Harangszó, 1910-1911
1911-08-27 / 23. szám
6. oldal. HARANGSZÓ. 1911. augusztus 27. Nemrégiben sokat Írtak a lapok egy beszélő kutyáról. Ezelőtt mintegy másfél évvel magam is láttam egy beszélő kutyát Abán, Fejérmegyében. A dachslik fajtájából való volt. Ott futkozott az udvaron s a lábát beleütötte egy darab téglába. Elkezdte fájdítani. A házikisasszony felvette az ölébe, simogatta a fájós lábát, s csak úgy odavetve mondá: — Most be kell kötni a kis Valdi lábát! — Nem, nem, nem, nem ! — tiltakozott a kis eb, s minden erejével igyekezett a földre jutni. Egy más alkalommal el akarták távolítani a szobából. — Menj ki, kutyus, neked nincs itt helyed! És mutatták neki az ajtót. — Nem, nem, nem! — ismételte sokszor és befutott az asztal alá. Hogy hol, hogyan tanulta meg e szó kimondását, nem tudta senki. De azt bizonyították, hogy ha valakivel nem volt egy véleményen, ezt mindig „nem“-mel fejezte ki. Csodálatos volt, hogy kiejtése mennyire hasonlított az emberi kiejtéshez. Ha valaki egy mellékszobából hallja, soha sem mondta volna, hogy azok állati hangok! Abban az időben mutattak nekem egy közönséges házőrző kutyát is, melynek a viselkedése a legnagyobb mértékben bámulatos volt. Ez az eb, ha a gazdája meg találta bántani, például ha kiutasította a szobából, vagy nem vitte magával sétára, megharagudott és napokig duzzogott. Egy ily alkalommal befeküdt az ágy alá. Hívták, de semmi módon sem volt kicsalható. Én egy sült liba-combot tettem eléje, gondolván, hogy annak csak lesz ékesszólása. Mind hiába I A gazdája is kezdett nyájaskodó szavakat intézni hozzá. Erre a kutya hirtelen felkelt, lehetőleg elkerülte a sült libacombot, s gyorsan kiszaladt a szobából az udvarra. Az emberek jöttek, mentek, a kutya iránt senki sem érdeklődött. De mikor a gazdája lépett ki az ajtón, a fejét hirtelen elkapta, s másfelé nézett. Mikor pedig a gazda megsajnálta, és szép szóval közeledett hozzá, leugrott a kőpadról s kiszaladt a kertbe a kukoricás közé. Napok teltek el, mig duzzogása enyhült s a régi barátság közte és gazdája között helyre állt. Most pedig, mivel épen állatokról van szó, elmondok egy különös esetet egy galambról és egy macskáról, melyek a szomszédunk portáján voltak otthon. Ha a galamb meglátta, hogy a macska fekve a napon sütkérezik, azonnal odarepült eléje. Szemtől- szembe állt. Majd mindig jobban és jobban közeledett. Elkezdett turbé- kolni, galambszokás szerint jobbra- balra hajtogatta a fejét. Megtörtént az is, hogy a macskának a hátára repült s ott folytatta bókolásait. Semmit sem télt, s a macska sem bántotta soha. De ha már megunta, hogy szunyókálásában háborgatják, egyszerűen megfordult és elszaladt. És ezt hónapokon át lehetett megfigyelni. Sohasem láttam ilyen furcsa galamb-macska barátságot 1 Balogh Gyula. Az egyház köréből. Uj főrendiházi tag. Ő felsége a magyar király Scholtz Gusztáv bányai egyházkerületi püspököt a magyar főrendiház tagjává kinevezte. Evangélikus egyházunk köztiszteletben álló, apostoli lelkületű főpásztorának kitüntetése egész evang. egyházunknak nagy örömöt keltett. Lapunk erősödése. A dunántúli egyházker. evang. egyesület Szombathelyen tartott közgyűlésén nagy örömmel vette tudomásul Kapi Béla szerkesztő ama jelentését, hogy a Harangszónak már 5200 előfizetője van. A közgyűlés nagy hálával és elismeréssel emelte ki a lelkész és tanító urak példátlan buzgó fáradozását, melynek ez a szép eredmény köszönhető. Kimondotta egyszersmind, hogy ; sok ezer olvasó óhajtásának engedve, novembertől márciusig a Harangszó hetenként jelenik meg. A nagyobb munkát igénylő tavaszi és nyári időszakban továbbra is minden két hétben kopogtatunk be előfizetőinkhez, így azután évenként 26 szám helyett 35 szám jelenik meg. Az előfizetési ár mégis csak 2 koronára lesz felemelve. A dunántúli egyházkerület augusztus 8—10-én tartotta évi közgyűlését Szombathelyen. A gyűlés iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés. Első napon az evangéliumi egyesület tartott gyűlést, melyen részletesen foglalkozott lapunk ügyével is. Este gyámintézeti istentisztelet volt, melyen Bancsó Antal soproni theol-akad. igazgató prédikált. Másnap vései Véssey Sándor egyházker. felügyelő gyönyörű, tartalmas beszéddel nyitotta meg az egyházker. közgyűlést, s nagy melegséggel üdvözölte Gyurátz Ferenc püspököt magas királyi kitüntetése alkalmával. A gyűlés folyamán több fontos ügy került elintézés alá. Különösen nagy érdeklődést keltett az a terv, mely szerint a kőszegi felsőbb leányiskolát Szombathelyre akarják áthelyezni s az állam támogatásával leánygimnáziummá akarják átalakítani. Tervbe vették azt is, hogy a soproni főgimnáziummal kapcsolatban inter- nátust állítanak fel. A jó fiú emléke. Alig egy hónapja gyász borult a nagysimonyi evang. papiakra. Mód Lénárd lelkész Gyula nevű tehetséges, nemes lelkületű jogász fia költözött el az élők sorából. A jó fiú emlékére a lelkész édes apa most 100 kor. alapítványt tett az ev. sajtóalapra. A kegyelet szép példája ez, mely hirdeti, hogy a szeretett lény emlékét a szeretet emléke őrzi leghívebben. A Luther Társaság irod. egyesületünk ez évi közgyűlését szeptember hó végén Besztercebányán tartja. A
