Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-06-01 / 6-9. szám

jedelem, hanem hadvezér, éspedig államalkotó vezér legyen, — ha nem lett volna meg erre a maga különös oka.

Ezt az okot nem kereste senki: hogy praetoriánus légiók szerez* tek-e érvényt a pusztaszeri szerződésnek, vagy pedig egy egységes nemzeti közvélemény hálaérzete egy nemrég még közöttük járt óriási szellem iránt, aki valamenynyi férfi sorban lévő ivadékával együtt a bánhidai csata idején a nemzet életéből nyom nélkül eltávozott.

Mi történt Árpád fejedelem négy felnőtt fiával? Erre nem felelnek a krónikák. Mi történt Leventével, akit szent Cyrill konstantinápolyi hittérítő atya még Etelközben megkeresztelt? Mi történt Tarhossal, akinek fia Tevel és Tevel utáni unokái Tormás és Szaránd voltak? Mi lett Üllővel, akinek fia Essellő volt? Mi lett Jutassál, akinek két fia: Fajzs és Tass közül az előbbi Solt fejedelmet követte az országosban ? E négy Árpád ivadék meglett férfikorban voltak akkor, amikor Zsolt 13 éves gyermekifjúként veitte kezébe a fejedelmi aranyhegyű kopj át.

Ha ezek közül csak egy. is életben lett volna, bizonyára nem a 13 éves gyermeket emelik a honfoglalásban érdemeket szerzett hadvezérek maguk fölé és nem várnak esztendőket arra, hogy fejedelmük annyira felcserepedjem, hogy a megtorlás végett végre hadbaszállhassanak.

Erre a kérdésre még nem felelt senki sem: Mi lett tehát Zsolt fejedelem négy idősebb, férfikorban lévő testvéreivel? A honfoglalást követő 11 esztendőben nem jegyzett fel sem a külföldi sem a magyar történetírás olyan hadieseményt, ahol a fejedelem fiai résztvéve ott estek volna el, bár ez egyetlen bánhidai csata leírásában sem történik arról szó, bizonyára ugyanazon okból, amint Árpád fejedelem halálának körülményeit sem jegyezték fel. Csak a 3 napon és 3 éjjen át tartó csata mérete és annak döntő jelentősége vet rá világot, hogy abból nem maradhatott ki egyetlen fegyvert fogható férfi sem és nem maradhatott asszonyai sátrait őrizni Árpád fejedelem négy férfisorban lévő fia sem. Vagy éppen ők vonták volnai ki magukat a harcból ? Lehet-e ilyent elképzelni? Szóba állt volna akkor a nemzet éppen a legfiatalabbal?

Ha tehát ők részt vettek a döntő csatában és Árpád fejedelemnek ezt követő halála után már nem maradt más, mint annak a 13 éves fia. aki őt a fejedelmi hatalomban kövesse, úgy kétségbevonhatatlanul mind a négy idősebb testvére is ugyanott és ugyanúgy veszett el, ahol és ahogyan atyjuk, Árpád, a honszerző fejedelem.

Nincsen dinasztia alapító, aki népéért annyit tett volna, mint Árpád fejedelem. Azok csellel vagy erőszakkal, pártjuk segítségével kerültek nemzetük élére és hatalmukat a megfélemlítésre építették; ezzel ellentétben Árpád fejedelem hazátlanul bolyongó népéneik hazát szerzett és az azért vívott küzdelemben áldozta fel a maga és a fiai életét is.

A Merovingok, a Carolingok, a Plantegenetek, a Wedfek, a Hohenstaufok, a Comenusok, az Anjouk, a Riurikok, a Piastok, a Romanoffok, a Habsburgok kész berendezett társadalmi és államszervezettel, szilárd határok között, várakkal védett országok felett ve— 16 —