Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-12. szám
HALLGASSUNK A BÖLCSEBBEKRE?! Irta. Dr. Valent Ernő Az idősebbekre, azaz tapasztaltabbakra, bölcsebbekre hallgatni mindig okos dolog. . . legalább is a közmondásban. Én azonban megvallom őszintén, jobban szeretek a saját fejemre hallgatva a falnak rohanni, mint másnak a bölcs utasításai, tanácsai szerint. Viszont nem tudom eldönteni, hogy melyik a jobb... mert, pl. hogy kényelmesen, de legalább is nyugodtan élhessek, jó messze a világváros zajától és bűzétől, vettem az apósom tanácsa és lebeszélése ellenére, pontosan és kizárólag a saját fejem és elképzelésem szerint egy nyaralóöröklakást a Santos-i Praia Grandén — nagy strandon —, melyet aztán most hosszas anyagi erőfeszítések és főleg nagy gondok között fizethetek. Hogy viszont a nyugalmam, vagy legalább a klasszikus ,,bukoliai magányom” meglegyen, szakítottam minden társadalmi kötelezetséggel, szokásokkal, erősen elhatározva, hogy még ismeretségeket sem fogok kötni, mégha a Mardin Monroe-k egész hada üldözne is... És íme, már negyedik éve, minden áldott vagy áldatlan szombatvasárnap rekkenő forróságban, avagy szakadó esőben (fagyról, hótól, zimankóról nem beszélek, mert itt ilyen nincs, hehehe!) élvezem a kevésbé kívánatos ismerőseim oktalan csevegésétől és csacska csacsogásától mentes, tiszta tengeri levegőt. Illetve, élvezném... ha ugyanez az „egyedülálló” mentőgondolata nem lenne hetenként pontosan kb. 300—400 ezer embernek szintén, ami viszont biztosítja, hogy csend és nyugalom. .. nincs. De ennek ellenére megvan az ős-természet és magány, illetve ez utóbbi is csak meglenne ha... hahaha... nem lenne saját nős- és keresztfiamnak igen tágkörií lemenő és felmenő ági rokonsága, valamint feleségemnek elhessegetethetetlen és kidobhatatlan barátnői. így aztán megesik, hogy a társadalmi- és tágabb családi-köri érintkezésektől feldühödve rácsukom a lakás ajtaját Sáo Paulóban b. családomra, „negédesen" elbúcsúzva tőlük: „aztán utánam ne gyertek! Végre egyedül akarok lenni!" Akkor a Santos-i lépcsőház hüs márvány-kövezetén 3-4 keresztgyermekem (de milyen nagy „keresztek” ilyenkor) csücsülve vár rám cseléddel, nevelőnővel, mamával, papával, kiskutyával és azzal az eltökélt szándékkel, hogy ez mind az en lakásomba fog bezsúfolódni két napon keresztül visítozni, ordítozni és főleg vasárnap 7 órakor felkelni. Nem szólva a feleségem barátnőiről, akik szenvedélyesen horgásznak állandóan... férj-jelölteket, mely műveletre aztán órák-hosszat a fürdőszobába bezárkózva preparálják magukat s jaj annak a szerencsétlennek, akinek ilyenkor hirtelen és gyorsan szüksége lenne a fürdőszobára, mondjuk gyomorrontás esetén... De el kell ismernem, hogy vannak néha olyan alkalmak is, mikor a keresztgyermekek hada nincs ott és a .horgászok" is inkább a hegyekbe, vagy a klubbokba mennek „vadászni”... férj-j élőiteket és ilyenkor aztán megvan a kellemes időtöltésem szükebb családi körben, ha... nem esne az eső. Ami engem magában véve egyáltalán nem zavarna, hiszen ha fürdők, úgyis vizes leszek, és nyugodtan aludnék tovább a szakadó esőben, ha reggel korán már nem lihegne fel hozzánk az apósom* hogy vigasztalhatatlan kétségbeesésével mégjóbban felidegesítse az esőre való tekintettel a családi kör 24 Harangszó
