Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1-3. szám

megbízhatóság állanak. Olyan új nemzedékkel pótolják a régit, amely tud hallgatni, tud vezért kiválaszta­ni, tud annak engedelmeskedni, aki tervszerű munkára képes és aki győz­ni is tud, nemcsupán meghalni * Az ezer év története, a régmúlt tör­ténelme, éppen csak a vezérek nevét jegyezte fel, akikre szükség volt, akik nélkül hazát szerezni nem lehet, csu­pán elveszteni, akik nélkül nyomta­lanul eltűntünk volna, miként az alán, herul, gót, longobárd ,avar, dák, bol­gár vagy morva-sziáv elődeink biro­dalmai. A főurak és főasszonyok mindig fontos tényezői voltak a nem­zetnek legalább is addig, amig fel­adatuknak meg is feleltek. Őstörté­nelmünk még sem jegyezte fel ne­vüket. Erről a korról csupán annyit tudunk, hogy Bizánc szövetségében a bulgárok ellen hadakozó magyar se­reg hazatérve, tanyáikat, szállásaikat, s tűzhelyeiket feldúlva találta. A bol­gárok szövetségese, a bessenyők dúl­ták meg az őrizetlen hagyott Etel­­közi Hazát, hogy ezáltal a magyar se­reget a bolgár föld elhagyására kész­tessék. Az otthonok védelme a serdületlen gyermekhadra, meg az asszonynépre maradt. Ma már nem kell hozzá erős képzelőtehetség, hogy a szemünk elé idézzük azokat a véres és elszánt küz­delmeket, ahogyan a házi tűzhely vé­delmében az asszonyok meg a süvöl­­vények harcoltak. Sok fehérnép pusz­tulhatott el, amire a “Fehér szarvas” legendája felel, amidőn a magyar le­venték felkerekedtek asszonyt szerez­ni és a fehér szarvas nyomán elvetőd­tek a Meotisz tó partjára, ahol a tün­dérkirály leányai fürödtek éppen. Eb­ből valószínűen csak a nőrablás volt igaz. Bizonyos, hogy a honfoglalók asz­­szonynép-szűkében voltak, amire ház­tartási tárgyak és fogalmak az Árpá­dok idején meghonosult szláv eredetű elnevezése a bizonyság. Nem kétsé­ges, hogy alig akadt tűzhely morva­­szláv menyecske nélkül. A vezérek még az előkelőbb ma­gyar sátoraljakból szereznek maguk­nak feleséget, de már Geyza fejede­lem második asszonya, Etelka, vagy ahogy a szász szülőhazájában nevez­ték, Adelhaide, már idegenből került, és éppen így öccse: Mihály is már ide­- 10 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom