Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1-5. szám
ELFELEDETT ÉRTEKEINK KUN GYÖNGYI Öreg egyházi szekrények fiókjainak mélyén szép, ódon hímzések rejtőzköd" nek. Fátyolszerű mégis erős lenvásznak. olyan erősek, hogy nyomot sem hagy rajtuk évtizedek múlása. Öregebbek másfélszáz esztendőnél és épek, hibátlanok, mintha csak az a nagy szeretet tartaná őket épségben- mellyel az egyházhoz ragaszkodott adományozó' juk. Szeretettel sodorta szálát, szőtte a vásznát az a jóságos nemes asszony, a lelke mélyéből hajtottak azok az arany liímes virágok, melyek az öreg úrasz' t.dkendöket díszítik. Az egyiken csillo" gó aranvszállal hímezve pár sor: Árva Szemere Zsófia, néhai tekintetes. nemes Sisári Gábor uram elmaradott özvegye, a nemes gesztelyi református szent eklézsiának az Ür asztalára adta anno 1766. Több mint másfélszáz esztendő telt el azóta. Mennyi bajnak( háborúságnak volt a színhelye ez a kis falu és gyülekezete mennyi kárt szenvedett, de a hímes virágok megmaradtak. Csillog a sok aranyvirág, ezüstvirág, asszonykezek művészetének csodálatos hajtásai. Hét kendő mindegyike más mintával piros és zöld selyemmel, arany meg ezüstfonállal hímezve a XVIIÍ. századbeli hímzések modorában. Szebbeket megcsodált kiállításokon nem találni. Elsárgult írások még egy nyolcadikról is beszelünk- de az mar nincs sehol, pedig nem háborús bajok között kallódott el, mert 49 után még megvolt, a világháború előttről pelig már nem emlékezünk rá. Hová lett? Nem tudni. Hiszen ezekről a meglévőkről is alig tud valaki. Bizony nincs követője Gyarmathy Zsigánénak, az erdélyi papleánynak, aki nem sajnálta a fáradságot. hogy régi hímzéseket kutasson fel és tegyen ismertté itthon és a külföld előtt; megóva azokat így az enyészettől és elfeledéstől. Anyagiakra váltott lelki kincseinket is fel kell tárnunk. Mennyi ilyen értékünk van, kéziratos Bibliánk, ódon lóliánsok, szépművű kelyhek, "hitvány, fkeshedt) abroszok” (így említ egy régi leltár remek csipketerítőket), mindmegannyi iparművészeti, egyháztörténeti kincs, hozzászámítva azt a lelki értéket, mely ezekből a régi holmikból árad és beszél adományozóik fáradságot s áldozatot nem kímélő egyház" szeretetéről. A feltárás munkájának csupán megindítása kellene( hogy legyen legszebb holmijaink nyilvános kiállításon való összegyűjtése, célja pedig egyházi iparmüvészetünk és áldozatkészségünk új életre hívása. (Ref. Figyelő)