Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
tatás tulajdonképpen azért eredt meg, hogy mindenki megtanuljon olvasni és képes legyen saját szemével olvasni a Bibliát. A népoktatásnak alig volt más tárgya, mint a bibliai szöveg, szent történetek és zsoltárrészletek s az, amit ma az elemi iskolában beszéd- és értelemgyakorlatnak neveznek, tulajdonképpen a Bibliáról, a Biblia szavaival és kifejezéseivel való társalgásból telt ki. A szellemi néprajz és a nyelvészet megmutatja: mily rendkívüli hatása volt a Biblia szövegének a magyar nép gondolkozásának és nyelvi készségének kialakulására. Tetézzük meg ezt a gondolatsort azzal, hogy a bibliafordítás versei minden istentiszteleten, a két evangéliumi egyház lélekben és igazságban végbemenő lelki áldozatainál újra «neg újra megszólalnak, ismétlődnek, belevésődnek a lélekbe, átitatják a vallásos hangulatot, hagyományos szólásokban romolhatätlanul kikristályosodnak. Ezen a nyelven beszél, ezeket a kifejezéseket ismétli és magyarázza az igehirdetés, az egyháznak az az élő beszéde, amellyel gyermekeihez szól. Az evangéliumi anyaszentegyház anyanyelve a Károli Gáspár bibliafordításának a nyelve. Ezen a nyelven beszélt az egyház a magyar nép legtisztább fajiságú és legértelmesebb rétegével. Hogyne volna ok arra, hogy minden magyar ember hálával gondoljon reá! Azonban a Biblia nemcsak a legmagyarabb könyv, hanem e legeurópaibb köpyv is. As európai művelődés két kultúra egyesüléséből támadt. Mind a kettő merőben más, egységük mégis tökéletes, mint ahogy a kék és a sárga szín keveredése a zöld szín. Az egyik az antiknak nevezett görög-latin műveltség. Világos egységet mutat, de ez az egység két részre válik, mint a dió: a görög filozófiára és a római jogrendre és államszervezetre. Amaz elméleti és esztétikai világmagyarázat, emez gyakorlati életszervezés; amaz az ismeretnek és a látásának a birodalma, emez meg az akarat és a közösség szabályozásai kettő együtt adja elénk az emberiségnek, a humánumnak azt a tiszta s zavartalan eszméjét, mely az öncélú és világbetetőző homo sapiens-ben megtestesül. A másik ág volt a keleti vallásos műveltség; szétágazó, laza összefiiggésű folyamat, de csodálatos medret kap abban a szent irodalomban, amelyet a világ Bibliának nevez. Egyiptom életéből az asszír, méd, perzsa világbirodalmak támadásán és összeomlásán át a Nagy Sándor gátatszakító munkájára eléálló hellénizmusig, Keletnek bámulatosan változatos történetét foglalja össze. De nem az a fontos, hogy összefoglalja, hanem az, hogy miként foglalja össze. Az egész gazdag anyagot egyetlenegy uralkodó gondolat szolgálatára rendeli. Ez az uralkodó gondolat, szemben az antik emberiséggel, a divinum úgy, amint a szent és felséges Isten, az Úr benne kijelenti magát. A két óriási műveltség-folyam egybeszakadt, öszszekeveredett, új irányt és új szint vett fel s azóta mint az európai művelődés folyama, hömpölyög, tovább. Megindult ez az egybeömlés már a Szentírás utolsó könyveiben, kiterjeszkedett a keleti egyházatyákban, Augustinban élménnyé és rendszerré vált, a középkori skolasztikában egy évezredes iskolát teremtett, a reformáció nagy szellemi tavaszában elemi erővel újra kivirágzott s azóta is belőle támadt minden új szellemi áramlat, a felvilágosodottságon kersztül a legdivatosabb tanításokig. Ez az egység adta meg az emberi művelődésnek 6 Harangszó
