Harangszó, 1910-1911
1900-12-25 / 5. szám
1910. december 2é. HARANGSZÓ. Íl. oldal. gosság“. (Zak. 14, 7.) A kis alacsony házakban az emberek felöltötték ünneplő ruhájukat. Templomba indultak. Az öregek ott maradtak a kályha mellett, a betegek felültek ágyukban és kezüket a takaró felett imára kulcsolták. Hat a gyermekek mit csináltak? Padra és székekre térdeltek s meleg leheletükkel felolvasztva az ablakok jégvirágait, nézegettek a kivilágított templom télé. Ők is szerettek volna elmenni, szerettek volna a többiekkel együtt énekelni. Mikor azután mégis otthon hagyták őket, kis szivük elszomorodott. Szemük lassanként megtelt csillogó könny. De az angyalok lenéztek a mennyországból, megsajnálták a szomorkodó gyerekeket s így szóltak egymás közt: „Gyerünk, szerezzünk ezeknek is karácsonyi örömöt!“ Hamarosan szétröpültek s egy csomó gyerekjátékot hordtak össze. Ekkor az egyik angyal azt mondta: „Keressünk egy szép karácsonyfát és annak ágaira illesz- szünk csillogó gyertyákat, aggassunk rá játékszereket, hogy a gyermekek is hadd tudják, hogy ma nagy, szent ünnep van a világon: a szeretet ünnepe“. Tetszett a beszéd az egész angyalseregnek. Elindultak tehát az erdőbe, hogy karácsonyfát keressenek. Amint mentek, szemükbe ötlött a tölgyfa. Körülállták és azt mondták: ez jó lesz 1 .. De Barachias, a főangyalok egyike megszólalt: „Nem lesz jó I Nem látjátok, hogy olyan; mint egy aggastyán, nem illik a gyermekekhez. A kérge érdes, a fája kemény. Deszkáiból koporsókat és sírkereszteket készítenek. Ez nem lesz jó! Mert karácsony az élet ünnepe ! “ Azután a hatalmas, büszke, karcsú bükfára fordították tekintetüket. De Raphael arkangyal így szólt: Nem, ez se lesz jó, mert fáját könnyen megrágja a szú. Hát akkor hogyan emlékeztessen arra a kincsre, melyet sem a lopok ki nem ásnak, sem a moly és a rozsda meg nem emészt.. “ Azután a nyírfa tetszett meg nekik, mert kérge szép sima, fehér agai pedig hajlékonyak és finomak. De Ben- abi, az egyik főangyal, így szólt: Mégse ajánlom a nyírfát, mert a gyerekeknek a vesszőt juttatja eszükbe. Pedig karácsonykor szeretetre és kö- nyörületességre kell emlékeztetnünk, de nem büntetésre és fájdalomra“. Lassanként eljutottak a mogyoróbokorhoz. Az egyik örvendezve szólt : nézzétek ez jó lesz, ágain zöldelő rügyek vannak, ezek a tavasz érkezését hirdetik. De Chazidja angyal megrázta fejét: „Nem ez se lesz jó 1 Mert ha a nyírfa a „Vessző“ nagv- nénére emlékeztet, akkor a mogyoró fa a „Bot“ nagybácsit juttatja a gyermek eszébe. Azután meg gyümölcse néha férges, sőt sokszor belül egészen üres. Pedig ennek a szent ünnepnek az a feladata, hogy lyukas mogyoróval meg ne csaljon, hanem inkább az igaz valóságra, az isteni jóságra figyelmeztesse az embereket. Végre eljutott a fenyőfához. Körüljárták, megcsodálták. Az egyik télen, nyáron szép zöld színét dicsérte, mely a karácsonyi öröm maradandóságát hirdeti. A másik rámutatott keresztben álló ágaira, melyek az Ur keresztjére emlékeztetnek. A harmadik megdicsérte balzsamos illatát, a negyedik gyógyító erejét, az ötödik fája használhatóságát. Végre nagy örömmel megállapodtak abban, hogy a fenyőfát megteszik karácsonyfának. Hamarosan fel is díszítették, játékokkal megrakták, ezután szép csöndben, (biztosan az ablakon lopózkodtak be), oda vitték a gyerekek szobájába. Azok egyszerre csak azt vették észre, hogy előttük áll egy karácsonyfa gyertyáktól csillogva, ajándékokkal megrakva. Körülujjongták, az arcuk sugárzott a boldogságtól, mert hát most már nekik is volt karácsonyi örömük. Az angyalok pedig visszamentek az égbe s onnan hallgatták a gyermekek énekét: „Boldog örömnap derült ránk, Vigadjon szivünk, zengjen szánk; Az egész világ vigadjon, Istenünknek hálát adjon“. Tiesmeyer után: Zábrók Dénes. Kérjük azokat, kik tévedésből kevesebb lappéldányt kaptak, értesítsenek erről néhány sorban, hogy a hiányt kiegészíthessük. Ily esetekben újólag kérjük a lelkész és tanító urak szíves türelmét. Kérjük: gondoljanak arra, hogy a szerkesztő most még maga végzi az összes kiadóhivatalt teendőket is, így tehát nem csuda, ha itt-ott tévedés áll elő. Azokat, kik több példányt kaptak, vagy még az előző számokból fölösleges példányokkal rendelkeznek, kérjük azok visszaküldésére. Sz. L. Somlószöllös. Lehetetlen egyes címekre küldeni. A költség külömbözet nem engedi. Szeretettel. K. J. Muraszombat. D. J. Nagygeresd. A vallásos füzeteket a napokban küldöm. Addig is türelmet kérek. M. K. K.-d. Örülök, hogy a bibliai képek annyira tetszenek. A többiek is ilyen szépek. Érdemes azokat is meghozatni. Sokaknak. A bibliai képek szétküldése a védő-burok elkészülése miatt késett. Eddig bizonyára már megérkeztek mindenhova. I. I. Vesz- prémsúr. Köszönöm a fáradozást. Fél éves előfizetést is elfogadunk, de oda kell törekedni, hogy egész éven át számíthassunk rájuk. Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sátán ütött ott, Hiányzik ott a leolöbb kincs, De Isten nem lel íajlákot. December 25. (karácsony I. ü.) vasárnap Tit. 2., 11—14. „ 26. hétfő (kar. II. ü.) Tit 3., 4—7. „ 27. kedd Zsid. 1., 1 — 12. „ 28. szerda 2-d k zsoltár. „ 29. csütörtök 45-ik zsoltár „ 30. péntek 111 -ik zsoltár. „ 31. szombat 103 ik zsoltár. Január 1. (újév) Gál. 3 , 23—29. „ 2. hétfő Máté. 3., 13—17. „ 3. kedd Ján. 1., 40—51. „ 4. szerda Ján 3., 22—36. „ 5 csütörtök Ján. 4., 15—26. „ 6. péntek Ezs. 60., 1 — 6. „ 7. szombat 126-ik zsoltár. Pályázati hirdetés. A körmendi ág. hitv. ev. gyülekezet kántor tanitoi állására pályázatot hirdet. Javadalma: 1200 kor. kp. fizetés; 9-öl tüzelőfa saját használatra, két öl tüzelőfa az iskola fűtésére. Alapítványok kamatából mintegy 80 korona. Stola jövedelem, három szobás lakás, kerthasználat. Kötelessége: 6 osztályú iskolát és ismétlő iskolát vezetni, a kántori teendőket végezni, a gyülekezet bel- missiói munkásságában részt venni. Német nyelv ismerete kívánatos. A zenében gyakorlottak előnyben részesülnek. Pályázati határidő 1911 január 12. Kérvények alulirott lelkészi hivatalhoz küldendők. Mellékelni kell: 1. tanítói és kántori diplomát, 2. eddigi szolgálati bizonyítványokat, 3. a családi viszonyokat feltüntető bizonyítványt, A gyülekezet fentartja magának a jogot, hogy a pálvázók közül néhányat próbára meghívjon. Körmend, 1910 dec. 15. Kapi Béla, ev. lelkész, iskolaszéki elnök.
