Harangszó, 1910-1911
1900-12-11 / 4. szám
I. évfolyam. 1910. december 11. 4. szám. VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik minden második vasárnap. Kiadja a dunántúli egyházker. evangéliumi egyesület. Szerkeszti KAP! BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre 1 kor, 60 fill. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. Te vagy-e az, a ki eljövendő?.. Máté 11. 2-6. A teveszőr ruhába öltözött utolsó próféta, Keresztelő János, ott ül a tömlöc sötétjében. A nyirkos sötétség a hitét is oltogatja s a szűk hely a Krisztusba vetett reménységét is sorvasztja. Azelőtt bátor ajakkal hirdette a Jordán partján : »térjetek meg, mert elközelgetett az Istennek országa!...«, most némán maga elé mered s nappal és éjszaka egy sóhajtást tördel az ajka: »te vagy-e az, aki eljövendő, avagy mást várjunk ? . . « Ne vessünk követ a prófétára hanem keressük meg kételkedésének okát. Mindenekelőtt pedig ismerjük meg, hogy a kételkedés minden ember utitársa. Felébred minden szívben s meggyöngíti a hit erejét. És az a láng, mely azelőtt biztos, fényes lánggal égett, elkezd reszketve lobogni, sötétesre hamvadozni. Nem is lehet ez máskép, mert a hit a lélek szerzett kincse, mit nevelés, szenvedés, a lélek okos erősítése, mindenekelőtt pedig az Isten kegyelme által mi magunk szerzünk meg a magunk számára. Az élet nagy megpróbáltatásai, a siralmakban töltött sötét éjszakák, az emberek gonoszságai, bűnösök boldogulásai és azok keservei megingatják az ember hitét. Megremeg, s a vergődő lélek kételkedve mondogatja: lehet-e, hogy mindez az Isten akarata?.. Talán nem is a Krisztus az, kit Krisztusként imádunk?.. A sóhajtásban ott van az égető kérdés: »te vagy-e az, ki eljövendő, vagy mást várjunk ?. . « Mindez megtörténik. De ez még nem baj, csak emberi gyöngeség. Az igazi baj akkor kezdődik, ha kételkedésünkkel nem törődünk, ha nem igyekezünk lelkünket megnyugtatni, hitünket megerősíteni. Keresztelő János azért kételkedett, mert a börtön elszakította a Krisztustól. Különben is ő még csak kevéssé ismerte a Megváltót, csodatételeit nem látta, tanításait nem hallotta. Ha ott maradhatott volna ő nála, ő vele, nem kételkedett volna egy pillanatig se. Kételkedése ott kezdődött, mikor elszakadt a Krisztustól s lelke elveszítette vele a közösséget. Minden kételkedés itt kezdődik. A kik állandóan a Krisztusnál élnek s vele együtt vannak, azok nem kételkednek, hanem hisznek állhatatosan. A lelkűk a szenvedésben is világos. A lámpájuk sötét éjszaka is lángol. Azért maradjunk állandó közösségben a Krisztussal. Ragaszkodjunk az egyházhoz, mely ezt a köteléket ápolja. Becsüljük meg az imádságot, Isten-igét, kegyelmi javakat, melyek ezt a közösséget erősítik. Ha pedig mégis felébred bennünk a kételkedés, akkor kövessük Keresztelő János példáját. Ne temetkezzünk bele a kételkedésbe. Vegyük komolyan hitünk ingadozásait. Járjunk utána, számoljunk le vele és keressünk megnyugvást. Lelkűk legnagyobb kincsét tékozolják, kik kételkednek és nem tartják érdemesnek, hogy kételkedésüket eloszlassák. Ezek lelkiismeretlenek és balgák, mert igazgyöngyüket sírba vetik. A kételkedés azonnal eloszlik, ha a Krisztust felkeressük s meglátjuk, mit ő cselekedett és meghalljuk, mire ő tanított minket. Megtalálni a Krisztus szeretetének jeleit a mi életünkben, ez a kételkedés legbiztosabb oszla- tója. Azért emberek, legyetek látók és hallók. Mi pedig Uram valljuk, hogy te vagy az eljövendő és senki mást nem várunk! Azért nem megyünk el Te tőled, hiszen örök élet beszéde vagyon te nálad 1
