrel megrakott gyülekezeti tago­kat. Itt valóban a távolban békén ; éldegélő evangélikus híveknek kellene j megmozdulniok s filléreikkel segítségül j kellene sietniük. Talán a jó Isten megérinti saját véreink lelkét. — Ado­mányok Szende Nándor lelkész címére ! küldendők Resicabányára. Alapítványok, özv. Karsay Imréné úrnő Beledből, korán elhalálozott fe- | ledhetetlen férje: Karsay Imre volt szilsárkányi lelkész emlékét megörökí­tendő, Szilsárkány egyházközségben a következő alapítványokat tette örök alapul: Szilsárkány anyaegyházközség részére 400 koronát, Sopronnémeti leányegyházközség részére 200 koro­nát, Pásztori fiókgyülekezet részére 100 koronát, mely összegeknek ka­matai a gyülekezetek szabad rendel­kezésére állanak. 300 koronát tett le alapul a szilsárkányi, 200 koronát a sopronnémeti-i ev. nőegyleteknél, úgy hogy ezen összegek kamatjai évenként szegénysorsu gyermekek felruházására fordittassék. Az Isten áldása legyen a kegyes adományozón és családján, valamint nagylelkű adományán. Akinek pedig emlékére adatott, legyen áldott em­lékezete. Nemes cselekedet. Evangélikus egy­házunk iránti szerefetüknek, tiszte- leiüknek szép tanujelét adták Szent- goithárdon Friedrich Ferenc gyáros és felesége. Jóllehet rom. kath. vallá- suak, mindazonáltal ez őket nem akadályozta meg abban, hogy szivük szerint jót cselekedjenek. Ugyanis tiszteletük jeléül a Szentgotthárdon épülő ev. templom részére egy valóban művészi kivitelű styl-szerü keresztelő kőnek általuk leendő beszerzését kész­séggel lelajánlották a gyülekezetnek. Valóban nemes cselekedet, melyért az Isten áldása nem marad el. Felsöszakony. A felsőszakonyi (Sop­ron megye) gyülekezet a közel múlt­ban tartotta rendes évi számadógyü- lését. Az előterjesztett adatok erős bizonyságai az élő hitbuzgóságnak és öntudatos fejlődésnek. A gyüleke­zet bevétele és kiadása 5148 korona 57 fillér volt. Alapítványainak összege 2461 kor. 90 fillér. Ez évben alapít­ványt tettek: Szabó Lajos és felesége Szabó Julia templomalapra 200 kor., özv. Hasza Istvánná villám által súj­tott ura és kocsi által elgázolt gyer­meke emlékére a templomalapra 100 kor., néh. Rupprecht Kálmán iskola alapra 100 kor. jótékony célokra adott a gyülekezet 241 kor. 11 fillért. — Elhatározta a gyülekezet, hogy az új énekeskönyvet veszi használatba, vala­mint, hogy a templomi perselyezést megszünteti. A prot. sajtóalapra 10 koronát szavazott meg a közgyűlés. Bakonytamási. A bakonytamási-i ág. hitv. evang. egyházközség folyó

Next

/
Oldalképek
Tartalom