Harangszó, 1910-1911
1911-03-05 / 10. szám
6. oldal. HARANGSZÓ. 1911. március 5. levő községekből is százával jöttek a hívek végbucsut venni agg lelki- pásztoruktól. A gyászháznál Németh Pál esperes mondott megható beszédet, a temetőben Hütter Lajos nagy- kanizsai és Varga Imre szepetneki lelkészek búcsúztatták el a megboldogultat. Az Úr adjon neki csöndes nyugadalmat, lelkének örök békességet. Itthonról. A királyi udvar Budapesten. Ilyenkor, mikor néha-néha eljön hozzánk hosszabb tartózkodásra a király, tudjuk igazában, hogy mit jelent az a királyi udvari élet. Mennyire megélénkült most is a budai várpalota. Budapest is megérzi a nagy változást. Az összes nemzetek követei ide érkeztek. Volt udvari bál is s benépesedett a várpalota sok aranydiszi- tésü terme. Érdekességéért feljegyezzük, hogy körülbelül mennyi minden fogy el egy ilyen udvari bálon. Az utolsó udvari bálra rendeltek: 485 kiló halat, 100 fácánt, 8 őzgerincet, 6 marhalábat, 140 kiló marhahúst, 105 kiló borjúhúst, 92 kiló vesepecsenyét, 70 darab sonkát, 130 darab marhanyelvet, 150 sertéscombot, 400 kappant stb. stb. A konyhában elfogyasztottak 1200 kiló lisztet, 80 kiló cukrot stb. Remélhetőleg ilyenformán a vendégek nem maradtak éhesek. Kossuth Ferencz beteg. Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferencz ismét súlyos betegen fekszik Budapesten. Régi rheumás bántalmai vették újból elő. dik, negyedik. Futásra fogja a dolgot, de valóságos vesszőfutás az, mert az összecsoportosult emberek mind szitkozódva, ütleggel támadnak rá, amiért így bolonddá tették a szegény embert. A szerencsétlen kukorica nadrág úgy kikapott, hogy egy hétig kék, zöld foltokra borult szomorúan, amelyek sajgó érzéssel regéltek Gusztinak az emlékezetes vásárról és egy kopott szamárról. A kékmándlis atyafi jó kedvvel szorongatta a botját: — Megmondtam, hogy nem becsületes emberek ezek. Engem is ki- csufoltak. De már nem bánom a tiz krajcáromat sem, csakhogy evvel jól megtapogathattam a huncutot! Másik tizet se sajnálnák, csak még a pajtását is puhíthattam volna meg kedvem szerint! Orvosai remélik, hogy egészségét hamarosan visszanyeri. Az aradi vértanuk csontjait nem találják. Az aradi tizenhármas bizottság most terjesztette be a városhoz a számadását és jelentését az ásatás eredményéről. E jelentés szerint az ásatásnak nem volt eredménye, mert a szemtanuk ellentmondóan jelölték meg a kivégzés helyét. Tovább nem ásatnak, mert az ásatás már eddig is hatezer koronába került. Egy milliomos a szegényekért. A múlt hetekben meghalt egy gazdag milliomos, az ismert nevű Rothschild. A gyászoló család 100 ezer koronát küldött Budapestre, hogy a temetésnapján a szegények közt szétosszák. Az állam és egy kath. bennlakóintézet. Pozsonyban egy katholikus bennlakó-intézetet akarnak felállítani. A minisztérium természetesen megígérte, hogy anyagilag támogatja az ügyet. Semmi kifogásunk ellene. Sohase irigyeljük azt a segélyt, mit más egyházak kapnak. De annál határozatibban megkívánhatjuk, hogy éppen olyan mértékben kapjon segítséget a mi egyházunk is. Már pedig nem emlékszünk, hogy a mi budapesti Luther-Otthonunkra adott volna valamit is a minisztérium. Szomorú küldöttség. Balmazújvárosból (Hajdumegye) szomorú küldöttség járt fenn Hieronymi kereskedelmi miniszternél. Kenyeret kértek az egész városnak. Elmondták, hogy a sok csapás egészen tönkretette őket, szívesen dolgoznak, de nem kapnak munkát. Nyáron is csak 1 kor. 40 fillért tudnak megkeresni, télen pedig annyit se. Szeretik a hazájukat, az anyaföldjüket, nem akarják itthagyni. A miniszter szívesen fogadta a küldöttséget s a derék balmazújvárosiak alighanem valami gyárt kapnak majd. Katonaszabadítás. Magyarország déli vidékén, különösen Újvidék környékén bűnös katonaszabadításnak jöttek a nyomára. Egy kovácsmester régtől fogva abból gazdagodott, hogy a katonasorba kerülő legények fülét választóvíz segitségével kifúrta s igy alkalmatlanokká tette őket a katonai szolgálatra. A turpisság azonban kiderült, mert minden gonosz dolog előbb utóbb napvilágra kerül, a katonaszabadító kovácsot szuronyos csendőrök fogházba szállították, a legényeket pedig büntetésképen három év helyett öt esztendőre besoiózták. Az ország dolgáról. A képviselőhöz szerencsésen elvégezte a bankjavaslat általános tárgyalását s megkezdte részletes tárgyalását. Kiemelkedő eseménye nincsen a politikai életnek. Folyik a sok beszéd anélkül, hogy abból az országnak haszna volna. A magyar ipar védelme. Régi panasz, hogy nemzetünket mindig erősen megadóztatják a katonaság fejlesztésére, de a sok hajóépítésnél, felszerelés beszerzésnél a magyar ipart mindig mellőzik. Most, hogy ismét néhány hajószörnyeteget épített a birodalom, kivitték, hogy mintegy hatvan millió korona értékű megrendelést kapjanak a magyar iparosok. A fösorozás elhalasztása. Mivel az újoncok megajánlásánál szóló javaslatból a szükséges időre nem lesz törvény, az idei fősorozás április elsejétől május 31-ig terjedő időben tartják meg. Ingyen tanácsadó. A jó tanács mindig sokat ér, különösen még akkor, ha pénzbe se kerül. Ilyen ingyen tanácsadó irodát nyitott fel a földmivelő nép számára a földmivelésügyi minisztérium. Ebben az irodában egészen ingyért útbaigazítást adnak a gazdálkodás körébe tartozó ügyekről; felvilágosítást adnak a minisztériumba kerülő ügyek állásáról; — megmondják, hogyan kell folyamodni kedvezményekért ? hogy lehet a munkásházak ügyét elkezdeni ? népkönyvtárat, háziipari tanfolyamot, szövetkezeteket hogyan lehet alapítani.. . ? Az iroda címe: Földmivesek Országos Tudakozó Irodája, Budapest. V., Or- szágház-tér 11. A nagyvilágból. Olaszország ünnepe. Ebben az évben nagy ünnepet ül Olaszország egységének, világi hatalmának emlékére. De mikor ünnepel a királyság fővárosa Róma, — ugyanakkor gyászba öltözik a pápaság, meri Olaszország saját hatalmának kivívásával megtörte a pápaság világi hatalmát. Ezt az évet „gyászévnek“ tekintik a pápa udvarában. Szerették volna, ha a többi országok tekintettel lettek volna a pápai udvar érzékenységére s ne vettek volna részt az olaszok örömében. Úgy látszik azonban az egyes uralkodók máskép gondolkodnak. A szerb király most volt Rómában. A német császár pedig levélben
