Harangszó, 1910-1911
1911-07-16 / 20. szám
4. oldal. HARANGSZÓ, G. emlékkönyvébe. Arra kértél édes kis leányom, írjak imakönyvedbe emléket. Megtettem. Bár lelkiatyai szóm, Örökre megszentelné lelkedet. Két apát adott neked végzeted, Egy halandót és örök mennyeit. Földi atyád Istenhez szállt mennybe, Árván hagyta édes gyermekeit; De az Isten nem hagyja az árvát, Felé nyújtja szent atyai karját, Hű gondozót rendel majd melléje, Mert „Ő az özvegyek ’s árvák őrizője.“ Már bölcsődben boldogságot adtál Anyádnak ’s nekem, ki téged szeret, És most hogy bimbózik ifjúságod S imára kulcsolod kis kezed; Tiszta lelked szemeidben ragyog, Mint kék égen a fényes csillagok, Szent örömmel lelkem azt susogja, Az Isten el nem hagy szegény árva soha 1 Csak maradjon szíved mind halálig, „Ily tiszta, ily hivő, ily gyermeteg:“ Jöhet bármily veszély s csapás reád, Gondviselődben megnyugszik szíved. Csak Rá gondolj és édes anyádra, S hallgass mindig szent könyvünk [szavára, Kísértés, bűn, el nem ejt tégedet, Isten legyen édes lányom sírig veled. Adorján Ferenc. Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sátán ütött ott, Hiányzik ott a legfőbb kincs, De Isten nem lel hajlékot. Július 16. vasárnap I. Péter 1 —11. „ 17. hétfő Ján. 4., 35—38, „ 18. kedd Luk. 5., 1—11. „ 19. szerda Zsolt. 31., 16. . 20. csütörtök Ezsájas 52., 2. „ 21. péntek Róm. 63—11. „ 22. szombat Máté 5., 20—26. „ 23. vasárnap Máté 6., 19—23. „ 24. hétfő Zsolt 100., 2. „ 25. kedd Róm. 8., 28. „ 26. szerda Zsolt. 139., 7—10. , 27. csütörtök Ján. 3., 14—15. „ 28. péntek Luk. 19., 42. , 29. szombat 2. Kor. 6. (1—2). Egy biblia története. A londoni u. n. bibliaházban őrzik a szentírás régebbi kiadványainak gazdag gyűjteményét s olyan példányokét, a melyekhez érdekes történet fűződik. Ilyen a bibliaházban őrzött azon madagaszkári biblia is a mely felette érdekes történeténél fogva a látogató közönség figyelmét méltán felkölti. Midőn az 1820-ik évben a londoni hittérítő-társulat hittérítőit első ízben küldötte ki Madagaszkár szigetére, hogy a szigeten lakó pogány népeknek hirdessék a Krisztus üdvözítő evangéliumát, a nagy sziget királya igen szívesen fogadta s hittérítői munkájukban lelkesen támogatta és buzdította őket. Nem sok idő múlva egy csomó benszülött megtért és keresztyénné lett. Két hittérítő azután csakhamar hozzáfogott a nagy és nehéz munkához: a bibliának a ma- dagaszkári nyelvre való lefordításához, s az újtestamentumot az 1825-ik évre le is fordították. Ugyanezen évben a londoni hittérítő-társulat egy nyomdászt küldött ki nyomdagéppel s nagy csomó papirt Madagaszkár szigetére a biblia kinyomatása céljából. Az 1828-ik év folyamán az ótestamentum meg is jelent nyomtatásban a madagaszkáriak nyelvén. Közben azonban a jószívű király meghalt s utódja a királyi trónon: I. Ranavalona királynő a hittérítők s szent munkájuk iránt ellenséges érzülettel viseltetett. Az 1835-ik évben ki is adatott egy szigorú rendelet, amely szerint halállal büntetendő azon benszülött, akinél bibliát vagy más keresztyén könyvet találnak. Ä hittérítők ekkor ép az újtestamentum utolsó részét nyomatták s dacára a szigorú rendeletnek elhatározták, hogy az egész bibliát kiadják nyomtatásban. És bár a benszü- löttek nem mertek segédkezni a hittérítőknek, a biblia az 1835-ik év nyarán mégis megjelent a benszülött keresztyének számára. A kegyetlenül szigorú rendelet folytán a madagaszkári keresztyéneket közel egynegyed századon át kegyetlenül üldözték. Ezen idő alatt egyetlen keresztyén hittérítőnek sem volt szabad a szigetre lépnie. Midőn a hittérítők elhagyták az országot, 70 darab bibliát rejtettek el egy titkos helyen, s különböző helyeken új testamentumot és a zsoltárok könyvét. Ezeket a könyveket adták kézről-kézre s olvasgatták az üldö1911. július 16. zott keresztyének örökös életveszély közepette, de ép e szent könyvnek olvasása hem engedte remegő sziveikben a szent lángot kialudni. Midőn az 1862-ik évben a hittérítőknek ismét megengedték a Madagaszkár szigetére való bemenetelt, a 200 tagból álló kicsiny keresztyén gyülekezet a rettenetes üldöztetés dacára 2000-re szaporodott. lm ez az eset is bizonyítja, hogy a biblia a szónak igazi értelmében önmagának legjobb hittérítője és terjesztője. Midőn a hittérítők 1835-ben a szigetet elhagyták, a királynő szigorú rendeletének pontos végrehajtását követelte, s megparancsolta alattvalói lakásának gondos átkutatását: Vájjon keresztyén könyvek nincsenek-e ott elrejtve. Égyik kis falucskában a csekély számú megtértek egy bibliát visszatartottak s nagyon megrémültek, midőn a hivatalnokok házkutatásairól értesültek. Tanácsot tartottak, hogyan mentsék meg bibliájukat, s elhatározták, hogy biztos helyre elrejtik. Hisz ez a biblia volt egyedüli tanítójuk és vigaszuk az üldözések sötét éjszakáján. Fihaonana nevű falucskából északra egy hegy lábánál hatalmas kőtömeg feküdt, s az üldözések idején itt tartották az üldözött benszülött keresztyének istentiszteleteiket. A legnagyobb kődarab alatt mesterien kivájt barlang volt a falu betegei számára. E barlang egyik sötét sarkába rejtették el a bibliát két gránitlap közé. A királynő hivatalnokai a faluba érkeztek, hogy keresztyén könyvek után kutassanak, mert hitvány lelkű árulók értesítették ilyenek elrejtéséről a hatóságot. Miután a kunyhólakásokat és rízstöldeket eredménytelenül átkutatták a sziklatömeg felé tartottak. Midőn a barlangba ép lemenni akartak, valaki megjegyezte, hogy a barlang a szegény, súlyosan szenvedő betegek hórháza. A mint ezt a hivatalnokok meghallották, megrémülve visszafordultak és nagy sietve eltávoztak. — így mentették meg a madagaszkári keresztyének a bibliát. Ezt a bibliát néhány évtized múlva a londoni hittérítő társulat egyik hittérítője Londonba vitte s az ottani bibliaháznak ajándékozta. A biblia e példányát előbbeni, madagaszkári tulajdonosa növényrosts2álakkal gondosan átfűzte s borítékjáúl nyersen kicserzett bőrbe kötötte. A „ Bibel-Arbeit“-ból : Rédei Károly ovang. lelkész.
