Harangszó, 1911-1912
1912-02-18 / 17. szám
138. HARANGSZŐ. 1912. február 18. zetet, Daruvár vidékére költözött és ott telepedett meg, kis családjával. Kezdetben jól is ment dolgunk. Egy F . . . nevű testvérem is született ott. De csakhamar mostoha idők jöttek ránk, úgy hogy édesapám mint cseléd volt kénytelen szolgálatot vállalni majd az egyik, majd meg a másik uradalomban. Végre sok hányattatás után, 1884-ben meghalt egyik majorban, melytől bizony messze volt a plébános is, még messzebb az evangélikus pap. Úgy temettük hát el szegényt, hogy egy református béres énekelt és mondott imádságot felette, özvegyen maradt édesanyám sokat bánkódott utána. Nem is élt sokáig. Néhány évre rá K . . .- bán, hová időközben átköltöztünk volt, meghalt. Evangélikus, vagy református pap itt sem volt található és azért az ottani plébános temette el őt. Minket: gyermekeket is sokat hányt-vetett a sors. I ... bátyám visszákerült Magyarországba és néhány évvel ezelőtt halt el N . . ,-on, szegénységben, mint agglegény. Én családot alapítva, ott éldegélek az enyimekkel, sokszor bizony csak cselédsorban. F . . . öcsém vagy 5 évvel ezelőtt — bár sokat marasz- tottuk, annyival inkább, mert neki jobban kedvezett a szerencse, — kivándorolt Amerikába. Ott dolgozott, mint bányamunkás serényen. De 1909 ben, egy robbanás alkalmával ott lelte halálát a bányában. Maradt utána 199 dollár vagyon. Ezt akarom én, mint egyetlen örökös felvenni. E célból szükségem van, az illetékes amerikai hatóság értesitése szerint, keresztlevelemre és a családi értesítőre is. Kérem hát ezeket kiadni“. Eddig a történet. A kis örökségre nagyon is rászorult hitsorsosnak megígértem, hogy a kívánt okiratokat a megfelelő adatok beszerzése után kiállítom és elküldöm. Meg is tettem. Azóta sokszor eszembe jutnak a Horvát-Szlavonországban élő ág. hitv. evangélikusok. Úgy elgondolom magamban, hogy soknak sorsa bizony nem esett kies helyen, melyen távol evangélikus gyülekezettől, távol hitének cselédeitől, a maga és gyermekei lelki világának nagy kárára kénytelen leélni földi életét. — Az igaz, hogy a helyzet ma már sokkal jobb, mint volt régen, de azért még nagyon sok a tenni való. A munka szépen folyik. Horvát-Szlavonországban 30,000-nél több evangélikus él. A délkeleti részen lévő 11 gyülekezet külön horvát-szlavor.országi egyházmegyét képez. Az északnyu- goti részen, mely a somogyi evang. egyházmegyéhez tartozik, 6 egyház- község van. Ez utóbbiak közül 3-ban, névszerint: Brsljanican, Hrasztovácon és Pozsegában három áttért r. katho- likus ember, illetve plébános, lett evangélikus lelkésszé. Es most ismét egy r. kath. pap tért át az evangélikus hitre és tanul a soproni evang. j theologiai akadémián, hogy majd j mint evang. pap hirdesse a Krisztus evangeliomát. Mondják, hogy a horvát értelmiség vonzódik az ev. hithez. — Nem-e az idők jele ez ?! Mintha feléledne a reformáció hajnalának ama szép ideje, melyben Zrínyi György, a szigetvári hősnek: j Zrínyi Miklósnak fia buzgólkodott és terjesztette a horvátnyelvü bibliákat ; énekeskönyveket és imakönyveket. | Üdvözöljük e szép idő hajnalhasa- j dását. Kisérjük rokonszenvünkkel a mi ev. hitünknek térfoglalását és \ amit tehetünk, tegyük meg mi is. Midőn érezzük, hogy micsoda nagy boldogság evangélikus gyülekezetben élni, ev. templomban Istennek dicséretét zengeni, evang. hitrokonok között lakni, akkor igyekezzünk e boldogságot mentül több lélekre kiterjeszteni. És midőn ezt tenni akarjuk gondoljunk a mi magyarországi misz- szió-egyesületünkre, mely nemcsak a messze távolban levő földrészeken : Ázsiában, Afrikában akarja a mi hitünket terjeszteni, hanem itt a hozzánk közel eső részeken: Horvát- Szlavonországban, Boszniában, a Balkánfélszigeten és Törökországban is. Hiszen ez az a mező, melyen annyi pusztulás érte az evangeliom fejlődésnek, virágzásnak indult vetését. Itt állottak régen az apostoli gyülekezetek: Filippi, Thesszalonika (ma Szaloniké) Galata stb., melyeket Mohamed követői megsemmisítettek. Ide hurcolt a török, mikor Magyarországon a félhold uralkodott, száz — meg százezer magyar keresztyén foglyot. Hiszen csak Szigetvár megvétele után, miután Somogy és Zalavármegyék több várát és falvát feldúlta és kirabolta, rabláncon mintegy nyolcvanezer foglyot hurcolt magával. Ezt a nagy pusztítást lassanként helyrepótblni, az evangeliomnak ott uj fejlődést, uj virágzást adni, szép feladatul kínálkozik, a külföldi birtokosok által is támogatott, magyarországi evang. misszió-egyesületünknek és általában a magyarországi protestántismusnak. Igaz, hogy ez máról-holnapra meg nem valósítható, de azért kell hogy lelkűnkben éljen a buzditás : Előre I “ Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sátán ütött ott, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel üajlákoi. Február 18. vasárnap, Gál. 5, 9. „ 19. hétfő, Jeremiás 1, 8. „ 20. kedd, Math. 7, 24. „ 21. szerda, Zsid. 1. 4, 12. „ 22. csütörtök, Példabeszédek 2, 2—5. , 23. péntek, „ 16, 9. , 24. szombat, Math. 20, 15. Az egyház köréből. Halálozás. Dunaföldváron január 31-én 42 éves korában hirtelen elhunyt Roxer István kir. járás- biró, egyházkerületi felügyelő. Az elköltözött hiterős világi papja volt egyházának. Éltető erős hittel buzgólkodott az egyház szent ügyén. Mint felügyelő bölcs tanácsával, fáradhatatlan munkásságával és áldozatkészségével mindent elkövetett, hogy ev. egyházunk jövőjét itt a babyíoniai vizek mellett biztosítsa és Krisztus zászlóját diadalra juttassa. Rokönaival együtt harangot vásárolt; rendezte az egyház anyagi ügyeit s megteremtette a nőegyletet, melynek ma 1211 kor. 89 fill. alaptőkéje van. Temetése február 2-án óriási közönség jelenlétében ment végbe. Testvére Roxer Mihály bpesti postafőtiszt emlékére 200 korona alapítványt tett. A gyülekezethez az egyházkerület
