Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-10-01 / 10-12. szám
flz igaz ember sikere Máté 3:1—12. Különös igehírdető karriér a Keresztelő Jánosé. Elindul a legegyszerűbb és legszegényesebb eszközökkel, egész lényéről sugárzik az igénytelenség, se ruhája, se rangja, se — ékesszólása és mégis a legpáratlanabb sikereket éri el. A nép tódul a Jordán partjához, a város előkelőségei nyugtalan vággyal kívánják hallani őt s( a hidegszívü farizeus és a mindenben kételkedő saddúceus is elfelejtkezik szokásos fölényes közönyösségéről, amikor a zord pusztai próféta kemény szavait hallja. Még Herodes is az ő véleményére kíváncsi s a Jordán-parti teveszőr-ruhás prédikátorból különösképpen udvari pap lesz. Alig van feltűnőbb igehírdető pályafutás ennél. Tömegek felsereglése, előkelőségek érdeklődése, végül királyi kegy — vájjon mi indokolja ezt a fényes sikert? Elsorolhatnánk, hogy mi minden nem volt meg Jánosban, amiket mi sokszor az „érvényesülés“ elengedhetetlen kellékeinek tartunk. De inkább két pozitív okra mutatunk rá, amikben az igazi siker titka van. János csak az igazságot hirdette. Kertelés nélkül, kendőzés nélkül, szónoki formák és az ékesszólás mesterkedései nélkül, nem törődve azzal, hogy az igazság tetszik-e, vagy nem és nem pályázva hallgatóinak kegyére és — gratulációira. Öt csak egyetlen egy dolog érdekelte — de ez aztán halálos komolyan! — az igazság. Szavai rövidek és félelmesen egyszerűek, igehirdetése olyan, mint a fejszecsattogás. Őt nem lehetett félreérteni... Nem természetes-e, hogy a világ megrendülve sietett meghallgatni őt? A másik — mélyebb •— oka a sikernek: János a szíve mélyéig igaz ember volt. Nem mondott mást, mint amit hitt és nem volt más, mint aminek látszott. Egész lénye tündöklő példája az átlátszóan őszinte! embernek. Nemcsak az „elvei“ voltak helyesek, hanem az élete is. És Isten megengedte neki, hogy ezt a királyi palotában bizonyítsa be, amikor fíeródesnek elmondotta a világtörténelem legrövidebb és legklasszikusabb udvari prédikációját: — Nem szabad neked ővele élned!... Krisztust váró lelkek számára ez a János marad mind az időknek végeztéig a legjobb útegyengető. В I
