Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-06-01 / 6-9. szám

hamupipőkéből egyszerre titokzatos hercegnővé válik. A bokáig érő fehér alsószoknya, a fehér ingváll az ujjain végigfutó hímzett csikkal, a gazdag, rá­­tétes vagy hímzett feszülő pruszlik és nem utolsó sorban a “muszuj“ szín­összeállítása nem lehetne ízlésesebb ha előkelő divatszalonok tanulmányozták volna éveken keresztül. A “muszuj“-nál álljunk meg egy szóra. Bevallom, ez a ruhadarab okozott nekünk legtöbb fejfájást. Mit küzdöttünk, hogy két oldalán a felhaj­tás szépen kifejlődjön! Pedig olyan egyszerűnek látszott: egy bő, elől nyi­tott szoknya, aminek két csücske az övbe van tűzve, hogy a széles, színes szegély és az alatta levő fehér “pen­­dely“ szépen látsszék. Népviseletku­­tatóink szerint a “muszuj“ volt a szok­nya őse, amit régen az egész ország­ban hordtak. Tulajdonképpen nem is Kalotaszeg szoknya hanem egy nagyon bő, színes hátsó kötény, fekete vagy sötétkék, aminek belső szélén élénkszínü, leg­inkább piros vagy barnássárga fel­hajtás van, sok esetben dúsan hímez­ve. Ahogy a muszuj két csücskét az ővrészbe, a “korcba“ tűzik, ez a színes felhajtás gyönyörű keretet ad a hófehér pendelynek és a fölötte levő hímzett, sötét alapú köténynek. A kötény kötője és a pruszlik zsinórja végén gyöngyökkel himzett nehéz színes bojtok lógnak, sokszor kettesé­­vel-hármasával, ugyanúgy az ingvállat megkötő bojtok is ki vannak gyöngyöz­ve. Tiszta gyöngyből van a lányok gyürüalakú pártája is aminek érdekes­sége, hogy “szarvai“ vannak, azaz a gyöngyözést úgy csinálják, hogy sza­bályos helyenként a pártán kis domb­­szerű kiemlkedés van. A pártáról hosz­­szú szalagok lógnak le hátul. A kalotaszegiek viselete, mint min­den népviselet, egységes és mégsem egyforma. Habár nagyvonalakban egyeznek, mégis falunként eltérő a viselet és a hozzáértő meg tudja mon­dani a kötény díszítéséről, az ingvál­­lon elhelyezett himzett csíkról, hogy ki hová tartozik. A kalotaszegi cso­portból három változatot készítet­tünk : magát a kalotaszegit, magyar­­vistait és körösfőit. A magyarvistai ruhához készült az erdélyi viselet egy érdekessége: a szalmakalap, amit máshol az egész országban nem hor­danak. Hétköznapra egyszerű, síma kalapot hordanak, de ünneplőre gyönggyel gazdagon kihímezik, szalag kerül a széles karima hátára. A ka­­dajpot kendővel vagy főkötővel be­kötött fejre kötik. Torockó Másik erdélyi népviseletünknek a torockói menyasszony díszes öltözetét választottuk. A torockóiak szintén nem székelyek hanem régi szász telepe­seknek és magyaroknak ma már tel­jesen elmagyarosodott leszármazottai. — 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom