Harangszó, 1911-1912

1912-02-04 / 15. szám

n. évfolyam 1912. február 4. 15-ik szám 7Ä & & Á & Q & ZT é ? & 4 A „Luther Társaság“ hivatalos lapja. MeoJelenlfc novembertől febrnarlp minden vasárnap, márclnstól októberla minden második vasárnap. Kiadja a dunántúli egyházker. evangéliumi egyesület. Szerkeszti K A PI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű meg­keresések a szerkesztőség elmére Körmendre (VasvArmegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. A jótékonyságról. Irta: Pulay Vilma. A jótékonyság egyike a legszebb keresztyén erényeknek. Eredetére nézve isteni, mert égi forrásból, a könyörületesség szent forrásából származik. Ámde, mint a világon minden szép. jó és magasztos eszmét, úgy a jótékonyság keresztyén erényét is sokan félremagyarázták s más értel­met adván neki, a maguk önző, vi­lágias céljaikra használták föl. Így keletkezett a művelt társada­lom egvik szégyenfoltja, — az ál­humanizmus, mely hasonlóképen a farizeusokhoz, csupán azért tesz jót, hogy tüntethessen könyörületességé- vel s tömjénezzenek neki az emberek. ilyen álhumanizmus rejlik pl. az úgynevezett jótékony célú összejöve­telekben, táncmulatságokban stb. Mert igaz ugyan, látszólag ezek is nemes célt szolgálnak, de — fájda­lom, — éppen az van bennük legke­vesebb, melynek leple alá burkolják hivságos kedvtöltéseiket: a jótékony­ság. Az összegyűlt pénzből gyakran egy fillért sem látnak azok, akiknek szánták, a szegények, az elhagyatot­tak, az árvák, a scrsüldözöttek, elfogy az ott nyomban holmi haszontalan­ságokra s az ilyesféle Jótékonycélu összejövetelek“ nem egyebek, mint merő kigúnyolásai ama krisztusi pa­rancsolatnak : „Ne tudja a te balke­zed, mit cselekszik a te jobb kezed.“ Az igazi jótékonyság azonban nem ilyen; ez kerüli a feltűnést, némán, csendesen, titokban működik s csak áldásos hatását érezzük. „Jótétemény, tisztán és őszintén adva, virág, mely örökké nyílik, csil­lag, mely a siron túl is fénylik.“ Ezt az igazi, ezt a szívből jövő jó­téteményt gyakoroljuk mi keresztyé­nek s kövessük Jézus intését, aki követőinek kötelességévé teszi az igaz, tiszta könyörületet, azt a kö- nyörületet, mely még az ellenséggel is jól tesz, s nem keresi az ünne- peltetést, a dicsőítést. Minden keresztyénnek szól ez a krisztusi parancs s mégis sokan föl­akarjak magukat menteni alóla, okul adván, hogy ők maguk is szegények s nincsen semmijük, amivel segélyez­hetnék ínséggel, nyomorral küzködő felebarátaikat. Ne higyje azt senki, hogy aki má­sokon segíteni akar, feltétlenül dús­gazdagnak kell lennie 1 Oh nem 1 Nem kell oda a világi kincsek hal­maza, milliókat érő vagyon, hogy gyakorolhassuk a jótékonyság ma­gasztos erényét. Ott Van a bibliai öz­vegy asszony példája, akinek fillérét az Üdvözítő többre értékelte a gaz­dagok adományainál. De gyakran nem is kell oda pénz, hogy valakivel jót tehessünk, elég egy-két szíves, meleg részvétről ta­núskodó szó, amit a szerencsétlenek­hez, sorsüldözöttekhez intézünk. — Az ilyen jóakaratu, őszinte érdeklő­dés új reményt önthet a már-már megfáradt, csüggedő lélekbe. — Hiába adunk pénzt, alamizsnát a csüggede- zőnek, ha leikével nem törődünk, az kétségekben szenved tovább is, — de ha segítjük eloszlatni egy ily sze­rencsétlennek kétségbeesését: akkor a legnagyobb jót gyakoroltuk vele, amit gyarló ember tehet. — Jézus a könyörületesség mintaképe szín én nem adott világi javakat a hozzá­fordulóknak, — hiszen maga is sze­gény volt ezekben, — de mégis min­denki megvigasztalódva távozhatott el tőle. Habár mi nem is emelkedhetünk az erkölcsi tökeletesség ama tokára, hol Jézus állt. és hol tisztán látta az emberi nyomorúság képet, igyekez­zünk példája után cselekedni és ne feledkezzünk el keresztyéni köteles­ségünkről. És különösen most az újítások for­rongó, lázas időszakában, kétszeresen szükség van arra, hogy gyakoroljuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom