Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
El kéne indulni • • • IRODALOM — SZÍNHÁZ — CERKÉSZET (Vitaest ifjúságunk irodalmi nevelésérő 1, április 9-én este, a Riódé Janeiro-i Magyar Kultur egyesületben) Spontánul vitaestté alakult Molnár Ferencné fenti címen meghirdetett előadása. Az előadó az alábbiakban vetette fel a problémákat: 1. Mai ifjúság — apák, fiák; 2. Magyarságunk ismerete az emigrációban. Kell-e ilyen irányban ifjainkat oktatnunk? 3. A Magyar történelem, kultúra és ezen belül irodalmunk szerepe a magyar múltban és jelenben. Indokolt-e a magyar irodalom tanítás: otthon és a cserkészeten belül? 4. Hogyan működhet együtt e cél érdekében a szülei ház és a cserkészet? * 1. Az ifjúság kérdése ma világszerte az érdeklődés központjában áll. A felnőtt nemzedék feladata, hogy az ifjabbakat megértse, előrejutásukban segítse és — ez utóbbi cél érdekében is — továbbadja nekik őseik örökségét. 2. Az emigrált magyarság akkor válik a befogadó nép szerves és hasznos elemévé, ha megőrzi és életművében az új haza javára is hasznosítja azt, amit egy ezeréves ország és kultúra örököseként ide magával hozott. Kultúrát akarunk adni gyermekeinknek. Ennek szükségességében mindannyian egyetértünk. Ez akkor is csak a magunk hazai kultúrája — és az azon alapuló szélesebb nemzetközi kultúra — lehet, ha ebből az alapból kiindulva, az ifjabb nemzedék a befogadó nép kultúrájának is részesévé lesz, vagy fokozatosan bele is olvad a befogadó társadalom és kultúrális közösségbe. A szülei ház tehát nem mondhat le arról, hogy ifjúságunkkal meg ne ismertesse magyarságunkat. 3. Ismertessük meg ifjainkkal magyarságunkat: hazáját, történelmét, jelenét (mindenki egyetért, abban, hogy jövőnk alapja a mai Magyarország, nem a mai magyar államot értjük alatta) és kultúráját. Irodalmunk a magyar múltban és jelenben különleges szerepet játszott a nemzet életében (pl. a reformkori, a negyvennyolcas és ötvenhatos írói nemzedék szerepe az ország sorsának irányításában). Egyébként az irodalom nemcsak hiteles dokumentum, hanem e tudományosan is érvényes szerepén túlmenően közvetlenül, művészi eszközökkel fordul az emberekhez; egyszer re tanít és meggyőz. Hadd idézze az összefoglaló Krúdy Gyula pár sorát az irodalom szerepéről (hazai magyaroknak szólt, s mennyivel érvényesebb minden szava az emigrációban): „.. .magyar költők, akik elhalványodva és felejthetetlenül néznek vissza szépséges nemzeti múltúnkból; akik a régi Magyarország történetét, érzésvilágát, gondolatföldjét müveikben nekünk hagyományba tették, hogy soha se felejtsük el apáinkat áldani“, írja 1917-ben Tömörkényről szóló cikkében ez a fennköltségig csak ilyen ünnepi alkalmakkor emelkedő nagy bohém. Ha mindez igy van, akkor érdemes családi és közösségi életünk nevelési alkalmait kultúránk (irodalmunk, népművészetünk stb.) ismeretének szolgálatába állítanunk. 4. A szülei ház segítsen felkelteni ifjaink érdeklődését, adjon magyar könyvet kezükbe. Verset is, prózát is, ne féltse gyermekeinket a művészet nevelő hatásától, minden műfajnak megvan a maga különleges szerepe. Egy a fontos: ami keveset magyarul olvashatnak, klasszikus értékű legyen. Engedjük el őket szívesen a cserkész-alkalmakra, összejövetelekre. Harangszó 39
