Harangszó, 1910-1911

1911-05-28 / 16. szám

- 6 got, e világ szeretetét felejtsd el. Szakíts le magadról mindent, mi a keresés útjáról visszatarthatna. Ne késlekedj: ne mondd, hogy a mindennapi élet gondja egészen lefoglal. A Krisztus keresése a legfontosabb előtted, erre tehát kell időt találnod. De különben sem szabad ezt a keresést elválasztanod rendes életedtől. Sőt inkább rendes foglalkozásodba, mindennapi kötelességteljesítésedbe is bele kell vinned a Krisztus keresését. Úgy kell dolgoznod, kötelességet teljesítened, úgy kell embertársaiddal érintkezned, hogy mindenütt megtaláld a Krisztust. Mert ő mindenütt ott van s őt mindenütt megtalálhatod, hol igaz érzéssel és szent vágyódással keresed.

De mikor hozzá indulsz, legyen bizodalom a lelkedben. Erezz magad fölött egy szeretettel kormányzó jó Istent. Nagy szükséged van erre az érzésre. Az életút szenvedés út. A gond, aggodalom, a mindennapi szükség nehéz sziklakövei állnak előtted. Az, ki két keze munkájával, arca verejtékezésével, vagy az agy munkájával, fáradságos szellemi törődésével keresi mindennapi kenyerét, aki érezte az élet szeszélyes változásait s az erőt sorvasztó betegség félelmetes- ségét, akit meggyötört egy átvirrasztott éjszaka, egygondterhesóra, vagy egy örökkévalóságnak tetsző pillanat, az megérti, mit jelent az, mikor kétkedő kérdés ébred a lélek mélyén: kicsoda gördíti el ezt a követ a sír szájáról?. . És hol van még a többi sziklakő? Az, mely mint bűntudat ólomsúllyal nekezedik lelkünkre. Az önvizsgálás óráinak keserve. Mikor az isteni parancsolat tükrébe tekintünk s eliszonyodva fordulunk el saját magunktól: »kicsoda szabadít meg? .« És hol van az a sziklakö, melyet a halál keze odagördít kedveseink fel- hantolt sírjára. Csak egy koporsót zár el előlünk. A koporsóban egy embert, az emberben a lélek ledőlt templomát, a templomban az élők örömének széthullt oltárát. Ismered te is mindegyiket. Ismered a kishitűség, a gyönge emberi rettegés kérdését is: kicsoda gördíti el ezt a követ a sír szájáról ?

A húsvéti történet megvigasztal. A sziklakövet ember-kezek gördítették a sírra, de az isten keze elvette onnan. És ez mindig így van. Előtted meredhet a gond, fájdalom, a halál sziklaköve, ne félj, csak bízz, van Isten, ő megsegít. Eddig is minden követ ő gördített el életed útjáról. Ha jó emberek segítségét tapasztaltad, akkor is a szent Isten munkálkodott, — de ő általuk. Azért ne félj, menj bátran előre: keresd a Krisztust! Mert Krisztus-keresésednek egészen függetlenül életed változásaitól, mindenképpen és folytonosan meg kell történnie. Neked mindig keresned kell a Krisztust. Minden napi munkádban, minden küzködésedben, minden törekvésedben. Ha az öröm verőfénybe öltözteti életed útját, s lelkedet megtölti nagy boldogsággal, akkor mondd: én a verőfényben keresem a Krisztust. Ha a szenvedés nehéz vihara letarolja életedet, büszkeséged fáját megtépi, reménységeid virágát porba sodorja; ha ledönti a biztos