Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
Magyar színház A magyar kolónia magyar szóra, magyar színházra éhes részének ismét nagy élményben volt része Sáo Paulóban, április 9-én a Caetano de Campos iskola színháztermében. A „Szülők lázadása“ című színművet adta elő a „Múzsa Művészcsoport Együttese“, oly sikerrel, hogy tervbe vették a darab megismétlését azok számára, akiknek már nem jutott belépőjegy, mert hiszen a nézőtér kicsinek bizonyult a nagy érdeklődéshez képest. A kritikát író nézőt nehéz helyzet elé állították a szereplők. A toll nem akar elindulni a kritikus kezében, mert nincs mit kritizálnia. A kritikus kénytelen lemondani kritikus szerepéről, kénytelen tollának engedelmeskedni és az egész nézőközönség egyöntetű háláját és köszönetét tolmácsolni ennek a maroknyi kis lelkes magyar csoportnak, aki időt, fáradságot és pénzt (pénzt, mert neki többe került, mint ami a belépődíjból megtérült), nem kímélve, olyan élményben részesített bennnnket, amilyenre már régóta áhítoztunk. Eszenyi Olga. Talán nem is kellene többet írni róla, ennyi elég is volna. Ebben a névben, mely már otthon is nagy volt, benne van minden, az, amit ő adott, amit mi elvártunk és amit kaptunk. Eszenyi Olgát láttuk a darab kiválasztásában, mely mai, a mai modern család problémáját tárgyalja. Eszenyi Olgát láttam a szereplőben, akiket nagyszerű karakter ismerettel választott meg a szerephez, állított helyére, fáradsjgot nem kímélve, tanitott be. Játékáról csak ennyit: Eszenyi Olga volt, ahogy ismertük, ahogy ismerjük és még reméljük, soká g és gyakrabban látni és ismerni fogjuk. Körmendi Rózáról jobb, ha csak egy epizódot mondok cl. A mellettem ülő öreg nénike megkérdezte tőlem, ki ez a nagymama. — Mondom: Kutasiné. Az ilyen öreg!? — Mondja a nénike. És ebben benne volt minden kritikája az élethűen megjátszott szerepnek. Várady Katalin kedves komikai egyéniség rátermett színészi képességével drámai is tudott lenni. Élvezettel kísértük végig játékát. Nemessányi Máriának prózai szerepben néztük végig kitűnő játékát, ez esetben lemondva szép hangjának élvezetéről. Szolanovszky Edit a családba került idegen nő nehéz szerepében ügyesen oldotta miig idegenes kiejtését. Bene Anna nehéz szerepet kapott, mert passzivitásra volt kényszerítve és talán ez a legnehezebb, egy, a színpadon való mozgást még nem ismerő színésznek, és mégis kellemes volt játéka. Végscheider Tündi még nagy ígérete lehet a művészcsoportunknak. Élvezettel szemléltük üde, friss, bakfis lényét és ügyes játékát. Betnár Béla nagyszerű kabinetfigurája sok derűt varázsolt arcunkra a tőle megszokott színészi képességével. Mint jó színészt, már eléggé ismerjük Miudrony Gábort is, akinek itt is élvezetes volt a játéka. Várhidy Károly az érett szinész kiforrottságával játszotta el szerepét. Az egyetlen, amit kifogásolni tudunk: egyenruhájának gyatrasága volt. Oltoványi László minden képességét belevitte játékába, de egy kicsit merevségéből már lefaraghatna. Hartmann Tamásnál sem vettük észre, hogy műkedvelő, jól játszotta szerepét. Takáts Csaba egyenesen predesztinálva volt szerepére, melyet nagyon jól játszott el. A jó együttest hiba nélkül és dicséretesen egészítették ki kis szerepükben, Márki Julika, Kutasi Kovács Ildikó és Belcsák Barna. Dajka M. Harangszó 41
