Harangszó, 1910-1911
1900-12-11 / 4. szám
1910. december 11. HARANGSZÓ. 3. oldal. A magyarhoni evang. misszió- egyesületről. Krisztus Urunk mennybemenetele előtt ezen parancsot intézte tanítványaihoz : „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében“. Ezt nevezik Jézus misszióparancsának s ezen parancsnak úgy az apostolok, mint a hivő keresztyének minden időben engedelmeskedtek. A földet lakó körülbelül 1500 millió ember közül még csak 500 millió keresztyén, míg a többi 100 millió még ma sem ismeri Krisztust s a benne megjelent üdvöt. Épen azért még mindig tág tere van a keresztyén missziónak s ezen Krisztus parancsolta munkából a protestáns egyház is bőven kiveszi részét. E nyáron Edinburgban (Angolország) a földkerekségen lévő összes protestáns misszióegyesületek, több mint 1200 kiküldött által látogatott missziói világkonferenciát tartottak, melyen Mott János az evang. ifjúsági mozgalom és hittérítés lánglelkü apostola előterjesztette a protestáns hit- térítésre vonatkozó legújabb hiteles adatokat. Ezen jelentés szerint jelenleg 338 evang. hittérítő társulat van, melyek összesen 5522 felszentelt hittérítőt és 4988 hittérítő nüt, továbbá 641 orvost és 341 női orvost küldtek ki a nagy misszió mezőre s ott 5045 benszülött felszentelt lelkészt is alkalmaznak. Ezen hittérítők eddig több mint három millió pogánykeresztyént gyűjtöttek s az ezen óriási missziómunka fentartására befolyt önkéntes missziói adományok összege 1909-ben 124 millió korona volt. Ezen óriási számok fényesen mutatják azt az erős hitet és nagy áldozatkészséget, amely külföldi protestáns hitfeleinket áthatja. De felkeltik bennünk azt a kérdést is, hogy mekkora rész jut belőle a magyar protestán izmusra s hogy mit tesz különösen hazai ágost. hitv. evang. egyházunk Krisztus Urunk misszióparancsának betöltése s az evangéliumnak a pogány népek között terjesztése érdekében ? Néhány év előtt még azt kellett volna felelnünk erre a kérdésre, hogy semmit. — Most azonban örömmel mondhatjuk, hogy nekünk is van már misszióegyesületünk, melyet egyházunk több buzgó hivő tagja 1909. február 2-án Pozsonyban alapított meg. Ezen egyesület célja az alapszabályok szerint: „A magyarhoni ág. hitv. ev. egyház tagjainak alkalmat nyújtani, hogy az Ur misszióparancsát (Máté 28., 19.) követve az ágost. hitv. ev. egyház missziómunkájában részt vegyenek s ezáltal a maguk részéről is lehetővé tegyék, hogy az evangélium a pogány népeknek egyházunk hitvallása értelmében, tehát tisztán és hamisítatlanul hirdettessék“. Misszióegyesüietünk, mint erről e lapok múlt számában már említés tétettett, november 10-én Budapesten tartotta első évi rendes közgyűlését, melyen az elnök örömmel jelenthette, hogy a tagok száma már 349- re emelkedett. Ezek közül 19 alapító tag, akik egyenkint legalább 100 koronával segélyezték a misszióegyesületet, 189 rendes tag, akik évenkint 3 koronát és 141 pártoló tag, kik évenkint 1 koronát fizetnek az egyesület pénztárába. Az egyesület jövedelmét azonban a tagok járulékán kívül a gyülekezetek missziói istentiszteleti perselye, egyesek és testületek adománya, alapítványa és hagyománya s egyházi lapjaink gyűjtése is képezi, úgy, hogy az első egyleti év bevétele 4746 kor. 57 fillér volt. Ezen összeghez, hegy csak egyet említsek, Vécsey Sándor dunántúli egyházkerületi felügyelő ur 500 koronával járult, ki ezidén már ismét 200 koronával segélyezte az egyesületet. Azonban bármily szép is ez az eddig elért eredmény, természetes, hogy még igen csekély ahhoz, hogy egyesületünk már valamely önálló missziómező megműveléséhez foghatna. Azért egyelőre a Lipcsében székelő lutheránus világmisszióegye- sületet támogatjuk bevételünkkel, mely egyesület Ázsiában (India) és Kelet- Afrikában működik 88 hittérítővel és 29 benszülött lelkésszel, eddig 23294 pogányt térített meg, 357 iskolában 16886 gyermeket tanít, kik közül 13056 pogány és ezen munka fenntartására az elmúlt évben mintegy 864 ezer koronát fordított. — Ezen misszió képezdéjében jelenleg egy Roth Henrik nevű magyar fiú is tanul, aki jövőre befejezi tanulmányait úgy, hogy Isten segítségével ő lesz majd az első magyar lutheránus hittérítő, akit á Lipcsei Misszió védőszárnyai alatt magyarhoni ágost. hitv. evang. misszióegyesületünk küld ki a pogá- nyok közé. Minderről bizonyára örömmel értesülnek a „Harangszó“ olvasói s talán akad közöttük is olyan iS, aki belép az egyesület tagjai közé, avagy segé— Mégis egyikünknek gyászos lett a vége! Ez is egy kis pénzért jött az nj vidékre. Utaztunkban egy nap — ég tudja mi lelte, Rosszul lett és másnap lelkét kilehelte, — Hát biz ott pap nem volt, ki temette volna, Bevarrták hát testét egy darab vászonba; Nehezéknek egy pár vasat tettek rája, S elnyelte a szegényt az Óceán árja. — — Hát neki már mindegy: föld, vagy a víz mélye, De mit csinál otthon szegény felesége S az a három kicsi neveletlen árva, Akiket ott hagyott szülőfalujába'?!.... ... Bizony összeszorult nékem is a lelkem; — Talán jobb is lett vön útra se is kelnem? — Imigy gondolkodtam, amig nagysokára Ide értünk e szép Kánaán partjára. — Hajh, de szép itt minden ! Látszik, van itt vagyon. Lót-fut a nép, egymást majd úgy törik agyon. Szájuk egyre mozog, beszélnek, hadarnak, De egy hang se való abból a magyarnak. No de majd azért csak rájövök én arra: Hol is akad itt az ember az aranyra ? — Akkor aztán —.uccu! — otthon termek, párom, S Balog Andráséknál lesz majd dinom-dánom! — Most pedig áldjon meg bennetek az Isten, Imádkozzatok, hogy engem is segítsen!“ * Egy-kettőt köhintve szét mennek a népek, Isten áldjont mondva a bús menyecskének. Annak meg egy hosszú sóhaj kel az ajkán, — Meg sem is áll, tán csak Amerika partján ........ * ( Folytatása következik.)
