Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-10-01 / 10-12. szám
AZ ORVOS, aki megtalálta Mesterét írta: DK. THALY LÓRÁNT I. Gondolkodó ember nem élhet és nem dolgozhatik valamely filozófiai alap nélkül. Aki filozófiai alap nélkül él és dolgozik, az csak vegetál és vagy utánoz, vagy kapkod. Az, aki mindennapi munkáját nem igyekszik valami módon beleilleszteni az őt körülvevő nagy környezetbe, nem keres valamely viszonyt egyfelől az őt körülvevő élet és természet, másfelől életfeladata és ezen feladat betöltése között: az nem gondolkozik. Az ember józanul és látó szemmel nem emelheti ki magát az őt környező természetből és társadalomból és nem élhet önálló, ettől különvált életet. A vak persze nem látja ezt a kényszerű összefüggést és él, mint a pille a lámpa körül, anélkül, hogy sejtelme volna, hogy ő csak egy kis porszeme ennek a nagy, rejtelmes mindenségnek. Az a filozófiai alap, amelyen a gondolkozó ember él és munkálkodik, lehet a teljes tagadás filozófiája is. Mondhatja valaki azt is, hogy nincs semmiféle szellemi világ, nincs semmiféle értelme az egész életnek, csupán a természet vak játéka hozott létre bennünket és fog bennünket ismét elsodorni. De ugyebár nem nagyon kell bizonyítani, hogy az ilyen filozófia milyen sivár, mily eh vigasztalan, nvlyen semmitmondó! De, mondhatná valaki, a filozófiának nem is az a célja, hogy vigasztaló, hogy sokatmondó legyen, hanem az, hogy megfeleljen az igazságnak. De ha viszont elképzelhető olyan tilozófia, amelyik az igazságnak is megfelel és vigasztaló is, felemelő is, az életet széppé tevő is, miért ne válaszszam és kövessem azt? Mondja a lelkész és belemerül vallási irataiba és gondolataiba és megteremti lelke és élete összhangját: boldogságát. Hja! ezt a f'lozófiát csak a lelkész követheti, csak ő az a szerencsés, aki élete alapjául elfogadhat egy Olyan filozófiai bázist, amelyik őt megvigasztalhatja, kielégítheti és boldog reményekkel töltheti el. ő egyoldalúan tanulmányozva a dolgokat, csupán szent irataiból ösmerve és ítélve meg az élet nagy problémáit, nem talál ellentmondást a szellemi világ fennállása, a jövő élet reménye és a természet igazságai között, mert az utóbbiakat nem ösmeri. Ezt mondja a világ. Én pedig azt mondom, hogy van meg a papnál is boldogabb ember e tekintetben és pedig az orvos! A lelkészember egész életén át Bibliáját tanulmányozza, elmélyed nagy, örökkévaló kérdésekbe, ráépíti életét, 'hitét minden boldogságát, de egész életén át azt hallja és az a gyanú lappanghat lelkében, hogy ez az ő Bibliája nem tartalmazza a színigazságot, hogy ez az fl Bibl'ája tele van ellentmondásokkal a természet jelenségeivel, törvényeivel szemben és csak jámbor álmodozóknak szépen összehordott képzelgéseiből áll. Erre alapítani valamit annyi, mint homokra építeni. Boldogsága homokon épült és el fog sodortatni! Mennyivel más az orvos filozófiája, ha úgy tetszik, hite! őneki mindenek előtt módjában áll éppen úgy tanulmányozni Bibliáját, mint a lelkésznek. Éppen úgy elmerülhet vallási kérdésekbe, mint a lelkész. De e mellett módjában áll elmerülni a természet törvényeibe' is és módjában áll rájönni minden kétséget kizárólag arra a nagy igazságra, hogy a Biblia és a természet nem hogy ellentmondásban nem áll egymással, hanem egymásnak kiegészítő része. Egyiket a jobb, másikat a bal kezével adta nekünk a mi jó Atyánk, hogy mi összevetve a kettőt, lelkünk benső alkatrészévé téve mind a kettőt: általuk belekapcsolódjék a lelkünk az örökkévaló mindenségbe és megtalálja azt az összhangot, ami fennáll az egész természetben és ebben az összhangban megtalálja azt, amit mások keresnek: az igazi, az örök alapokon nyugvó boldogságot! A 'hívő orvost nem lehet becsapni azzal a frázissal, hogy Bibliája ellentmondásban áll a természettel, ő nagyon jól tudja, hogy nincs a világon olyan összhang, mint a Biblia és a természet közötti. Ezért a világ legbölcsebb és Haragnszó 11
