Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1-5. szám
Két színházi est A Brazil-Magyar Kultúregyesület „Múzsa” művészcsoportjának előadásában. E. Ellis „Vihar az Egyenlítőn” című színmüvét feszült érdeklődéssel nézte- végig a magyar kolónia színházkedvelő része április 11- én este. E. Ellis nem túl igényes, inkább szórakoztató jellegű színpadi műve egyesíti magában a vígjátékot, drámát, hogy végül operettes „happyend”-del érjen véget mindnyájunk megelégedésére. Fordulatos, mulatságos, humoros jeleneteivel megnevettette, szinte drámai jeleneteivel feszültséget teremtett, a jó véggel kielégítette a nevetésre, szórakozásra vágyó, a hétköznapok munkájában kifáradt szellemet. A magyar színpadi művek után vágyó nézőt talán ép úgy lekötötte a játék, amit a magyar színész nyújtott, mint az idegen darab meséje. Eszenyi Olga, a darab főszereplője és rendezője, az egész darabnak művésziesen mozgató ereje az okos és bölcs nagymama szerepében játékával eléggé ki nem hangsúlyozható módon ismét elbűvölte a nézőt. Nagyszerű játékával elhitette, hogy ami a színpadon történik, az valóság. A magyar kolónia szimpatikus csalogánya, Nemessányi Mária ismét prózai szerepében bizonyította be, hogy nem csak a dalnak, hanem a prózának is tehetséges művésze. Először láttuk a színpadon Wegscheider Tündét, aki néha gyakorlott színészt is próbára tévő jeleneteket könnyedséggel és őszinte átéléssel oldott meg. Reméljük, hogy a „Múzsa” művészegyüttes egy tehetséges fiatalt fedezett fel benne. Mellékszerepeikben is jók voltak: Bús Bea, Galambos Barbara és Mogyoróssy Ilona. Nehéz szerepet töltött be a rutinos Eszenyi Olga partnereként a színpadon először látott Oltoványi László. Legyőzte a nehézséget és hiteles volt játéka. Várhídy Károly szerepalakítása őszinte volt az anakronisztikus spanyol grand szerepében. A megszokott ügyes és vérbeli színész érettségével láttuk viszont Dobrov Andrást az angol fiatal ember jól megjátszott szerepében. Rövid szerepekben láttuk még: Bálint Jánost, Köteles Árpádot és Mudrony Gábort. Két fiatal ember, Szenttamássy János és Hosszú Zoltán, a két unoka szerepében reménysége lehet nűkedvelő gárdánknak. A darab befejező részében, mint békebíró szimpátiatapsot kapott Hegyi Zoltán. D. M. A „Fészek Magyar Művészek Klubja” egy darab Budapesttel, a régi pesti színház békebeli vidám hangulatával ajándékozta meg április 16-án hálás, tapsokban nem fukarkodó közönségét Vaszary János „Angyalt vettem feleségül” már otthon is népszerű vígjátékával. Sem Vaszaryt, sem a darabot nem kell bemutatni színházlátogató közönségnknek. Ismerjük Vaszary kiváló színdarabírói képességét, ismerjük a darabot. Ismerjük az úgynevezett „jó társaságot”, annak problémáit, hibáit és erényeit, hisz’ többé-kevésbbé magunk is ebben a légkörben éltünk hibákkal és erényekkel. Vaszary ebben a darabjában is megmarad vígjáték írónak a szatirikus igénye nélkül. Nem elemzi a társadalmat, a fonákságokkal csak nevettetni, szórakoztatni akar, kompromisszimot köt és a földre szállt angyalt is erre kényszeríti; ha bele akar illeszkedni ebbe a társadalomba, akkor álszenteskedni kell, hazudni kell. Az angyalt Várady Katalin ját-28 Harangszó
