Harangszó, 1911-1912
1912-01-21 / 13. szám
104. HARANGSZÓ. 1912 január 21. az élet minden baját, — tódította a harmadik. János lovag hallgatta-hallgatta, azután csöndesen megingatta a fejét: — Nem ! nem ! nem !.. . Hanem kikeresem a legszebb lankásdombot, és építtetek rá egy csodaszép templomot. Elhozatom a legjobb harangöntőt és csináltatok vele ezüstszavú, csengő-bongó harangot. Azután csen- dítek-csendítek, és mikor egybesereg- lett a népem, ezt mondom nekik : sokfelé jártam, sokféle embert láttam, higyjétek hát el, hogy csak az boldog igazán, ki tiszta szivén keresztül az Istent meglátja!. .. Magyar evangélikus hittérítő. A .Harangszó“ hasábjain már többször esett szó az evangélikus hittérítés szent munkájáról, mely a pogány népek megtérítésére törekszik. Tizenkilencezer evangélikus hittérítő áll ezen nehéz munka szolgálatában de sajnos, hazai evangélikus egyházunk eddig nem volt köztük képviselve. Most azonban örvendetes eset előtt állunk. Roth Henrik, egy szeghegyi (Bácsmegye) születésű ifjú, aki itthon 4 algimnáziumi osztályt végzett, belépett a Lipcsében székelő ágost. hitv. evang. hittérítőtársaság szemináriumába s miután ott a 6 éves tanfolyamot sikeresen befejezte, f. évi május 29-én, vagyis pünkösd utáni szerdán, ünnepélyes felavatás után kiküldetik Keletafrikába, hogy ott a Kilimandzsáró nevű hegyóriás tövében, a dzsagga négereknek hirdesse a Krisztus üdvözítő evangéliumát. Eddig hazai evang. egyházunkból egyáltalán még csak egy hittérítő került ki, Böhm Sámuel, ki 1831. okt. 25-én Kicléd vasmegyei községben született, mint volt juhászbojtár 1553. május 2-án a bázeli misszióintézetbe lépett, s mint az u. n. ..Északnémet hittérítőtársaság“ kiküldötte 1858. január 4-én Nyugatafrika „Rabszolgapart“ nevű vidékén partra szállt, hol azonban Waya nevű állomáson már 1859. október 27-én meghalt. Az európaiakra csaknem elviselhetetlen láz oltotta ki életét, mielőtt mint hittérítő eredményt tudott volna elérni. Annál örvendetesebb, hogy ilyen hosszú szünet után most ismét akadt közöttünk egy ifjú, aki hite által indíttatva igy szól Pál apostollal, ezen minden idők legnagyobb hittérítőjével: „Semmivel se gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Ur Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról“. (Ap. csel. 20, 24.) Roth Henrik részt vett hazai evang. misszióegyesületünk m. é. november 12-én Pinkafőn tartott közgyűlésén is, hol a hit újjászülető erejétől megszentelt egyéniségével s fellépésének nemes egyszerűségével a legjobb benyomást gyakorolta a misszióügy barátaira. Ez alkalommal a következő kis beszédet intézte a közgyűléshez: „Meghatottan, Isten és emberek iránti hálától eltelt szívvel állok Önök előtt e pillanatban. Hogy is lehetne ez máskép ! Hisz az lebeg szemeim előtt hogy az Istennek kegyelme engemet akar eszközéül felhasználni, a sötétségben bolyongó pogányok között szent országának terjesztésére. És hogy ezt megtehessem, Önök közül is nagyon sokan már eddig is segédkezet nyújtottak nekem, midőn kiké- peztetésem ideje alatt kegyes adományaikkal támogattak. Fogadják ezért szívbeli hálámat. A mi Urunk Jézus Krisztus, aki azt mondát „A mit tettetek eggyel az én kicsinyeim közül, azt én velem cselekedtétek“, jutalmazza jóságukat, áldozatkészségüket bőséges mennyei áldásával. Csekély személyemet és mindenek előtt azt a szent művet, amelynek szolgálatában lépni akarok, kérem ne felejtsék el sohasem. Az Ur áldása legyen Önökkel most és mindenkor, — ez az én végső óhajom és imám mindnyájukért.“ Misszió-egyesületünk közgyűlése az elnökséget bízta meg, hogy hazai egyházunkat Roth kiküldetési ünnepélyén képviselje. Azonban egy hittérítőnek kiküldetése sok költségbe kerül. Nemcsak a hosszú utazás költségét kell ugyanis fedezni, kanem el kell őt látni minden szükséges dologgal, amit ott Afrika belsejében, honnan 8—10 évig hazatérésre még csak nem is gondolhat, nem szerezhet be magának. Roth Henrik pedig teljesen vagyontalan, öreg édes apja egyszerű bibliaárús, ki a könyvek könyvének terjesztésével tartja fenn családját s ki Henrikben legidősebb fiát áldozza fel nehéz szívvel az Urnák, kiről pedig azt remélte, hogy támasza, segítőtársa lesz aggságában. Épen azért egyesületünk közgyűlése azt is elhatározta, hogy Roth Henrik hiité- rüöjélölt kiküldetési költségeinek fedezésére külön gyűjtést rendez s annak foganatosításával az elnökséget bízta meg. Ezen megbízatásból folyólag az elnökség nevében azon bizalmas kéréssel fordulok a „Harangszó“ olvasóihoz is, hogy áldozzanak ezen fontos célra. Roth Henrik mindenét, ha kell, életét is feláldozza, csakhogy teljesítse Jézus misszióparancsát, mivel belső hivatást érez ezen nehéz, szent pályára. Lehetetlen, hogy köztünk is ne legyenek számosán, akik legalább adományaikkal igyekeznek előmozdítani, hogy végre mi, magyar lutheránusok is képviselve legyünk azon nagy és szent harcban, mely az Ur nevében folyik a nagy missziómezőn s melynek végcélja, hogy „a világ világossága“ győzzön a pogányság sötétsége felett. Milyen nagy lesz ezen fiatal hit- sorsos honfitársunk öröme, ha azon boldogító tudattal indulhat majd el nehéz útjára, hogy otthon is megértették és méltányolták szent elhatározását ; milyen nagy lesz hálája, ha annyi adomány gvül össze, hogy jó öreg szüleit is elvihetjük kiküldetési ünnepélyére, hogy elindulása előtt még egyszer megölelhesse, megcsókolhassa őket, e földön — talán utoljára. A kegyes adományok, melyeket hirlapilag nyugtázunk, alulírotthoz küldendők. A „magyarhoni ágost. hitv. evang. misszióegyesület“ vezetősége nevében : Ágfalva, (Sopronmegye) Scholtz Ödön lelkész, misszióegyesületi e. elnök. Vendéglátás. Franciából Dérouléde után szabadon. Az átvonuló század egy kis faluban tartott éjjeli pihenőt. Az egyik agyonzaklatott, meggémberedett közlegényt egy szegény özvegyasszonyhoz szállásolták el. Ez tárt karokkal fogadta váratlan vendégét és menten be fütött a nagy cserépkályhába, hogy addig is mig a vacsora elkészül, a fáradt hadfi melegedhessék, szárítkozhassék. „Jó anyókám, ne szítsd már a lángot, elég meleg már a szobád. Nem fázom többé, a ruhám is megszáradt, — kíméld a tüzelőt, amit talán magad gyüjtöttél nagy fáradsággal az erdőn i “ De az asszony nagyobb rőzse-
