Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-06-01 / 6-9. szám
Koloniális ünnepség (első vasárnap) Július 1-én Magyar Balázs verselt, Simon Etelka énekelt és ifjúsági gárdánk megismételte a “Kiadó lakás'“ című színdarabot. Július 6-án Rózsa Katalin táncolt, Túry Gizella énekelt dr. Nagy Frigyesné kíséretével. A “Szalámi“ című színdarabot bemutatták Patay Mária rendezésében Domány András, Király János, Pálinkás Csaba és Pálinkás Levenete. Augusztus 3-án cserkészlányok szereplése, amelyről külön beszámolót hozunk. Szeptember 7-én újonnan érkezett testvéreink műkedvelő csoportja mutatkozott be: Csolik György szavalt, Bertók Sándor tangóharmonika és Szőke Árpád bohóc számot adott elő. Ifjúsági gárdánk pedig megismételte a “Szalámi“-t. KI VIRÁGZOTT A MÁJUSFA... Augusztus 3.-án a 36. ,sz. Dobó Katica 1. cs. cs. III. raja népi gyerekjátékokat és énekeket adott elő. A műsort Kokron Margit raj j parancsnok vezette be és állította össze. Szereplők-. Kokron Ili, Wegscheider Tünde, Fodor Diana, Varsányi Mária, Kakucsi Ági, Szenttamásy Noémia, Haralyi Éva, Almay Kati, pável Ági, Pável Emőke, Reichl Antonia, Reich Julia. Népi énekes gyermekjátékaink legősibb örökségeink közé tartoznak. A faluvégen, mezőn játszó mezítlábas kislányok, kisfiúk a magyar történelem nehéz századain keresztül mentettek át gondtalanul, nevetve-énekelve, ősi szokásokat és hagyományokat, melyeket a “fellőttek“ már régesrégen elfelejtettek. Külön tudomány lenne ezeknek a régi játékok, mondókák eredetének a felderítése, mert a gyerekek sokszor csak töredékeket, egy-két szót őriztek meg a régi szövegből és azokat is, meseváró lelkűk kívánsága szerint, sokszor átformál'ák, úgy, hogy az ember csak sejti néha a valóságot. A “Süss fel Nap, íényös Nap“ pld. valószínűleg a pogány magyarok napüdvözlő éneke lehetett valamikor régen. Máskor aztán egészen világosan látjuk honnan ered az ének. A katicabogárról szóló kis dalban szegény Katalinkával borzalmas dolgokat müveinek a gonosz törökök : sós kútba vetik, onnan is kiveszik' kerék alá teszik, onnan is kiveszik csak azért, hogy mindjárt agyonlőjék. Az egyik kapus játékunkban Lengyel László jó királyunknak gyűlik meg a baja a németekkel, egy várkörjáró játékban pedig Magyarországi Szt. Erzsébet lakodalmát ülik meg újra Székesfehérváron. És mennyi költészet szorul egy-egy ilyen együgyű kis játékba! Ugyan kinek énekelhették ezt először hogy: “Szeretem én ezt, Kedvelem én ezt, Szép ennek a ruhája• Szép a suhogása. Veszem a karomba, Viszem a kertembe, Leszakítom rozmaringom, l Adom kis kezébe.“ Ez nem a páston szaladgáló kis libapásztor hangja! És mégis ő énekli századok óta, mert az ő ártatlan gyereklelke könnyebben és biztosabban felismeri és befogadja azt, ami szép, és kincsként őrzi a színes síma kavicsokkal és pitypanglánccal együtt. A műsor második részében népdalokat énekeltek a cserkészlányok. Ha valaki véletlenül elfelejtette volna, amit közösen énekeltünk, itt a szöveg: Ez az én szeretőm, ezt a kicsi barna. Olyan az orcája mint a piros alma, Nem minden almafán terem ilyen alma, És ilyen szép kislány sem minden bokorba'. És a “lányok nó ája“: — Fán terem a szekfűszeg, A legénynek sohase hiszek! Mert a legény lánycsaló, Akasztófára való. — 36
