Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1-5. szám

minden Isten-ismeret, amivel bírunk, ha nem lép fel igényléssel, nem valódi ismeret.

Mikor Pál Agrippa király előtt elmondja, megtérése történetét, Isten beszéde, amelyben megismerteti magát, már magába véve egy engedelmességre való felhívás: „mert azért jelentem meg neked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek, úgy azokban, amiket láttál, mint amikre nézve meg fogok néked jelenni.” (16. v.) Isten kinyilatkoztatja magát az embernek azáltal, hogy szolgájául hívja el. Az ember akkor hallja meg Isten Igéjét, mikor szófogadóan megfelel Isten rendelésének. „Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt.” (19. V.)

Isten követelése sohasem észszerütlen és mindig összefügg a való helyzettel. Nem légüres térben történik. Mindig egy felszólítás, hogy legyünk Isten akarata szerint valók. Tehát az engedelmesség, amire Pál elhivatott, Izráel küldetésének egy újabb kifejezése: „én a mi vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígérete reménységéért állok itt ítélet alatt.” (5. 6. v.) Tehát amit Pál hirdet, valóban az ószövetségi próféták üzenetének lényege. Amit Isten ma nékünk mond, nem lehet ellentétben azzal a szövetséggel, amit a múltban kötött.

Az első előfeltétel ahhoz, hogy meghalljuk azt, amit Isten nékünk mondani akar, az Istentől kapott felelősség szerinti engedelmesség. Ezt jelenti a Szolgáról szóló rész kezdete Ézsaiás könyvében: „Ki hitt a mi tanításainknak? és az Ür karja kinek jelentetett meg?” (53. rész.) A válasz: Az Isten Szolgája az, aki engedelmes volt a múltban és aki mindig kész, hogy engedelmeskedjen az Isten hívásának.

Tehát akárhogy is vesszük, a jó Theológia egy cselekvő Theológia. Irányít minket határozatainkban és ezzel szolgál. Hitünk érvényességét mindig próbára tehetjük az általa életünkben okozott következményekkel. Azt kell mindig kérdeznünk, hogy egy adott theológiai állítás követel-e részünkről egy bizonyos magatartást, vagy sem. Ha igen, akkor van értéke a Theológiának, mert szolgál.

Hasonlóképen, ha nem találunk egy biztos útmutatást a problémáink megoldásához, az azt is jelentheti, hogy nem voltunk engedelmesek; nem követtük a világosságot, amit kaptunk. A lelkűnkben támadt valamely nehéz kérdés (probléma) lehet az út, amelyen az Isten szól hozzánk és hív, hogy Őt engedelmesen szolgáljuk.

I. Kor. 15:1-9. — A THEOLÓGIA MINT HITVALLÁS

A Tehológia egy másik értelemben is szolgál: Istenhez vezeti az emberi elmét, Istenhez, Aki annak az eredete. A legnagyobb veszély, ami a Theológiát fenyegeti az, hogy elfoglalja Isten helyét. Istent szolgálni, az Ő tetteiről beszámolva: ez a Theológia igazi célja. Ezt jelenti amikor azt mondjuk, hogy a Theológia hitvallás. A Theológia fő feladata nem az, hogy bámulatba ejtsen, mégcsak nem is az, hogy meggyőzzön, hanem elsősorban az, hogy Jézus Krisztusról vallást tegyen.

Ezt mondja Pál a Korintusbeliekhez írott I. levele 15. része kezdetén: „Eszetekbe juttatom továbbá atvámfiai az Evengéliumot, melyet hirdettem néktek. .. Mert azt adtam élőtökbe fó'képen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint.”

Ez a fajta szolgálat nagyon fontos az Egyház számára. Az Üj Testámentomban sok esetet találunk, ahol a Theológia szolgálja a ke-Harangszó

5