Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-10-01 / 10-12. szám
tok!“ Nem tudjuk emberi ésszel az öszszefüggést megállapítani a mértékletesség és imádság közt, dé az bizonyos, hogy a tapasztalat ezerszer és ezerszer igazolta már ezt a komoly figyelmeztetést! De nézzük a dolgot más oldaláról: Mennyi romlást, mennyi szerencsétlenséget okozott már az, hogy az emberek szenvedélyeik rabjai lettek! Hány jobb sorsra érdemes jó polgár, hány kedves boldognak indult család és óh! hány nagyra hívatott nemzet ment már tönkre, jutott már kötélre, folyóba, zuhant züllésbe — az által, hogy az emberek szenvedélyeik rabjai lettek! Hogy volna elképzelhető, hogy Jézus barátja, aki arra van hívatva, hegy megmentse azt ami veszni indult, hogy megtalálja az elveszett juhot és az elgurult drachmát, hogy az orvos ugyan olyan hibákba essék, mint amilyen hibák rettenetes következményeit meg akarja gyógyítani! Nem! Jézus barátja magasan felül kell, hogy emelkedjék ezeken az emberi nyomorúságokon és bűnökön és ott magasan járva ővele az élet, a szenvedés útjait, tisztán, szabadon minden emberi szenvedélytől, igyekezzék az ő mentő, gyógyító munkájában részt venni! Ehhez mindenesetre sok elmélyedés, sok odaadás, sok imádkozás, sok szeretet szükséges: de az „ő ereje erőtlenség által végeztetik ei“ és „m'ndenhez elég az ő kegyelme!“ VI. így járja földi útjai Jézus barátja, boldogan fogva az ő kezét és ontva Tőle kapott áldásait a szenvedő emberek közé. De lassan, vagy néha gyorsan elérkezik életének ünnepélyes szakaszaihoz: jön rá betegség, vagy jön az alkony: az öregség és feltűnik a távol láthatáron a sötét kapú. Eddig a mások érdekében volt szüksége az isteni Mester nagy mennyei adományaira, most a saját érdekében van szüksége olyan erőkre, olyan kilátásokra, olyan reményekre, amilyenekre más, rövidlátó halandónak kevésbbé van szüksége. A betegség és az öregség idején ugyanis egy mélységesen komoly hasonlatosság bukkan fel az orvos és Jézus között. Mint ahogy Jézus isteni leikével előre látta minden szenvedését, ennek a szenvedésnek minded egyes mozzanatát, előre látta halálát, ennek a halálnak minden egyes pilanatát: úgy az orvos is, Istentől nyert magasabb tudása, a természet titkaiba való mélyebb bepillantása által előre látja betegségének mrnden egyes változatát és egész kimenetelét, és előre látja földi útjának végét! Oh, jaj! Háromszor jaj annak az orvosnak, aki ilyenkor magára hagyatva áll a rettenetes misztériummal szemben és csupán a természet erőit látva és érezve saját testén tombolni, lépésrőllépésre kíséri rémült figyelemmel a saját elmúlását! Az ilyen szerencsétlen orvosra kétszeresen találók Goethe szavai, illetve ezen szavak fonákja: „Jó, hogy a szenvedés és a tudás el van egymástól választva!“ Oh! Az orvos tragédiája éppen az, hogy a tudása és a szenvedése nincs egymástól elválasztva a lelkében! Rettenetes idők várnak az olyan orvosra, aki életében nem tudott bele fogódzni az ő kezébe! Az Ő keze egyedüli mentőkéz ebbén a fergetegben! Menthetetlenül elsüllyed, aki idejében mem ragadja meg! De ha megragadtad, ne félj! B.ztos kezekben vagy! Feldúlt ágyadon, szenvedéstől verejtékes arcod elé, reszkető kezedbe oda teszi ő az ő izeraetét, lelkeddel Lelke, szemeiddel könyve beszél. És te olvasod: „A Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene!“ — Aki Énbennem hisz, ha meghal is él! — „Akinek én adok inni, meg nem szomjuhozik soha többé, hanem az én italom örökéletre buzgó víznek forrása lesz őbenne.“ „Még ma velem leszel a paradicsomban!“ —. „Feltámadt az Űr!“ „Ha megfeszítettük ővele testünket a fára: élni is fogunk ő vele!“ — ,,Ha mindnyájan nem is aluszunk e'1, de mindnyájan eltávozunk. Mindnyájan elragadtatunk egy szempillantás alatt-“ „Ha a gabonaszem el nem rothad: nem támad belőle új kalász!“ „Koporsó, hol van a fullánkod? Halál, hol van a te diadalmad?“ Nincs! Sehol! A szenvedések elmúltak a betegség véget ért, a fáradt fej lehanyatlott, az érett gyümölcs lehullott — Jézus ölébe! HARAGNSZÓ 15
