Harangszó, 1910-1911
1911-05-28 / 16. szám
- 4 — tak és láttak benne s íme halála meghazudtolta kegyes szívük hitét. Csudatételeit látva, tanításait hallgatva ujjongtak: Isten fia ő !..« De a győzödelmes halál igy szólt: csak ember volt! És kétségbeesve indultak sírjához. A mint elhagyják a várost, új aggodalom ébred lelkűkben. A sírra gondolnak: kicsoda hengeríti el a követ annak szájáról?. . De mikor odaérkeznek, látják, hogy a kő már elhengeríttetett. Megállnak és égre tekintenek. Érzik, hogy itt valami nagy dolog történt. Emberéletükben megjelent az Isten. Tekintetük égnek fordul, könnyük végiggördül arcukon s hálaadó imádság lesz mindegyik. A kegyes nők vándorűtja a mi nagypénteki vándorutunkat mutatja. Sötét éjszakának indultunk neki. Nagypéntek fájdalmát hordoztuk lelkűnkbe. De az éjszakát eloszlatta, siralmunkat diadalérzetté változtatta az a jó Isten, ki husvét ünnepét elhozta s a meg- feszitett Krisztust halottaiból feltámasztotta. Ez az Isten kegyelmének a megnyilatkozása. Ő adott hatalmat szent Fiának a bűn és halál legyőzésére. Kiemelte azok sorából, kiket a halál, mint a bűn zsoldosa utolér, megdicsöítette istenségében s ezáltal megadta hitünk egyetlen, biztos alapját. A húsvéti üres sír azt jelenti: a Krisztus valóságos Isten, a világ Megváltója, az örök élet örökkévaló királya!.. Beigazolja a Krisztus ama tanításait, melyekben arról beszélt, hogy halála csak három napig tart. Eszünkbe juttatja azt, mit a templom lerontásáról mondott (Ján. 2, 19.), avagy búcsúbeszédének gyönyörű ígéreteit, hogy csak rövid ideig megy el, azután újra visszatér (Ján. 16, 16 ). Mindezeket beigazolja a Krisztus feltámadása s ezáltal minden Ígéretét és minden tanítását az isteni igazság fényében állítja elénk. A feltámadás bizonyosságán épül fel az egész keresztyén anyaszentegyház. Péter apostol első prédikációja a feltámadott Krisztusról szólt, kinek »halál fájdalmait az Isten megoldotta*. (Ap. csel. 2., 15—39.). Pál apóstól erős hitü levelein az első sortól egészen az utolsóig ez a gondolat vonul végig: Jézus feltámadott! Az egyetlen alap, mely egyszer vettetett, ma is a Krisztus. Egyház nincsen Krisztus nélkül. Akik feltámadását tagadják, azok elfordultak az igazi egyháztól, s elveszítették magát a Krisztust is. Ha ő nem támadott fel, akkor megsemmisül minden. Akkor bontassuk el a templomokat, némítsuk el prédikátorainkat, döntsük romba oltárainkat, olvasszuk össze a csengő-bongó harangokat, mert akkor mind ennek semmi értelme sincsen. Akkor szánandó földi férgek vagyunk csupán, máról-holnapra élő teremtmények, de nem az Isten képének hordozói, nem a teremtés koronái, nem a menyország örökösei. Akkor a földi küzködés minden s utána nem következik semmise. Akkor a halál az örök megsemmisülés, melyet nem követ a feltámadás, az örökélet reménysége. Pál apostol olyan
