Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
urak, akiknek a Sátán ezt az ezeréves magyar földet elajándékozta, ak.k vádlóan érezték, hogy ebben a tudományban. ebben a kultúrában, ezekben a küzdelmekben, amelyek emlékét ezen műalkotások hirdetik, semmi részük sem volt. amit itt találtak, azért sohasem hullott a verejtékük, még kevésbbé a vérük, sem a könnyeik; mindezeket vandáli módon széjjeldúlták, a mauzóleumokban és kriptákban talált csontokat széjjelszórták és bizonyságot tettek róla, hogy nem érettek meg az ott talált magyar kultúrára, hogy balkániak, hogy szlávok és sietve ültették át a Balkánt és az ázsiai Szláviát, hogy otthon érezhessék magukat. Az ősi koronázó magyar Pozsonyban a carrarai hófehér márványba vésett „Vitam et Sanguinem”-iet Fadrusz Jánosnak, Pozsony szülöttjének világhírű alkotását, amellyel a mester a cinquento legnagyobbjai közé vonult be, abban az időben, amikor a szenvedélyek heve már kihűlt, 1921 október 26- án, az alkotó művész halála évfordulóján lerombolták. A szobor allegóriája volt a magyar nemzet Szent Korona iránti hűségének, a magyar lovagiasságnak az iránt a bajba jutott asszony iránt, aki a Szent Koronát viselte, a magyar nagylelkűségnek, amely majd az egész Európával szembeszállóit azokért a Habsburgokért, akik évszázadokon át őket leigázott népnek tekintve, hozzájuk soha egyetlen jó szavuk nem volt. Ezek a cseh légiósok, akik rendőrkordon fedezete alatt vitézül mészárolták le a köbévésett magyar vitézeket, — a szoborcsoportozat mellékalakjait, csupán megismételték a zborowi gyalázatukat (1917. VII. 2.), amikor feltartott kezekkei futottak át az ellenséghez. Ezt a hősi példát követték a cseh kultúra többi zászlóvivői, akik Zboro templomának kriptájából a Rákóczi, maradványokat a konorsókból kiszórták. Ez volt az a Cseh-Szlovákia, amelyet az angol Northcliff sajtó a demokrácia mintaállamának nevezett, az angol nemzetgazdászok Közép-Európában a türelem és a szabadság oázisának mondták, amelyre Wilson elnök büszkén jelentette kií, hogy az Amerikai Egyesült Államok kicsinyített mása. E hadidicsőség dalgában a cseheknél semmivel sem hátrább álló románok a kolozsvári Mátyás király szobornak, — ugyancsak Fadrusz János müve, — megkegyelmeztek, mivel a Hunyadiakat magukénak vitatják, azonban a szoborcsoportozat mellékalakjai nem ússzák meg szárazon: Magyar Balázs erdélyi vajda kardját, szintúgy Kinizsi Pál tiemesi kapitány és Bethlen Domokos Szörényi bán kezéből a zászlót kitörik. A nagyváradi katedrális kriptájában nyugvó Szent László királynak (megh. 1095.) a székesegyház előtt álló szobrát eltávolították és a talapzatra Fcrdinánd román királyét helyezték el. Nem maradt sértetlenül egyetlen magyar műemlék sem, amelyek pedig díszére válhattak bármely nyugati metropolisnak is, annál inkább ezeknek a balkáni és ázsiai lombik államoknak, amelyek töténelmi múlt hiányában tereiket legfeljebb virágtartó urnákkal tudják ékesíteni. A „trianoni szerződés” XVI Részbe foglalt 364 cikkéből egyetlen egy sem gondoskodott róla, hogy ezeket a műemlékeket, amelyek a kultúr emberiség köztulajdonai és amelyeket ugyanezen a rendelkezésnek a 175—179 cikkei szerint a helyükön kellett visszahagyni, megvédje ezen vandál pusztításoktól és azok gondozására intézkedjien. A „békefeltételek” kétharmada, 237 cikk tilalmat, jogokról való lemondást, kötelezettségeket, terhek átvállalását, tartalmazza. 64. cikk egyhatod része üres fecsegés a „Nemzetek Szövetségéről” és a „Munka“ doktrínájáról. íróasztal melletti elmélkedések, híjján minden gyakorlati alkalmazhatóságnak. Egy szobatudós diletáns fantáziaszegény okos18 Harangszó
