Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-10-01 / 10-12. szám

kormány nem osztozik az osztrák kormány harcias fenyegetőzéseinek felelősségében, amennyiben nincsen elegendő alap, hogy Szerbiát felelősségre vonjuk, — az ultimátum nem megy el és talán a világháború sem tör ki — akkor. Tisza a távolabbiakban kifejti, hogy a szerb kormány válaszának ki nem elégítő nyilatkozata ellenére sem lát okot Szerbiával háborúba keveredni. A külpolitikai helyzet nem érett meg rá és a katonai felkészültség sem alkalmas rá.

1914. julius 9.-iki közös minisztertanácsban az ultimátum elküldése előtt egyhangú nyilatkozatot követelt és fogadtatott el arra nézve, hogy Ausztria" Magyarország nem kívánja Szerbiát megsemmisíteni.

1915. május 1-én Tisza István memorandumot küld a vezérkar főnökének, amelyben az olasz veszély következtében a központi hatalmak léte fenyegetvén, a különbéke gondolatát veti fel. A közvetítésre a spanyol, meg a dán királyt kérné fel.

1915. december 4-én Tisza István miniszterelnök az uralkodónak kifejti, a szerbiai hadműveletekkel kapcsolatban a magyar álláspontot. Eszerint Szerbia annexiója a Monarchia szláv elemeit oly túlsúlyba hozná, ami Magyarországot katasztrófába fogja kikerülhetetlenül sodorni. Montenegró bekebelezése inkább az ellenségs propagandát szolgálná.

1916. január 1-én Tisza István tájékoztatja Burián István bárót, a monarchia külügyminiszterét, hogy a monarchia külpolitikájának irányt szabó határozata Szerbiára vonatkozóan fennáll és mindaddig hatályban fog maradni, amíg annak megváltoztatásához az összes tényezők hozzá nem járulnak, márpedig a magyar kormány ennek megváltoztatásához sohasem fog hozz járulni.

1916. január 3-án Conrád Ferenc a

vezérkar főnöke Szerbia annexióját erőlteti. Tisza István ismét hangsúlyozza, hogy a magyar álláspont mit sem változott és kijelenti, hogy a felelősséget nem viseli, ha az annexió tervét továbbra is erőltetik.

Tisza István államférfiúi nagyságának felméréséhez mértékül szolgáljon az, hogy azokat a nemzeti vívmányokat, amelyeket 1867 óta 1915-ig 48 esztendőn át az egész Függetlenségi Párt a teljes pártszervezetével, pártsajtóval, politikai sztrájkok rendezésével, útcai tüntetésekkel, obstrukciókkal, majd az ellenzéki pártok koalíciójával kormányhatalomhoz jutva sem volt képes keresztül vinni, azt a hadbavonult nemzetet képviselő Tisza István keresztülvitte; így:

1915. okt. 6-án a katonai iroda utasítja az aradi helyőrség parancsnokát, hogy meghívás esetén a gyászünnepélyen vegyen részt. A Hadügyminiszter ugyanakkor elrendeli, hogy a magyar alakulatok ezt a napot katonai szünnapként, más alakulatok magyar egyénei szolgálatmentességgel ünnepeljék meg, ugyancsak megengedi, hogy a hadsereg tagjai a gyászünnepségeken egyenruhában is megjelenhetnek.

1915. október 12.-i Budapest Közlöny és az ugyanaznapi Verordnungs. Blatt közli“... a magyar közjogi helyzetnek megfelelően...“ a zászló, a címer, a nemzeti jelvények és a magyar Hymnusz rendezését, amelyben közölt királyi legfelsőbb kézirat lényegében elejtette a Pragmatica Sanctiót és visszatér az 1722-23:1. II. és III. tc.kekben lefektetett törvényes alaphoz. Ezzel megtört a jég. Deák Ferenc alkotása : a Kiegyezés ez által vált kiteljesedetté.

A megtört jég után szakad a part is. A Pragmatica Sanctio feladása után a “cs. és kir. közös hadsereget“ a német szolgálati és vezény— 12