Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-12. szám
LEVÉL APOSTOL JÁNOS ÉS APOSTOL JÁNOSNÉ sz. KECK HERMINA BRAZÍLIAI IFJÚ LELKÉSZPÁRHOZ Van Szent Könyvünkben levél a gyülekezethez, van levél az apostoli tanítványokhoz, van levél egy nemzethez, egy kiválasztott asszonyhoz. Ez a levél egy kisebb körhöz, de mindenkihez szóljon. Szóljon az itthonmaradtak s az eltávozottakhoz, tengeren innen, tengeren túl. „Az Ür csodásán működik, de útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan, Mint titkos bánya mélyiben formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.” Milyen különös kérés volt, Mózes kérése Istenhez: „Kérlek Uram, mutasd meg nékem a Te dicsőségedet!” (II. Móz. 33.) Akkor kérni ezt, mikor a nép oly mélyen bukott, mikor inkább az Úrnak lett volna oka, joga kérni, követelni bűnbánó, megnyílt szíveket és lelketeket! És az Ür mégis meghallgatta, csudálatosán meghallgatta szolgája kérését. És az Ür dicsősége elment Mózes orcája előtt s az Ür leszólla felhőben és nevén kiáitá az Urat: „Jehova, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú! Aki irgalmas marad ezeriziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt, de aki előtt nincs ártatlan, ki megbünteti az atyák álnokságait a fiákban, és a fiák fiaiban harmad és negyed iziglen. . . És könyörülök, akin könyörülök, és kegyelmezek, akin kegyelmezek. „Az Ür csodásán működik”. Csodatételei ezek: „a megölettek által megöli az élőket és mártyrok által elveszti a zsarnokokat”. Ebben a nagy világégésben és ítéletben mifelettünk, midőn reánk setétedett, estellett teljesen, az én kérésem is ez volt: „mutasd meg, Uram, nékünk is még a Te dicsőségedet s engedj, hogy dicsőséged székéből csak egy talpalatnyit, egy tenyérnyit láthassunk, mielőtt innét eltávoznánk. Ezen gólyafészkes, még alig 120 éves templom, nagy dolgokat látott. Őseink odaírták a szószék fölé: „O, milyen csudálatos, félelmes és szent e hely!” (I. Móz. 28.) De mielőtt az Ür csodáiról beszélnék, átvezetlek benneteket abba a „kívül-beliil” fehér papházba. Mikor az a ház, ahol leányom, te születtél a tűz keresztségén ment át, midőn a magyar ügy 1849-ben elbukott, két hazafit, egy ref. lelkészt látunk ott, aki később a felkínált püspökséget azzal utasíottta vissza: „valaki a juhokhoz nem az ajtón megy be, hanem máshunnan hág be, tolvaj és rabló az”, — ott látjuk barátjával, a megyei főmérnökkel, aki később gróf Széchenyi István fiatal segítőtársa volt a vaskapúnál, aki „Széchenyi út” szikláit repesztette. Az asztalra hajolnak. Térképet, Amerika térképét tanulmányozzák. Üj hazát keresnek. Egyszerre csak behallatszik a gólyafészkes torony lakóinak, a gólyapárnak kerepelése. Harangszó 22
