Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
RE M ÉN Y 1 К SÁNDOR (1890—1941) . .. .Költészete már akkor ismertté vált Erdélyben és országszerte, amikor nevét még nem is ismerték. Végvári néven írt versei perzselő lelkesedésükkel küldetést töltöttek Ъе a román megszállás első éveiben; ezek rázták fői az ákfilt lelkeket. Kéziratban terjesztett versei az elszórt magyar lángokat élesztgették, helytállásra, kitartásra buzdítottak, védeni azt a keveset, arm még megmaradt a magyarságból. (Eredj, ha tudsz!) Nagy magyar télben; Magyarok mindenütt; Némely pesti poétának; Mindhalálig; Üj szövetség stb.). Reményiknek érzékeny, fínomszövetű lelke nem, bírta sokáig a saját hangját túlkiabáló irredenta dalok harsogását. „Miért hallgatott el Végvári?“ — kérdésre maga adta meg a feleletet: „Elhallgatott, — mert vad tusák közül immáron Istenéhez menekül“ Ekkor szólal meg az istenkereső humanista lélek bensőséges hangja, mellyel a szenvedő, nyugtalan ember vergődése jajául Isten felé, Mikor mások öblös szájjal harsonádnak, ő a lelki magyarság kietlen magányába menekül. Utolsó versei d halál küszöbén látnoki figyelmeztetések a haláltáncát járó világnak. Reményik az elmélyült gondolati líra művelője; nemes eszméi kristálytisztán csillannak meg egy költői puritánizmussal minden ékétől megfosztott versben. Szándékosan levetette a stílus minden sallangját, hogy annál áthatóbban hirdethesse az emberi jóságot és szeretetet a számára egyre inkább idegenné váló világban. A MS TEMPLOM A NAGY DÓMBAN Fölötte égig: ér a szírt. Olyan törékeny, oly kicsi. Harangja elhaló szavát Ezer gúnyos harangvirág Az erdőn túlcsilingeli. Fenn Isten jár a csúcsokon. Amerre fényben elhalad: Testőrei: dárdás fenyők Alinak titáni sorfalat, A szírt fölött, s az ég alatt. Dördül az ormok orgonája, Az Ünőkőre ború száll. A mérhetelen szikladómban A kis fatemplom félve áll. Belőle félve száll az ének, A dicséret a dóm urának: A magasságok Istenének. Mert emberkéz emelte csak. Fenn az Ür lépked hallgatag, A maga-építette dómban, önnön művében elmerül: Az örök-szépben^ örök-jóban. Fenn az Ür lépked hallgatag, A fenyők némán szalutálnak. Ő néha-néha fölriad, S visszaköszön testőrhailának, A sok sötét, szurkos titánnak. MI A MAGYAR? Magyarok voltak Magyarország nélkül, Magyarok vannak Magyarország nélkül, | Magyarok lesznek Magyarország nélkül. Mert az országnál mélyebb a magyarság, Mert test az ország és lélek a nép — Keret az ország, s ország-keretben Harangszó 11
