Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1-5. szám
VAN-E SZENTLÉLEK? Van valami mélyen megható abban a gondolatban, hogy a földkerekségen hány templomban, hány millió ember énekli pünköstkor: . Jőve! Szentlélek Úristen!” Milyen csodálatos dolog elképzelni, hogy annyiféle nyelven hangzik köröskörül a földgömbön az énekbe foglalt imádság: „nyelveket egyező hitre”. Néha elemlegetjük — most már ugyan kissé halkabban — a hétszázmillió keresztyént, mint igazolását a jeruzsálemi felházból elindult kis keresztyén mustármag nagy győzelmének. Még fokozza a megindultságot, ha arra gondolunk, hogy évszázadokon át hány nemzedék zengte a Szentlélek dícséretét és hódolt Krisztus nevének. Rég porladó őseink, közöttük a mi drága magyar eleink is zengték a dicsőítő éneket, amit most már az angyalok közt énekelnek. Van ebben valami nagyon megható és van ebben valami szörnyű szégyen. Csaknem kétezer év óta mennyit hírdettetett az evangélium! És most a földkerekségen mily számlálhatatlanul sok templomban, kicsiben és nagyban, díszesben és egyszerűben, hirdetik a Jézus szabadító nevét. És mégis a valóság döbbenetével érezzük, hogy a nagy számok és nagy eredmények megtévesztettek minket. Elfeledekeztünk arról, hogy Ő beszélt nekünk valami ilyent: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol áll tőlem.” Hasonlítunk azokhoz, akiket Pá! talált Efézusban. Megkérdezte tőlük: „Vettetek-e Szentleiket?” A szegény efézusiak — mily gazdagok voltak őszinteségben! — bevallották: „azt se tudjuk, hogy van-e Szentlélek”. Mi sajnos elméletileg tudjuk, hogy van. Egyháztörténelem hirdeti, kétezer év tanúbizonysága illusztlálja, hogy van Szentlélek. Helyesebben inkább úgy kellene bevallani, hogy volt. Volt olyan idő, amikor Isten beleavatkozott a világ életébe és pedig úgy, hogy néhány embernek a lelkét az Ö lelke felgyújtotta és a láng tisztított és messze elvilágított. De most? Honnan tudom, hogy van Szentlélek? Csak tapasztalatból tudhatom. Első tapasztalatunk az, ami pünköstkor is első jele volt a Szentlélek behatolásának emberi szívekbe: F.ÜNBÄNAT. Akik azt az első prédikációt hallották, „megkeseredtek a szívükben”. Ismered-e ezt az üdvösségre vezető megkeseredést ? Azt a bűnbánatot, amelyik égetve gyógyít, mert nemcsak önvád van benne, hanem a bocsánat reménye, az isten felé hívogató titkon vígasztalás is? Ezért a megszömorító és megvigasztaló Szentlélekért szálljon az imádság magányos, titkos kamrádban s a gyülekezet nagy közösségében egyaránt. Ha eljön, nem fog benned megrekedni, hanem tovább árad mások szívére is. A bünbánatot támasztó Szentlélek ébredést hozó Szentlélek is. B. A. Harangszó 3
